Európa Kiadó (együttes)

	Európa Kiadó
	Információk
Alapítva	1981

Ez a szócikk az underground együttesről szól, a könyvkiadóról az Európa Könyvkiadó lapon olvashatsz.

Az Európa Kiadó 1981-ben alakult avantgárd (alternatív) budapesti zenekar, a magyar underground zenei élet jellegzetes képviselője.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Tagok
3 Bibliográfia, diszkográfia, hivatkozások
- 3.1 Bibliográfia
- 3.2 Diszkográfia
4 További információk

Története[szerkesztés]

Európa Kiadó

1981-ben az URH feloszlása után alakult budapesti avantgárd (alternatív) rock együttes. Az alapítók a Müller Péter Iván kiválásával megmaradt három URH tag, azaz Menyhárt Jenő (gitár, ének), Kiss László (basszusgitár), Salamon András (dob), valamint Dénes József, Dönci (gitár) voltak. Az együttes első műsora a Pusztulás Piszkozatai címet viselte, és erősen érezhető volt rajta az URH hatása. Salamon ’81 végén kivált az együttesből, egy ideig dobos nélkül maradt a zenekar. 1982-ben csatlakozott a zenekarhoz Gerő András, Menyhárt volt katonatársa, aki elektromos zongorán játszott, majd Magyar Péter került még ebben az évben a dobok mögé. Az Ikarus Művelődési Házban felvett anyaguk a Love ’82 címet viselte. Ekkorra már egyre inkább kialakult az együttes sajátos stílusa, mely egyszerre volt „földközeli” és filozofikus, az URH elkeseredett lázadását felváltandó. A (vad, kielégületlen/kielégíthe-tetlen) szerelem mint téma meghatározó lett Menyhárt szövegeiben, míg az URH együttesnél a szerelem központi témaként csak egy-két dalban jelent meg. Gerő disszidálási szándéka miatt kilép a zenekarból, helyére a zenészi múlttal rendelkező, színes tehetségű Kamondy Ágnes, Dénes akkori barátnője kerül. Fontos esemény még ebből az időszakból, hogy belép a zenekarba a profi zenész Másik János is. Ő elsősorban a billentyűs hangszerek megszólaltatásáért lesz hosszú ideig felelős, de ha kell, épp dobol, vagy gitározik a felvételeken, ill. meghatározó szerepe lesz a zeneszerzésben. Gasner János is csatlakozik az Európa Kiadóhoz, aki Dénessel együtt az avantgárd/alternatív rock legjobb gitárosai lettek az idők folyamán. Menyhárt – aki szintén a stílus meghatározó gitárosai közé tartozik – egyre inkább énekes-színpadi emberként kerülhetett így előtérbe a koncerteken. (Ebből az időszakból többek számára emlékezetes még az itt tanuló kongói diák, Joe Dyssou fellépései is a zenekarral.) 82–83-ra a magyar underground egyik legnépszerűbb, legmeghatározóbb együttesévé válik az E.K. (a VHK, Kontroll Csoport és Bizottság mellett), ennek ellenére a zenekar ’83 december 30-ára „búcsúkoncertjét” hirdette meg.

„Hibernálódik’’¹ a zenekar, azaz nem szűnik meg valójában. Az E.K. felveszi Jó lesz ’84 címmel a Love ’82 óta összegyűlt anyagot az Ikarusban, majd Sós Mária Városbújócska c. filmjében bukkan fel az együttes úgy, hogy előzőleg két koncertet ad a megörökítendő jelenet kedvéért a Jégcsarnokban 1984 novemberében. (A film zenéjét Másik János és Jiŕí Steven szerzi, valamint Másik a főszerepet is játssza.) Ezután egyre nagyobb aktivitást mutatnak a zenekari tagok, aminek a végeredménye az 1987-ben kiadott Popzene c. nagylemez lesz (a magyar avantgárd/alternatív rock tkp.-i második megjelent nagylemeze, melyet Molnár Gergely, a Spions frontemberének Popzene c. forgatókönyve is inspirált, ill. a lemez címe innen származik). Voltak, akik „árulást kiáltottak” a megjelenő lemez kapcsán, azaz a zenekar „lepaktálását” az erodálódó Kádár-rendszerrel, Menyhárt Jenő szerint viszont „ez csak egy lemez volt”. A Küldj egy jelet c. számukhoz videoklip is készült Xantus Jánosnak köszönhetően, s az akkori televíziós slágerlistára is felkerült a dal. A lemez sikert aratott, és a közönség „renegát része” is egyre inkább megbarátkozott az új zenékkel.

