Kegyelettel és fájdalmas emlékezéssel gyűltünk ma itt össze, hogy végső búcsút vegyünk Teritől, akit 79 esztendősen ragadott el körünkből a halál.

A bánat, amelyet egy hozzánk nagyon közelálló ember elvesztése okoz, a bánatok legmélyebbike. Némán állunk a ravatalnál, felkészülve a búcsúra, s közben számtalan gondolat kavarog bennünk. Az élet hétköznapi gondjai közepette természetesnek vesszük, hogy emberek élnek, jönnek, mennek naponta körülöttünk, tesszük a dolgunkat hétről, hétre, állandó körforgásban. Azután, egy napon rádöbbenünk arra, hogy ismét eltávozott közülünk valaki, aki fontos része volt életünknek, napjainknak. Ekkor megtörik a szokott lendület, megállít a szomorúság, és elgondolkodásra késztet saját halandóságunk tudata is. Búcsúzni jöttünk Teritől, s most szomorúan állunk ravatala körül. Tudjuk és érezzük, hogy most csak a testtől búcsúzunk, ám mindörökre velünk marad a lelke, az emlékek, és kedves arcának feledhetetlen vonásai. "Hallgasd emléked mit beszél, fordulj a múlt csodáihoz!" -- írja a költő. Tegyük ezt most mi is! Idézzük fel elhunytunk életét, alakját, szép emberi tulajdonságait, amelyek sokáig élnek majd a hozzá közel állókban, mindannak tiszteletére mit élte során véghez vitt.

A következő búcsúzót az elhunyt fiai és legközelebbi családja nevében mondom el:

Anyánk, akitől most búcsúzunk, 1926. augusztus 6.-án született PÉCSETT. Három testvérével: ILÁVAL, MIKLÓSSAL és KÁLMÁNNAL nevelkedett a szülői házban, nagyon nehéz körülmények között, de összetartó családban nőtt fel. A testvérek mindvégig figyelemmel kísérték egymás sorsa alakulását, ám közülük ma már csak Miklós idézheti fel a régi, közös emlékeket. Az eredetileg zágrábi család Teri születése után először Győrbe, majd a háború után Pestre költözött.

Teri fiatal lányként Pécsett két évig államtudományokat hallgatott, majd kezdő újságíróként hamarosan Pesten helyezkedett el.

Részese volt a század nagy történelmi, társadalmi változásainak, megélte annak minden ellentmondását, tragédiáját és csodáját. Kivételes, nem mindennapi egyéniségével, határozott, céltudatos lényével kiemelkedett az emberek közül. Saját meggyőződése szerint járta útját, mindenről határozott elképzelése és véleménye volt. őszinteség, szókimondás jellemezte, ám soha sem volt benne ártó szándék vagy gondolat, s távol állt tőle a képmutatás is. Igazi demokrata volt, a szó legszorosabb értelmében. Egyenrangúnak tekintett minden embert, semmilyen tekintély előtt nem hajolt meg, de mindenkinek megadta a kijáró tiszteletet. Személyéhez az emberek szeretete, megbecsülése főződött. Szellemi téren rendkívül igényes, más tekintetben puritán volt, fizikai életkörülményei nem nagyon érdekelték. Kosztolányi Halotti Beszédével szemben "nagy és kiváló" volt az élet számos területén, de nem igényelt kiváltságokat. Szerette a társaságot, az embereket, az életet.

Édesanyjához, nagyanyánkhoz ezer szállal kötődött. Amennyire anyánk nem volt tipikus anya, NAGYMAMA igazi anyuka, nagymama és dédike volt, aki rengeteget segített ellátásunkban, igyekezett levenni lánya válláról a mindennapok terheit. Amíg ILA húga élt, a vasárnap délutánokat mindig együtt töltötték. Nagymamát hosszú évekig tartó, súlyos betegsége végéig, 1995-ben bekövetkezett haláláig anyánk szeretettel, példaértékő áldozatossággal ápolta, és most egymás szomszédságában fognak nyugodni.

Apánkkal, KORNAI JÁNOSSAL, 1952-ben kötött házasságot, közös küzdelmek, örömök kísérték őket. S bár útjaik a 60-as évek végén szétváltak, viszonyukat mindig a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemezte.

Hozzánk, fiaihoz: GÁBORHOZ és ANDRÁSHOZ mély szeretet főzte. A hagyományos anyasablonba nehezen beilleszthető, különleges szülő volt. Legendás liberalizmusához képest szigorúan nevelt minket, és átadta a számára fontos emberi értékeket.

