Vajda Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vajda Endre
Született 1914. július 18.
Dés
Elhunyt 1987. december 17. (73 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő,
esszéista,
kritikus,
műfordító

Vajda Endre (Dés, 1914. július 18.Budapest, 1987. december 17.) költő, esszéista, kritikus, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Vajda Endre 1914. július 18-án született Désen. Iskoláit Magyaróváron és Pápán végezte, majd Debrecenben szerzett tanári oklevelet. 1940-től 1947-ig az Athenaum nyomdában volt lektor. Verseket írt, melyek a Négy nemzedék című antológiában valamint más folyóiratokban jelentek meg. Fordításai közül többek között ismertek Shakespeare, Marco Polo és mások; Rilke, Horatius, Mallarmé, Shelly, Goethe, Byron, Blake, Puskin, Thomas Mann és Defoe is. Kritikáit a Nyugat, Magyar Csillag, Újhold, Magyar Nemzet, Új Irás, Vigilia című lapok közölték.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Vörösmarty Mihály művei regékben (Budapest, 1942)
  • Megérett a meggy (ifjúsági verses képeskönyv, Budapest, 1952)
  • Tüskés, a kertész (ifjúsági verses elbeszélés, Budapest, 1952)
  • Vigyázó szemetek Párisra vessétek! (életrajzi regény Batsányi Jánosról, Budapest, 1958)
  • Válogatott írások. Tanulmányok, könyvismertetések; vál., szerk., utószó Lakatos István; Tevan, Békéscsaba, 1994

Források és irodalom[szerkesztés]