Ekkoriban (85-87) szorosan együttműködött az E.K. a Balaton együttessel, azaz Víg Mihállyal és Hunyadi Károllyal. Gyakran egymás társaságában lépett fel a két zenekar, sőt Víg Mihály aktívan részt is vett az E.K. zenei munkájában. Ekkorra már Kiss és Magyar -- akik 1984-ben a Sziámi Sziámi együttesbe „igazoltak" -- is visszatértek az együttesbe. A „klasszikus E.K.-felállás” ebből az időből: Menyhárt Jenő (ének, gitár), Kiss László (basszusgitár), Dénes József (gitár), Magyar Péter (dob), Másik János (billentyűs hangszerek). Az említett Balaton zenekar két tagján kívül Tóth Zoltán (Spenót) és Vető János (korábban: Trabant zenekar) is fontos szerepet játszott az együttes ekkori munkáiban.

A zenekar következő korszaka a 88–89-es évekre tevődik. Menyhárt Jenő grandiózus terve (a „Kulich Gyula tértől az Operáig”) a Szavazz Rám (1989-es) című lemezen realizálódott. Az új album koncepciója az volt (nyugati popzenei hatásokra), hogy az art-rock és a populáris zene minél inkább találkozzon a felvételeken. Zeneileg a rock/alternatív zene ötvöződött funkys elemekkel, mely utóbbi hangzást a gitárok mellett elsősorban a fúvósok – eddigiektől – dominánsabb szerepe jelezte. (Ezen a lemezen már nem gitározott Dönci, aki „betöltekezett Szent Lélekkel”, és megtagadta – egy időre – addigi múltját.) Gasner János (és Tóth Zoltán) visszatért a zenekarba, akik közül Gasner játékát azért is érdemes kiemelni, mert a Szavazz rám! c. (eredetileg URH) szám „bevezetőjében” (mely sajnálatosan a lemezen nem egészében hallható) a „ 80-as évekbeli magyar underground történetét” idézte meg: az URH-t jellemző felajzó gitárjáték szólalt meg, majd el-elhalkult a gitár, hogy aztán a „szünetek” után egyre nagyobb erővel szólaljon meg újból a jellegzetes dallam (mintegy jelezve, hogy kitörölhetetlenül utat tört már magának az „új zene”) grandiozitást és színpadiasságot hordozva. Bár a lemezen megszólaló anyag a 80-as évek végének „energiaáramlása” volt, egy zenei pályaszakasz kiteljesülése, a körülmények, ahogy készült a lemez, majd a lemezbemutató koncertek egyre inkább a szétforgácsolódás képét is előrevetítették: nem volt könnyű pótolni sem Dénest, sem Másik Jánost „menet közben”, valamint annyi zenész játszott ebben az időszakban a zenekarban, hogy a – frontember elmondása szerint – később már sokakat meg se ismert volna az utcán belőlük.

