Horváth Péter Iván: Jelölt és jelöletlen

(Ny)elvi kérdések 2009/17.

2009.09.01. nincs hozzászólás

A nyelv elemeit többféleképpen lehet osztályozni. Ennek egyik szempontja az ún. jelöltség. Jelöletlen mindaz, aminek a szerkezete egyszerűbb és a használata gyakoribb. Eszerint a jelölt az, ami összetettebb és ritkább. A jelöltség tehát egyformán értelmezhető a nyelvtan és a stílus kapcsán is: az első esetben csak alaktani, a másodikban alaktani és szókészleti jelenségként.

A magyar főnévragozásban az alanyeset és a birtokos eset jelöletlen: Laci iszik és Laci söre. Ez utóbbi korlátozottabb, mert csak a határozott névelő (a/az) hiányában toldalékolatlan: Laci söre megmelegedett. ↔ Lacinak a söre megmelegedett. Az összes többi (ún. függő) eset jelölt: Lacihoz, Laciról, Lacival stb. A tárgyeset elég kacifántos. Néha szigorúan jelölt: Szót kérek. Máskor kötelezően jelöletlen: Józsinak hívnak. Nem tudok horgolni. Megint máskor ez is, az is lehet, más-más stílusértékkel: Szeretsz engemet? Veszem a kalapomat. A melléknevek és a módhatározó szók alapfoka jelöletlen: rossz és rosszul. A közép- és felsőfokuk jelölt: legrosszabb és legrosszabbul.

Az igeragozásban jelöletlen az egyes szám harmadik személyű alak: lát, vö. látok ~ látsz. Ugyancsak a toldalék hiányáról ismerhető fel a kijelentő és a kérdőmód (Futsz. Futsz?), mert a feltételes és a felszólító mód jelölt: Futnál. Fuss. Az iskolában tanított óhajtó mód, amelynek a létezése vitatható a magyar nyelvben, szintén jelölt, alakilag ugyanis megegyezik a feltételes móddal: Bárcsak futnál! Az igeidők közül a jelen idő jelöletlen (fáj), és ezt épp abból tudjuk, hogy a múlt időhöz külön jel szükséges: fájt. A jelentés alapján szokás beszélni jövő időről is, de a jelöltséget tekintve az időhatározós és a segédigés szerkezet (majd írok, írni fogok) egyaránt értelmezhetetlen.

A névszókra és az igékre jellemző szám kategóriája egy dolog esetén jelöletlen, több dolog esetén jelölt: könyv ↔ könyvek; jó ↔ jók; ő ↔ ők; főz ↔ főznek. A szóösszetételek egyik alaki ismérve szintén a jelöltség: életrevaló (vö. életbiztosítás).

A helyesírás a nyelvtani rendszertől eltérően kezeli a jelöltséget. Azonosan hangzik az arra és a balra [barra], de az ezt okozó teljes hasonulás (az + ra; bal + ra) csupán az első esetben jelölt (kiejtés szerinti írásmód), a másikban jelöletlen (szóelemző írásmód).

A magyarban nincs nyelvtani nem, azaz külön erre szolgáló végződés, de szavakkal kifejezhető: úr, hölgy, bácsi, néni, srác, bige stb. Ezek mind jelöltek, nem úgy, mint a tanár, amely egyaránt lehet férfi és nő. Ezért van az, hogy az oklevelekben és a nyomtatványok „Foglalkozása” rovatában nem a tanárnő szerepel, hiszen az csak nőkre vonatkozhat.

A jelöletlenségnek — a kutató elméleti élvezetén kívül — egyetlen gyakorlati haszna van: a szótárszerkesztés. Ahhoz, hogy egy alaktanilag olyan gazdag nyelvnek a szavait, mint amilyen a magyar, takarékosan lehessen rögzíteni, mindegyiket le kell csupaszítani a jelektől és a ragoktól. A szótár állományában csakis így lehet belőlük címszó. Ismétlésként: főnév (Laci), melléknév és módhatározó szó (rossz, rosszul), ige (fáj).

