Tőkei Ferenc

Tőkei Ferenc
Életrajzi adatok
Született	1930. október 3. Budapest
Elhunyt	2000. augusztus 13. (69 évesen) Budapest
Ismeretes mint	műfordító sinológus filozófus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	irodalom-, filozófiatörténet, sinológia
Kutatási terület	a régi kínai irodalom és filozófia története, az ázsiai termelési mód marxista vizsgálata
Tudományos fokozat	a nyelvtudomány kandidátusa (1956) az irodalomtudomány doktora (1965)
Munkahelyek
ELTE BTK Kelet-ázsiai és Belső-ázsiai Tanszék (1990-től)	egyetemi tanár
MTA Orientalisztika Munkaközösség	vezetője
Szakmai kitüntetések
A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970) Lukács György-díj (2000) SZOT-díj (1986)

Tőkei Ferenc (Budapest, 1930. október 3. – Budapest, 2000. augusztus 13.) sinológus, irodalom- és filozófiatörténész, műfordító. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. (Kínai neve: pinjin hangsúlyjelekkel: Dù Kèyì, magyar népszerű átírás: Tu Ko-ji, hagyományos kínai: 杜克義; egyszerűsített kínai: 杜克义.)

Élete és munkássága

Gyermek- és kamaszkorát az akkor még önálló Rákoshegyen töltötte. Katolikus családból származott, a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Középiskola után felvették az ELTE bölcsész karára, kínai és tibeti szakra. Már gimnáziumi évei alatt érdeklődni kezdett a marxizmus iránt, nagy hatással voltak rá Lukács György művei. Így a sinológiai tanulmányai mellett érdeklődése fokozatosan a filozófia felé is fordult. 1953-ban szerezte meg a diplomáját, majd 1956-ban a nyelvtudományok kandidátusa, 1965-ben az irodalomtudomány doktora lett.

1956-ban az Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumban dolgozott, ahol megválasztották a Forradalmi Bizottság elnökének. A forradalom leverése után fegyelmit kapott, elhagyta a múzeumot, és lektor lett az Európa Könyvkiadónál. Itt kezdeményezte a kínai és más keleti könyvek kiadását, közreműködött szerkesztésükben, fordításukban, ezzel munkát adva az akkor betiltott költők jó részének. Mivel a marxizmus továbbra is érdekelte, jelentkezett párttagnak az MSZMP-be, ahová többszöri próbálkozás után végül 1962-ben vették fel. 1988-ban megválasztották a KB tagjának. Az MSZMP felbomlásáig eltelt egy év végleg meggyőzte arról, hogy nem való neki az aktív politika.

A hatvanas években nagy érdeklődéssel fordult a marxista történetfilozófia egyes kérdéseihez. Különösen jelentős eredményeket ért el az ázsiai termelési mód kutatása terén. Ezzel kapcsolatos 1965-ös tanulmánykötete (Az „ázsiai termelési mód” kérdéseihez) jelentős nemzetközi visszhangot kapott. 1967-től az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, 1969–1972 között az igazgatója. 1971–1990 között az ELTE filozófiai, 1990-től haláláig a sinológiai tanszék egyetemi tanára. 1972–1994 között az MTA Orientalisztika Munkaközösségének vezetője. 1973-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja.

Tudományos műveit – a külföldi folyóiratok mellett – nagyrészt az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae közölte.

2005. október 15-én, születésének 75., halálának 5. évfordulójának alkalmából emlékülést rendeztek tiszteletére Pekingben, ahol a felszólalók főleg a kínai kultúra magyarországi fordításában, megismertetésében betöltött szerepét méltatták.

2005-ben a Kossuth Kiadó útjára indította Tőkei Ferenc életműsorozatát.

Díjai

• 1970 – Állami Díj II. fokozat – Tudományos munkásságáért, különös tekintettel Az ázsiai termelési mód kérdéséhez című könyvéért.
• 1986 – SZOT-díj

Főbb művei

• 1959 – A kínai elégia születése
• 1959 – Dalok könyve (szerkesztő)
• 1960 – A kínai irodalom rövid története (Miklós Pál társszerzővel)
• 1965 – Az „ázsiai termelési mód” kérdéséhez (hat nyelven)
• 1962–1967 – Kínai filozófia. Ókor I–III.
• 1967 – Műfajelmélet Kínában a III–VI. században
• 1968 – A társadalmi formák elméletéhez (négy nyelven)
• 1968 – A Sárkánykirály palotája (mesék, válogatta)
• 1969 – Antikvitás és feudalizmus
• 1970 – Vázlatok a kínai irodalomról
• 1973 – A szépség szíve. Régi kínai esztétikai írások (szerkesztő)
• 1974 – Sinológiai műhely
• 1974 – A szocializmus dialektikájához
• 1977 – A társadalmi formák marxista elméletének néhány kérdése
• 1983 – Őstársadalmak és államalakulatok (szerkesztő)
• 1984 – Kortársunk-e Marx?
• 1989 – Primitive Society and Asiatic Mode of Production
• 1993 – Kínai buddhista filozófia
• 1994 – A tibeti buddhista filozófia
• 1994 – Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
• 1997 – Kínai szofisztika és logika
• 1994-1999 – Kínai–magyar könyvek (kétnyelvű sorozat; kilenc kötet szerkesztése, fordítása)

Műfordításai

• 1958 – Kuan Han-csing: Tuo O ártatlan halála. Csao Pan-er, a mentőangyal. (dráma, Miklós Pállal)
• 1959 – Lu Hszin: Régi mesék mai szemmel (elbeszélések)
• 1959 – Pu Szung-ling: Furcsa históriák (elbeszélések)
• 1960 – Li Hszing-tao: A krétakör (dráma)
• 1960 – Vang Si-fu: A nyugati szoba (dráma)
• 1961 – Lu Hszin: Vadfüvek (versek prózában)
• 1994 – Lao-ce: Az út és erény könyve, filozófiai költemény (Weöres Sándorral)
• 1994 – Csü Jüan: Száműzetés (versek, Nagy Lászlóval)
• 1995 – Mo Ti: Konfuciusz hívei ellen
• 1995 – Szun-ce: A hadviselés törvényei
• 1997 – Menciusz: Menciusz, Konfuciusz nagy követője
• 1997 – Csü Jüan: A főváros siratása

Irodalom

• Vitányi Iván: A társadalmi információk elmélete és a művészetszociológia. In Vitányi Iván: Második prométeuszi forradalom, 1971.
• Miklós Pál: Egy tudományos elmélet genezise. Új Írás, 1975.
• Szerdahelyi István: Filozófiai és társadalmi köztudat. Kritika, 1982.
• Thoma László: Lukács György és a magyar kultúra. Beszélgetés Tőkei Ferenccel. Kritika, 1983.
• Hegyi Béla: Aggódjunk Marxért? Élet és Irodalom, 1985. 15. szám
• Kovács Dénes: Az elmélet becsületéről. Beszélgetés Tőkei Ferenc akadémikussal. Népszabadság, 1986. március 22.
• Bálint Éva: Kortársunk-e a filozófus? Magyar Hírlap, 1987. május 1.

Források

• Magyar irodalmi lexikon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965.
• Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1  
• Terebess Ázsia Lexikon
• Tőkei Ferenc-emlékülés Pekingben
• A Tang-kori versek magyar fordítóiról (kínaiul)