Evangelista Torricelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Evangelista Torricelli
Libr0367.jpg
Életrajzi adatok
Született1608. október 15.
Faenza
Elhunyt1647. október 25. (39 évesen)
Firenze
Sírhely San Lorenzo
Ismeretes mint
Nemzetiség olasz
Állampolgárság itáliai
Iskolái La Sapienza Egyetem
Pályafutása
Szakterület fizika, matematika
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Evangelista Torricelli témájú médiaállományokat.
Szobra a firenzei Természettudományi Múzeumban

Evangelista Torricelli (Faenza, 1608. október 15.Firenze, 1647. október 25.) itáliai fizikus és matematikus.

Élete[szerkesztés]

Szegény családból származott és korán árvaságra jutott. Nagybátyja, egy kamalduli szerzetes nevelte, aki 1624-ben beíratta a jezsuita kollégiumba, ahol matematikát és filozófiát tanult, később Rómában tanult matematikát, csillagászatot és mechanikát. A tanulmányai közben titkárként dolgozott tanáránál, Benedetto Castellinél.

Rómában megismerkedett Galilei írásaival, többek között az 1632-ben megjelent Dialogo-val, amelyek nagy hatással voltak rá. Torricellinek egy Galileihez írt leveléből kiderül, hogy a kopernikuszi világképet tartotta helyesnek. A Galileit ért üldöztetés miatt elfordult a csillagászattól és a fizika és matematika területén dolgozott tovább. 1632-től Galilei egy barátjának, Giovanni Ciampolinak a titkára volt.

1641 őszén, három hónappal Galilei halála előtt, Castelli ajánlásával Firenzébe ment, és Galilei segédje lett. Galilei halála után örökölte hivatalát: ő lett a toszkánai nagyherceg udvari matematikusa, illetve a firenzei akadémia matematikaprofesszora. Udvari tisztségéből kifolyólag haláláig a toszkánai udvarban lakott. 1644-től az erődítéstant is ő tanította. Elsőrendű lencsecsiszolóként jelentős külön jövedelemre tett szert.

39 évesen halt meg fertőző betegségben (valószínűleg hastífuszban).

Munkássága[szerkesztés]

Torricelli a barokk kor legjelentősebb fizikusai és matematikusai közé tartozik. Munkásságával – Descartes, Cavalieri, Fermat és Pascal mellett – alapvetően befolyásolta kortársait.

1644-ben hozta nyilvánosságra úttörő munkáját a szabadesés és hajítás törvényszerűségeiről (De motu gravium naturaliter descendentium). Ez volt a háromkötetes Opera geometrica második része, amelyben közzétette hidrodinamikai kutatásait, amelyek hamarosan élénk érdeklődést váltottak ki egész Európában. A később róla elnevezett tétel kimondja, hogy egy folyadék tartályból való kiáramlásakor az áramlási sebesség arányos a folyadékoszlop magasságának négyzetgyökével, vagyis nem függ a folyadék milyenségétől.A folyadékok dinamikája területén végzett alapvető megfigyelései mellett Torricelli nagymértékben hozzájárult a differenciálszámítás kialakulásához is. Cavalieri továbbvitte Kepler gondolatait az infinitezimális mennyiségekre vonatkozóan. Ennek a módszernek a segítségével Torricelli elegáns bizonyításokat talált mértani problémákra – például, hogy egy aszimptotája körül megforgatott hiperbola által határolt térfogat véges – annak ellenére, hogy a felszíne végtelen. A De motu gravium… című munkájában a lövedékek parabolikus pályáját írta le ennek az eljárásnak a segítségével. Továbbfejlesztette Galilei távcsövét és egy egyszerű, de hatékony mikroszkópot talált fel. Ő volt az első, akinek hosszabb ideig sikerült vákuumot fenntartania. Felfedezte, hogy a vákuumos vízszivattyúban a folyadék nem a régebben feltételezett horror vacui következtében, hanem a levegőoszlop súlyának nyomására emelkedik fel, ez alapján készítette el az első higanyos barométert, amivel elsőként mérte meg a levegő nyomását. (Magát a hipotézist Blaise Pascal bizonyította be 1647-ben.) Szintén helyesen magyarázta a szél keletkezését a légkörben jelenlevő hőmérséklet- és nyomáskülönbségekkel. Torricelliről nevezték el a nyomás egyik fizikai mértékegységét. (1 torr=133,3 pascal.) Az ő nevét viseli egy holdkráter, valamint a 7437-es kisbolygó is.

Művei[szerkesztés]

A kéziratait Firenzében őrzik. A következők megjelentek nyomtatásban is:

  • Trattato del moto, Firenze, 1640
  • Opera geometrica, Firenze, 1644
  • Lezioni accademiche, Firenze, 1715-ben nyomtatva
  • Esperienza dell'argento vivo, Berlin, 1897–1898, reprint 1969[1]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Deutsche National Bibliothek

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]