Ez nem vonatkozik a képzőkre, mert azok új szót hoznak létre. A gyönyörű tehát azért külön címszó, mert jelentésére és toldalékolására nézve más, mint a gyönyör (gyönyörűbb ↔ gyönyört). De képzőből is megárt a sok: a gyönyörűséges nem szerepel a szótárban, mert nincs annyi papír és nyomdafesték a világon, hogy minden származék beleférjen.

A jelöltség másik területe a nyelvhasználat. Minden nyelvben vannak szinonimák, de ezek éppen azért soha nem azonos, hanem csak rokon értelmű elemek, mert az egyikük jelölt. Egy köznyelvi, vagyis jelöletlen szó többek között a következőkkel állhat szemben: szaknyelv (kitérő = váltósín), tájnyelv (szutyongat = ölelget), gyermeknyelv (bibis = sebes). Ami pedig semleges stílusú, annak a szinonimája lehet vulgáris (valag = fenék), bizalmas (mani = pénz) vagy választékos (mindazonáltal = mégis).

Bár sok szó jelöltsége a fentiekhez hasonlóan egyértelmű, a legtöbb mégis az adott beszédhelyzetben sorolódik ide vagy oda. Az Ez is ott lesz? kérdés ez eleme jelöletlen, ha egy bútorra vonatkozik, de jelölt, ha személyre utal. Ellenpróba: Ő az. Ha egy emberre bökök rá, akkor az ő jelöletlen, ha egy házra, akkor — sajátos megszemélyesítésként — jelölt. Aligha véletlen, hogy az eladásra szánt kulipintyót ma már ritkán mutatja be így az ingatlanos: Ez az.

A szleng szavai leggyakrabban arról ismerszenek meg, hogy stilárisan jelöltek, de ettől még a használatuk lehet jelöletlen. Beújítottam egy zsírkirály telcsit. Ha ezekkel a szavakkal egy tizenéves számol be a barátjának arról, hogy megvásárolt egy kiváló telefont, az ebben a szövegkörnyezetben jelöletlen. De ugyanez a közlés az anyjától jelölt lenne.

Ha egy kormánypárt elveszíti egyetlen koalíciós partnerét, és ezért a továbbiakban úgy gyakorolja a hatalmat, hogy a többi országgyűlési párt szükségszerűen számfölényben van, akkor ő kisebbségi kormány. Ez a név jelöletlen, mert nincs semlegesebb változata, és jogilag is szabatos. De ha az ellenzék kizárólag így emlegeti a kabinetet, azzal fölerősíti a kisebbségi mellékjelentéseit (’gyenge’, ’rendellenes’, ’illetéktelen’), azaz jelöltté teszi a kifejezést.

1949 és 1989 között hasonló sorsra jutott a többes szám első személyű birtokjel. Ha a beszélő úgy tekinti, hogy valamin mással vagy másokkal osztozik, akkor az -nk jelöletlen: autónk, házunk, konyhánk. A pártunk és kormányunk kifejezés viszont azért lett jelölt, mert egy olyan közösségvállalást sulykolt, amelytől a többség idegenkedett.

Jelölt és jelöletlen között sok az átmenet. A hangyák a többes szám folytán jelölt, de mivel a hangyák csoportosan szoktak az ember szeme elé kerülni, nyelvhasználati értelemben jelöletlen. A hangya viszont csakis így nevezhető jelöltnek, helyesírásilag már nem, mert a hasonulás [hanygya] jelöletlen.

Szédítő, nemde? A nyelvész szívesen elmenne „húskommandósnak”, hogy ne kelljen bajlódnia a jelölt-jelöletlen értelmével. Egyszerűen lefoglalná a hűtőházi sonkát, ha nincs rajta címke, azaz jelöletlen.

A szerző szakfordító-tolmács, nyelvtanár, főállásban az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda lektora és az ELTE BTK nyelvész doktorjelöltje.

Töltse le a cikket pdf-formátumban:
Horváth Péter Iván: Jelölt és jelöletlen