Ferdinand de Saussure
| Ferdinand de Saussure | |
 | |
| Született |
1857. november 26.[1][2] Genf[3] |
| Elhunyt |
1913. február 22. (55 évesen)[4][5][1][2] Vufflens-le-Château |
| Állampolgársága | svájci |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Henri de Saussure |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Iskolái |
|
 | |
| Ferdinand de Saussure aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand de Saussure témájú médiaállományokat. | |
Ferdinand de Saussure [ejtsd: szoszűr] (Genf, 1857. november 26. – Vufflens-le-Château, 1913. február 22.) svájci nyelvész. Indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője.
"A strukturalizmus atyjának őt tekintik. A hagyományos történeti (diakron) kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. A nyelv számára nem egymástól elszigetelt mozzanatok összessége, hanem egy sajátos jelrendszer. A tudomány tárgya ez az önálló nyelvi rendszer (langue) és nem a konkrét és történetileg változó beszéd (parole). Egy hasonlattal élve a langue olyan, mint a sakkjátszma szabályrendszere, a parole pedig mint az egymást követő lépések egy-egy sakkjátszmában. E szabályrendszerben [ti. a szövegorientált hermeneutikai megközelítésben] a viszonyok hálózatát, struktúráját kell tanulmányozni, s mivel a jelek rendszere objektív, ezért minden személyes mozzanat tudatos kiküszöbölése biztosítja a tudományos igényt. Saussure nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan a Biblia értelmezésében is."
Hermeneutikai Füzetek 3. – "Mi az olvasóközpontú kritika?" in: Fabinyi Tibor: Szóra bírni az írást, Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1994
Fontos tanításai[szerkesztés]
- A nyelvnek minden jelensége között összefüggés van.
- Egy nyelvközösségen belül használt nyelv egészén (nyelvezet=langage) belül a nyelv (langue) vizsgálatát külön kell választani a nyelvi érintkezésben a nyelvi eszközök egyéni, illetve alkalmi felhasználásának (parole=beszéd) vizsgálatától.
- A leíró nyelvvizsgálatot (szinkronia) el kell különíteni a nyelvtörténettől (diakronia).
- A nyelv egy rendszer, és az elemei egymáshoz képest határozhatóak meg.
- Változás mindig az elemen megy végbe.
- Egyidejűleg létező elemeket kell vizsgálni, így lehet rendszer a nyelv.
A nyelv jelen állapotát akarta leírni.
1916-ban készült a Bevezetés a nyelvtudományba című műve (hallgatói és tanítványai szerkesztették a neve alá).
| „ | A nyelv nem szubsztancia, hanem tiszta forma. | ” |
| „ | A semmi is lehet valami. Az elem semmi, az oppozíció minden. | ” |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 115589, Ferdinand, de Saussure
- ↑ a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források[szerkesztés]
- Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962.
- ELTE BTK magyar szak, Bevezetés a nyelvtudományba 1. óra jegyzetei
|