A 90-es évek elején az E.K. mint formáció nem létezett, létezett viszont egy zenekar (Low-fi), melyben Menyhárt Jenő, Kiss Llászló, Magyar Péter és Kirschner Péter játszott. Ez a formáció adta az „új” Európa Kiadó alapját. A zenekarhoz független előadóként Másik János is csatlakozott (a zenekar producere Peter Ogi volt), és Itt kísértünk – love ’92 címmel új albumot adtak ki. A 80-as évek végén, 90-es évek elején elkezdődő (vagy sok szempontból inkább folytatódó) korszakot Menyhárt életrajzi interjúkötetében az amnézia éveinek titulálja. A nemrégiben még cenzúrázó és betiltó elvtársak a nemzetközi tőkével működtetett vállalat menedzserei lettek: a jövő nem sok jót ígért.² Az ALTEROCK, főként alternatív zenékkel foglalkozó lapban, pedig ekképpen foglalta össze Menyhárt Jenő a 80-as évek legvégét: – „…Magyarország most nem egy olyan jó hely, ott, ahol ennyire a létért megy a harc, és a korai kapitalista viszonyok kezdenek kialakulni, az nem a legideálisabb. Most itt művészetet csinálni, teljesen érdektelen. Egy politikai őrület folyik, és ebben a zűrzavarban senkit nem érdekel, hogy készülnek-e filmek, nyílnak-e kiállítások, vannak-e rock and roll koncertek. És ez a helyzet le fogja rombolni ezt a kultúrát…” ³ A korszak nehezen dokumentálhatósága, az addig szilárdabbnak tekintett értékek megrendülése, a bizonytalanság érzése köszönt vissza a ’93-ban kiadott anyagon: „valami elindult” benne, de a „semmibe futott ki”. Bár a lemezkészítéshez nagyobb tapasztalatokkal rendelkezett természetszerűleg az együttes, mint a megelőző két album elkészítésekor, mégis a tartalom, az üzenet sokkal kevésbé volt átütő, mint amilyenre a nyolcvanas években a zenekar képes volt.

A Love '92 egy cezúra kezdetét is jelentette: bő két évtizednek kell eltelnie, hogy majd a zenekar új műsort adjon ki hanghordozón. (Igaz, ez idő alatt nagyrészt nem is létezett az együttes). Menyhárt egyre inkább kevésbé gondolkodott már ez időben hosszabb távon az Európa Kiadóban. Friss, új impulzusokra vágyva „kapóra jött”, hogy akkori amerikai szerelme, Shari meginvitálta New Yorkba. Mielőtt azonban 1994. július 13-án felszállt volna a New Yorkba tartó gépre, már előzőleg érlelődött Menyhártban, hogy az addigi, „Európa Kiadó-történet” lezárásaként elkészít egy olyan anyagot, amely végre méltóan dokumentálja a zenekar majd másfél évtizedes útját. 1994 januárjában a Katona József Színházban két koncertet adott az E.K., mely képben és hangban is dokumentálásra került És mindig csak képeket címmel, amit a Bahia ki is adott. A zenekar tagjai ekkor: Menyhárt, Kiss, Magyar, Kirschner, valamint Varga Orsolya és Dióssy D. Ákos ( utóbbiak mindketten szintetizátoron játszottak). A New York-i „nagy kaland” során sok új tapasztalat, impulzus érte Menyhártot, kitágult a világ előtte, de majdnem végzetessé is vált a világváros számára: egy szerencsétlenebb életperiódusában elhagyatottan, legyengülten agyhártyagyulladást kap, de, az immár „ex-feleség”, Shari, segítségének köszönhetően még éppen időben kerül kórházba.

Túlélve a nehéz időszakot, nyarakon rendszeresen hazalátogat Menyhárt. ’97-ben azzal az ötlettel áll elő Bognár Attila programszervező–lemezkiadó, hogy mi lenne, ha játszana az E.K. a Szigeten. Mivel az emailben megszólított zenekari tagok egytől egyig igent mondanak „Jenőnek”, újra összeáll az együttes. A közönség nagy örömmel fogadja a „visszatérő Kiadót”, különösen a Turista c. régi Menyhárt-szerzemény „üt nagyot” ebben az időben.

