Drága Teri!

A születésnapi köszöntő helyett most itt állok Melletted Szeretteid körében, hogy együtt búcsúzzunk Tőled.

Most már örök mulasztásunknak kell tekinteni, hogy mi, akik fiatalabb kollégáid voltunk a Gazdaságkutató intézetben, és akik Veled dolgoztak a Munkaügyi kutatóban, valamint a sűrűn változó nevű egyetem szociológiai tanszékén, nem készítettünk köszöntő kötetet a 70-ik születésnapodra. Azt gondoltuk, hogy egy olyan aktívan alkotó és fáradhatatlanul dolgozó, a világra nyitott embernél, mint Te, ráérünk ezzel a kötettel a 80-ikra.

A munka életed lételeme volt és még a kórházban sem tudtalak rábeszélni arra, hogy egy kicsit lassúbb tempóban végezd.

Nem tudom, hogy érezted-e valaha, hogy mennyire tiszteltünk és becsültünk a szakmai munkában meg nem alkuvó természetedért, a perfekcionizmusodért, a minden tevékenységedben jobbító szándékodért, mélységes humanizmosodért és emberszeretetedért.

A döntési helyzetekben megnyilvánuló végtelen tisztességed és kompromisszum készséged megismerését a rendszerváltás tette lehetővé.

Nemcsak az alkotásban voltál fáradhatatlan, hanem mások alkotásainak támogatásában is. Szigorú, de mindig segítő kritikádra, bírálataidra a tudományos és szakmai bizottságok garmada, a fiatal és idősebb kutatók tömege számíthatott. Anélkül voltál liberális, hogy ezt a fogalmat magadra vonatkoztatva valaha is kimondtad volna.

Meghallgattad a másik véleményét, s ha nem értettél vele egyet, kíméletlenül vitatkoztál. Ha nem tudtad a partneredet meggyőzni, nem azt érezted, hogy vereséget szenvedtél, csak egyszerűen visszavonultál. Kevés Hozzád hasonló ember volt, aki annyi időt és energiát volt hajlandó áldozni arra, hogy másokat segítsen saját gondolataik kiérlelésében. Magam is, számos tanulmányom kiérlelését köszönhetem Neked még aztán is, hogy elhagytuk a Gazdaságkutató Intézeti közös szobánkat.

Az évek során sok ember tudhatott Téged igaz barátjának. Féltő szeretettel őrizted régi barátaidat, és nyitott voltál új barátságok kötésére.

Számosan ünnepeltük Veled közösen születés- és névnapjainkat és nem hagytad, hogy ezeket a kis ünnepeinket, az egymásra figyelés rendszerességét elsodorja az élet.

Nagy baráti társaságok összetartására voltál képes. Mindannyiunk számára, akik barátaidként részt vehettünk karácsonyi partijaidon, ezek az összejövetelek az összetartozás, az emberi melegség élvezetének fontos eseményei voltak. Akit felvettél a barátságod bárkájára azt megtartottad, egy életen át.

Na és a nagy kirándulások, a hol Pünkösdkor, hol május elsején megtartott Húsvéti határ menti túrák, a vasárnapi rövid séták. A kirándulásokon az együttlét, a jó beszélgetés legalább olyan fontos volt, mint a hegycsúcsok meghódítása, a táj szépségének élvezete. Emlékezetesek a szép erdei séták beszélgetései, a túrák utáni esti nagy fecsegések, az új ifjú turisták általad alapított, díjazása. A baráti együttlétnek mindezek a formái, immáron az unokagenerációnak is hagyományai.

Gazdag örökséged, a tudományos munkásságod, a családi-baráti együttlétek hagyományának megőrzése és folyatatása, most már ránk, családodra, barátaidra és kollégáidra hárul.

Szerető barátaid nevében búcsúzom Tőled, pihenj nyugodtan.