Fábián Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fábián Pál
Született 1922. december 21.
Szombathely
Elhunyt 2008. szeptember 14. (85 évesen)
Budapest
Foglalkozása nyelvész

Fábián Pál (Szombathely, 1922. december 21. – Budapest, 2008. szeptember 14.) magyar nyelvész, a nyelvtudományok MTA doktora. Kutatási területei a helyesírás, a nyelvművelés, a stilisztika és a szókészlettan voltak. A magyar nyelv helyesírásának kiemelkedő mentoraként működött, életelve: „Helyesen írni és jó magyarnak lenni: ugyanaz.”[1]

Életpályája[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott. 1947-ben kapta kézhez magyar-olasz szakos középiskolai tanári diplomáját. Ezután 1950-ig Pécsett tanított középiskolai tanári beosztásban, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskolára került. Ott a Magyar Nyelvészeti Tanszéket vezette 1955-ig, majd haláláig az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékén oktatott adjunktusi, docensi, egyetemi tanári (1977–1996), tanszékvezető egyetemi tanári (1984–1988), ismét egyetemi tanári, majd professor emeritus (1996–2008) beosztásban, közben 1964 és 1969 közt a padovai egyetemen vendégtanárként oktatott, Bolognában pedig lektor volt. 1969–1971 közt másodállásban a Művelődésügyi Minisztérium Tudományegyetemi Osztályán főelőadói beosztásban működött.

Bölcsészdoktori disszertációját 1948-ban, kandidátusi disszertációját 1962-ben, MTA doktoriját 1989-ben védte meg mindig a magyar nyelvtudomány területén. A magyar nyelv helyesírási, stilisztikai és egyes szókészlettani (például a reformkor gazdaságának szókészlete, stb.) kérdéseire való rálátása egyedülállóvá tette őt a szakmában, ehhez járult kiváló kutatási- és oktatásszervezési tevékenysége és emberséges egyénisége. Soha nem egymaga akart eldönteni vitás kérdéseket, hanem együtt a többi szakértővel, képes volt hetenként egybehívni a szakértőket helyesírási, stilisztikai kérdések megválaszolása, megoldása céljából. A Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályzatait szerkesztette (1954, 1984), amelyek nagy segítségére voltak a tudományos műhelyek, a hivatalok, az iskolák, az újságírás, a nyomdászat stb. számára. Külön kutatás tárgyát képezte nála az egyes szakmák szókincse, s azok szavainak helyesírása, továbbá az idegen szavak és kifejezések használata a magyar nyelvben, azok kiejtése és helyesírása.[2]

Számos tudományos tisztséget töltött be, s mindegyikben érdemben működött a magyar nyelvhelyesség megőrzéséért és megjobbításáért. A 20. század második felében a magyar nyelvészeti tudományos- és közélet egyik kiemelkedő alakja.

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • A magyar stilisztika vázlata. Szathmári Istvánnal, Terestyéni Ferenccel. Budapest, 1958
  • A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai. Földi Ervinnel, ifj. Hőnyi Edével. Budapest, 1965
  • A magyar helyesírás rendszere. Deme Lászlóval, Bencédy Józseffel. Budapest, 1966
  • Az akadémiai helyesírás előzményei. Budapest, 1967
  • Manuale della lingua ungherese. Budapest, 1971
  • Nyelvművelés. Lőrincze Lajossal. Budapest, 1980
  • Kémiai helyesírási szótár. Fodorné Csányi Piroskával, Hőnyi Edével. Budapest, 1982
  • Nyelvművelésünk évszázadai. Budapest, 1984
  • Helyesírási kéziszótár. Budapest, 1988 (társszerkesztő)
  • Orvosi helyesírási szótár. Budapest, 1992 (társszerkesztő)
  • A körzeti stúdiókról. A Magyar Rádió Nyelvi Bizottságának elemzései, 1993-1994; összeáll. Fábián Pál; Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága, Bp., 1994

Tudományos tisztségei (válogatás)[szerkesztés]

  • MTA Helyesírási Bizottsága (tag 1951-; titkár 1954-; társelnök 1980-)
  • Nyelvművelő Bizottság (tag 1952-1997)
  • Magyar Nyelvi Bizottság (elnöke, 1997-1999)
  • Magyar Nyelvőr (szerkesztőbizottsági elnök, 1993-)
  • Édes anyanyelvünk (szerkesztőbizottsági tag)

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés]

  • Magyar Nyelvtudományi Társaság (választmányi tag, 1952–)
  • Magyar Nyelvészeti Szakosztály (elnök)
  • A TIT-ben is sok és eredményes munkát végzett a magyar nyelv ügyében.

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951);
  • A TIT Elnökségének Köszönő és Elismerő Oklevele (1961, 1983); a TIT Aranykoszorús Jelvénye (1978); a TIT Tiszteletbeli Tagja kitüntető cím (1986);
  • A Felvételi Előkészítő Bizottság (FEB) vezetéséért miniszteri dicséret (1978, 1983);
  • A Kazinczy Alapítványtól elismerés (1961, 1977);
  • A Munkaérdemrend ezüst fokozata (1973);
  • Kiváló Munkáért (1982);
  • A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986);
  • Eötvös Loránd-emlékérem (1990);
  • Déry Tibor-jutalom (1990);
  • Kosztolányi-díj (1994);
  • Lőrincze-díj (1996);
  • ELTE-aranydiploma (1997);
  • Révai Miklós-díj (1999).

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Timkó György: Fábián Pál : 1922-2008. In: Magyar Grafika, 2008/6. sz.
  2. ↑ Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Közreműködő Fábián Pál et al. Budapest, 1973

További információk[szerkesztés]

  • Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára / [szerk. Kozocsa Sándor Géza]. Budapest : ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, 1993. – 306 p. : ill. ; Fábián Pál publikációinak jegyzéke: p. 287-306. ISBN 963 462 768 4
  • Fábián Pál. [Munkatárs: Markó Alexandra, Módos Péter]. Budapest : Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke, 1999. – 23, [1] p. (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások , ISSN 1419-4481 ; 15.).
  • Köszöntő Fábián Pál 80. születésnapjára / szerk. Hajdú Mihály. Budapest : ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék : Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2002. 82 p. : ill., 1 arckép ; ISBN 963 7530 70 3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fábián_Pál&oldid=20660151”