A 2004-es Magyarország európai uniós csatlakozásakor több, A38-as hajó programszervezőben merült fel, hogy az esemény alkalmából az E.K.-nak játszania kellene: a három koncertre tervezett programból végül jóval több fellépés lett.

Ezeken a koncerteken a „régi felállású” Kiadó szerepel, azaz Menyhárt mellett Kiss László, Magyar Péter, Másik János, Varga Orsolya (a ’89-es nagylemezen már ő is játszott szintetizátoron) és Kirschner Péter. Az elkövetkezendő évek során, mikor sikerül össze-összehívni az együttest ebben a felállásban játszanak, egészen 2008-ig, mikor is a doboknál – rövid ideig – Molnár Gábor „Lóhalál” váltja a régi tagot, Magyar Pétert, majd Gyenge Lajos lesz hosszú távon az együttes dobosa.

Több mint húsz év után új programmal jelentkezett az Európa Kiadó, 2013-ban Annak is kell… címmel CD-t jelentet meg immár megváltozott felállásban. Menyhárt – aki nélkül nincs Európa Kiadó – Fülöp Bencét (basszusgitár) és Darvas Benedeket (hegedű, billentyűsök, trombita, ütősök) kooptálta, Kirschner, Másik és Gyenge jelentette a folytonosságot ekkor. 2016-ban „átgondolva” az előző albumot született meg a Valahol lenni CD, mely az előző albumról négy dalt emelt át az aktuális albumra, amin már Winterverber Csaba basszusgitározott.

2017 elején még nagyobb változás történt a zenekar életében. Az alternatív zenei szcénában jól ismert Bujdosó János lett az új gitáros, a szintetizátoron Kálmán András játszott, akit a Ládánybene 27 zenekarból ismerhet a hallgatóság, „megmaradt” a dobos, Gyenge Lajos, és egy érdekesség: a 80-as évek második felének felállásából ismert Tóth Zoltán basszusozott az együttesben. 2018: a zenekar négy számból álló CD-vel jelentkezett, melynek címe: Nincs Kontroll.

¹ A kifejezés a Képes Rock Enciklopédia A-tól Z-igben (1987) található

² AMERIKA KIADÓ, 227. old.

³ C.R., Rock borotvaélen = ALTEROCK, 1990/januári szám

Tagok[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

Menyhárt Jenő – ének, gitár, zenei igazgató
Bujdosó János – gitár, vokál
Gyenge Lajos – dob, percussion
Kálmán András – billentyűs hangszerek
Tóth Zoltán "Spenót" – basszusgitár, vokál

Legutóbbi tagok[szerkesztés]

Darvas Benedek - billentyű, percussion, hegedű, trombita
Winterverber Csaba- basszusgitár
Gyenge Lajos – dob
Kirschner Péter – gitár
Másik János – billentyű
Menyhárt Jenő – ének, gitár, zeneigazgató

Korábbi tagok[szerkesztés]

Dénes József "Dönci" – gitár
Dióssy D. Ákos – billentyűsök
Gasner János – gitár
Gerő András – billentyűsök
Joe Dyssou – ének
Kamondy Ágnes – billentyűsök
Kiss László – basszusgitár
Magyar Péter – dob
Salamon András – dob
Tóth Zoltán "Spenót" – gitár
Varga Orsolya – billentyűsök
Fülöp Bence – basszusgitár
Másik János – billentyűsök
Vető János – trombita, sziréna, síp, duda, vokál
Víg Mihály – gitár, vokál

Bibliográfia, diszkográfia, hivatkozások[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

PARA-KOVÁCS Imre, AMERIKA KIADÓ – Beszélgetések Menyhárt Jenővel, Glória Kiadó, 2006.
DÉNES József, Szökésben (Dönci visszaemlékezései), Jaffa Kiadó, 2016.
C.R., Rock borotvaélen = ALTEROCK, 1990, januári szám.