Fejes István (költő)

Fejes István
Fejes István
Életrajzi adatok
Születési név	Fejes István
Született	1838. január 22. Legenye
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1913. december 1. (75 évesen) Sátoraljaújhely
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	református
Felavatás	1860
Hivatal	Tiszáninneni református egyházkerület püspöke
Hivatali idő	1910-1913
Felszentelés	1910
Elődje	Kun Bertalan
Utódja	Tüdős István
aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fejes István témájú médiaállományokat.

Fejes István (Legenye, 1838. január 22. – Sátoraljaújhely, 1913. december 1.) református lelkész, konventi tag a Sárospataki Főiskolai algondnoka, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1910-től haláláig.

Életútja

Fejes Sámuel lelkész és Nemes Mária fiaként született 1838. január 22-én a Zemplén megyei Legenyén. Tanulmányait Ladmócon kezdte, hová édesapja időközben átköltözött, majd 1847 szeptemberében Sárospatakon folytatta, ahol a grammatikai osztályba vették fel. Patakon végezte a gimnáziumi, filozófiai és teológiai tanfolyamokat. Tanára Erdélyi János volt, aki felkeltette érdeklődését a költészet iránt.

1857-ben tanulmányait félbeszakítva Fehérgyarmatra ment a nagyobb fiúiskola tanítójául, ahol két évet töltött. Innen Pestre ment, ahol befejezte teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Akadémián, majd irodalmat hallgatott. Elkezdte elsajátítani az angol nyelvet, együtt tanulva Győry Vilmossal és Thaly Kálmánnal, akik ekkor szintén a református teológiai intézetnek voltak növendékei.

1859 őszén betegeskedése miatt haza ment atyjához, ahol klasszikai irodalmi és bölcseleti tanulmányokkal foglalkozott. Erdélyi Jánossal folytonos levelezésben állt, aki haladását figyelemmel kísérte és tanácsaival buzdította; az ő ajánlatára választották meg Csurgóra tanárnak. Azonban időközben kedvezőbb tanári állás kínálkozott számára Hódmezővásárhelyen, ahova a Debrecenbe költözött Imre Sándor helyére választották meg, szintén Erdélyi ajánlatára. 1860 áprilisában foglalta el új hivatalát és a gimnázium VIII. osztályában a latin és magyar irodalmat és bölcseletet tanította.

Itt nősült meg először 1860-ban, és így külföldi útjáról le kellett tennie. A sátoraljaújhelyi lelkészi állomás megüresedett és őt választották meg lelkésznek és miután letette a papi vizsgát Debrecenben, a lelkészi állást elfoglalta. A sárospataki kollégium 1882 őszén gondnokának választotta. 1888-ban a Tiszáninneni református egyház kerület tanácsbírája lett. Ezt követően 1895 márciusában a felsőzempléni egyházmegye esperese lett, mely tisztséget 1898 nyaráig töltötte be. 1904-ben újra tanácsbíró lett. 1910 őszén pedig a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke lett.

Munkássága

Föl, föl a hegyre! c. verse

1. Fejes István költeményei. Első kötet. Szeged, 1861. Online
2. Troilus és Kressida, ford. Pest, 1870. (Shakespeare minden munkái 10 kötet.)
3. Kazinczy Ferenc mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka (P. E. I. L. 1873.)
4. Egyházi beszédek. Sátoralja-Ujhely, 1874-76. Két füzet. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1877. 1. sz. Uj kiadás. Bpest, 1888.)
5. Temetési beszédek. 1. füzet. Sátoralja-Ujhely, 1876. (Olcsó kiadás. Bpest, 1888.)
6. Egy szép asszony. A Kisfaludy-társaság által 50 aranynyal jutalmazott költői beszély. Bpest, 1876. (Ismerteti a Pesti Napló 162. száma, valamint Magyarország és a Nagyvilág 38. számla Budapesti Szemle XII.)
7. A világtörténet időrendi átnézése. Sátoralja-Ujhely, 1876. (Dr. Kerényi Ede névvel.)
8. Magyarország történetének időrendi átnézése. Sátoralja-Ujhely, 1876. (Dr. Kerényi Ede névvel.)
9. Kisebb költemények. Sátoralja-Ujhely, 1881. (Ism. Magyarország 54. 55. sz.)
10. A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története 1522-1889-ig. Sátoralja-Ujhely, 1889. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
11. A magyarországi református egyház énekes könyve megujításának programmja. Sárospatak, 1890.
12. Előmunkálatok a magyarországi ref. egyház énekes könyvéhez. Sárospatak, 1890-91. Öt füzet. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1890-91., Dunántuli Prot. Lap 1891.)
13. Egyházpolitika prot. szempontból (Uo. 1892.)
14. A prot. egyház feladata. (Budapest, 1894.)
15. Tájékoztatás a sárospataki főiskoláról. (Sárospatak, 1905.)

Egyházi szónokként is kitűnő névvel birt; 1876-ban Kecskeméten a protestáns egylet gyűlésén és a zsinat ünnepélyes megnyitásakor ő mondott egyházi beszédet. Elnöke volt a felsőzempléni tanítótestületnek, tagja volt az egyházkerületi tanügyi bizottságnak; több éven keresztül konventi rendes tag és az egyházkerületi énekügyi bizottságnak is elnöke volt.

Költeményei 1857-től kezdve megjelentek a Kalauzban, Napkeletben, Vasárnapi Ujságban, Divatcsarnokban, Hölgyfutárban, Csokonai Albumban, Részvét Könyvében, Magyar Ember Könyvtárában, Pesti Hölgydivatlapban, Szépirodalmi Figyelőben, Koszorúban, Magyarország és a Nagyvilágban, Ország-Világban, Fővárosi Lapokban, Szegedi Híradóban, Zemplénben és más lapolban. A Kisfaludy-társaság pályadíját nyerte el az Egy szép asszony című írásából.

Társadalmi és széptani tanulmányai a Divatcsarnokban és Pesti Hölgydivatlapban, különösen: Kisfaludy Sándorról és Károlyról, Berzsenyi Dánielről. Egyháztársadalmi cikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban, az Erdélyi Prot. Közlönyben, a debreczeni és sárospataki prot. lapokban. A debreczeni zsinat megnyitásakor (1881. okt. 31.) tartott egyházi beszéde a Zsinat jegyzőkönyvében.

Kéziratban: Egyházi beszédek, Drámai és elbeszélő költemények, Kisebb költemények; fordítások Shakespeareből: Sok zaj semmiért és kisebb költemények angolból.

Források

• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.