Édesanyám 79-ik
születésnapja után egy nappal, 2005 augusztus 7-én halt meg.
Ezt a lapot kínomban írtam, nem mintha bármiben is méltó
emléket állítana, nem mintha ilyesmi egyáltalán lehetséges
lenne, ez inkább csak munkajegyzet.
A temetésen elhangzott beszédek: a minisztérium részéről Garzó Lilla, a kollégák nevében Neumann László, a barátok nevében pedig Inzelt Annamária. A család nevében Gábor, András, Tünde, Ágnes és Tomi írtak egyet, ezt egy hivatásos búcsuztató olvasta fel (a dőlt betűs bevezető és záró részek tőle származnak). Emailben kaptunk még több visszaemlékezést, Kozák Gyulától, Kende Pétertől, Rudas Jánostól, és az MTA Közgazdaságtudományi Intézete szétküldött egy értesítőt. Megjelent Hárs Ágnes és Neumann László nekrológja a Szociológiai Szemle 2005/3 számában magyarul, és angolul a Review of Sociology-ban. A Magyar Szociológiai Társaság éves közgyűlésére Czakó Ágnes szervezett egy emlékülést. 2004-ben még részt vett és 2005-ben emlékének ajánlották a sziráki konferenciát. Laky Teréz Kutatói Ösztöndíj Pályázat Egy emlékének ajánlott szabadegyetemi előadássorozat |