Feleségeinket, TÜNDÉT és ÁGNEST nyílt szeretettel, családtagként fogadta be. TÜNDÉVEL harminc éven át közösen próbálta nevelni GÁBORT, ÁGINAK pedig már első látogatásakor kezébe nyomott egy lakáskulcsot, hogy jöhet bármikor. Anyósi mőködését jól jellemzi, hogy Andris első válása után felesége Éva maradt a Terivel közös lakásban, és Andris költözött el.

Felnőtt unokáihoz, JULCSIHOZ és TOMIHOZ ugycsak mély baráti viszony főzte, miközben kisunokáival, DANIVAL és NÓRIVAL igazi nagymamaként viselkedett. Nagyon fájlalta, hogy a körülmények nem tették lehetővé, hogy a Kaliforniában élő kamasz MISKÁVAL nem volt alkalma igazán bensőséges kapcsolatot kiépíteni.

Nem volt hagyományos szülő, anyós vagy nagymama, hiszen a hivatás, a munka játszotta az életében a fő szerepet. Ugyanakkor a barátunk volt, szeretetére, segítségére, támogatására mindig számíthattunk. Sosem tekintett minket kiskorúnak, egyenrangú félként kezelt mindannyiunkat. Teri 79 évesen is fiatal volt mentalitásában, gondolkodásában, nyitottságában, a világhoz való viszonyában. Negyven évesen tanult meg angolul, és hetven is elmúlt, amikor az írógépet nyugdíjazva áttért a PC-s szövegszerkesztésre.

Vasszorgalom, kitartás, fegyelem, munkaszeretet jellemezte, mindenhol megállta a helyét. Magával szemben kíméletlenül szigorú, másokkal toleráns volt. Hivatásának megszállottjaként, óriási munkabírással, életének legutolsó pillanatáig dolgozott. A munka területén sohasem tudott nemet mondani, s élete során az volt az egyetlen, amiről panaszkodott, vagy dicsekedett??, hogy milyen sok határidős munkája van.

Türelem, jó kedély, kitőnő alkalmazkodó képesség jellemezte, minden korosztállyal megtalálta a kellő hangot. Könnyen teremtett kapcsolatot, optimista természetét, sziporkázó személyiségét a körülötte lévők hamar elfogadták, és akik mélyebben megismerhették, megszerették. Nem tudunk olyan emberről, aki ellensége, haragosa lett volna, és ő sem tudott tartósan haragudni.

Virágai nagyon fontosak voltak számára, s most nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a fikusszal. Szívesen járt koncertekre, sok angol krimit olvasott, és még a kórházból is bridzspartit szervezett. Motorja volt a Hagyományos Húsvéti Határmenti Túrának, és lelkes háziasszonya a karácsonyi partyknak.

Hirtelen, váratlanul tört rá a betegség, s rövid 5 hét leforgása alatt lerombolta szervezetét. Türelemmel, belső tartással viselte mindazt, amit a sors rámért, sohasem panaszkodott, sőt bagatellizálta a bajokat. Munkaszeretete, munkabírása sosem hagyta cserben, a kórházban is megszervezte, hogy "íróasztala" legyen, aminél dolgozhatott. Mint egész életében, most sem hagyta el magát. Végül nem ő, hanem a szervezete adta fel a küzdelmet, amikor a születésnapját követő éjjelen, augusztus 7.- én örökre elaludt.

Teri, szeretünk téged, a fontos problémákat ezentúl is együtt oldjuk meg!

Most pedig kísérjük halottunkat utolsó útjára.

A kolumbáriumnál:

Laky Teréz élete most lezárult, de szerettei őrzik őt tovább. őrizzük őt tovább lépéseinkben, döntéseinkben, emlékeinkben. Már egészen a miénk, mert bennünk hallhatatlan. Fájdalommal búcsúznak most Tőle:

Fiai: GÁBOR és ANDRÁS

Unokái: JULCSI, TOMI, MISKA, DANI és NÓRI

Menyei: TÜNDE, ÁGI

Öccse: MIKLÓS és családja, elhunyt testvére, KÁLMÁN családja. Búcsúzik gyermekeinek apja: JÁNOS. Valamennyi rokona, hozzátartozója, barátai, kedves munkatársai, szomszédjai, közeli ismerősei. Mindazok, akik szerették és tisztelték őt. Búcsúznak azok is, akik eljöttek a mai napon és azok is, akik csak gondolatban vannak most közöttünk.