Tung Csung-su
| Tung Csung-su () | |
| Kínai filozófia Ókori filozófia | |
 | |
| Élete | |
| Született |
i. e. 179 Kuangcsuan () (廣川) (mai Hengsuj () (衡水), Hopej ()) |
| Elhunyt |
i. e. 104 Hszian |
| Pályafutása | |
| Iskola/Irányzat | Kínai filozófia, Konfucianizmus |
| Érdeklődés | etika, szociálfilozófia, politikafilozófia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tung Csung-su () témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Tung Csung-su | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 董仲舒 |
| Egyszerűsített kínai | 董仲舒 |
| Mandarin pinjin | Dǒng Zhòngshū |
| Wade–Giles | Tung Chung-shu |
| Konfucianizmus |
|---|
 |
| Kínai filózófia |
| A konfuciánus kánon |
|
Négy könyv · Öt klasszikus |
| Konfuciánus filozófusok |
| Neokonfucianizmus |
|
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming |
| Kapcsolódó fogalmak |
Tung Csung-su () kiemelkedő, jelentős konfuciánus filozófus a Keleti Han-dinasztia idején, az i. e. 2. évszázadban.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Tung Csung-su () életrajza A történetíró feljegyzéseinek 121. és a Han su () 56. fejezetében található. Habár Sze-ma Csien () bizonyos szempontból mestereként tekintett Tung Csung-su ()ra, mégis csak egy viszonylag rövid életrajzot közöl róla, a Han su () szerzője, Pan Ku () részletesebb leírásából azonban már egyértelműen kiderül Tung Csung-su () szélesebb körű elismertsége.[1]
Han Csing () császár (漢景帝; uralk. i. e. 157–141) és Han Vu () császár (漢武帝; uralk. i. e. 141–87) udvarában tevékenykedett tudósként. A Tavaszok és őszök krónikájához írt három kommentár közül a Kung-jang csuan () (《公羊傳》) kommentár értelmezésében tűnt ki, és ezen érdemeiért adományozta neki Han Csing () császár az „udvari akadémikus” (po-si () 博士) címet.[2]
Az előadásait állítólag egy függöny mögött tartotta, így sokan nem is láthatták személyesen a mestert, hanem kizárólag a közelebbi tanítványaitól tanulhattak. Han Vu () császár idején Hu-vu Ce-tu ()val (胡毋子都) együtt volt az udvar Tavaszok és őszök krónikájának értelmező specialistája. Han Vu () császár felhívást intézett az országban élő írástudókhoz, így született meg Tung Csung-su ()nak az Ember és az Ég kapcsolatáról szóló három beadványa (szan cö () 三策), melyek nevét ismertté tették.[3]
A császár egy rövidebb időre kinevezte Csiang-tu () (江都) vezetőjévé, ahol egyebek között állítólag esőidéző és esőmegállító szertartásokat mutatott be. I. e. 130-ban Csang’an ()ban lett császári tanácsadó (csung ta-fu () 中大夫). A következő években Tung Csung-su () a klasszikus művek és a rítusok kiváló ismerete mellett számos konkrét tanáccsal segítette a belügyeket és külkapcsolatok igazgatását (pl. a só és a vas túlzott állami monopóliumáról, vagy a hsziungnu ()kkal való békés viszony kialakításáról alkotott véleményével). Habár Tung Csung-su () alapvetően egész életében tudós és író maradt, mégis a későbbi kínai hagyomány szerint senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a Nagy Akadémia (Taj-hszüe () 太學) létrehozásában, a vizsgarendszer bevezetésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Tung Csung-su (). Sokan vélik úgy, nagy részben neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.[4]
Fő műve és filozófiája[szerkesztés]
Tung Csung-su () fő műve a Csun-csiu fan-lu () (《春秋繁露》), vagyis a „Tavaszok és őszök gyöngysora”, mely egyrészt a Tavaszok és őszök krónikájának a Kung-jang ()-féle kommentáron keresztüli értelmezése, másrészt a jin–jang () és az öt elem tanával való megerősítése. Sokan úgy tekintenek erre a műre, mint az i. e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalására.[5]
A mű szerzője tanításait elsősorban a jin–jang () iskola és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a többi iskola (legisták, motisták, taoisták) világképét összhangba hozza a sajátjával. Így például a törvényes büntetés mint a jin () princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a tao () elképzelése (taoista) mind ezt a tendenciát tükrözi, tehát legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a „három kötelék” (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét, a történelmet pedig három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a csiao () 郊) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a jin–jang () elv alapján magyaráz.[6]
Úgy tűnik, hogy nagy részben Tung Csung-su () volt az, akinek a vizsgarendszer hivatalos bevezetése, illetve az öt kanonikus mű tanulmányozására létrejött Császári Akadémia (i. e. 124), illetve e művek kötelezővé tétele köszönhető. Ez a konfuciánus kánon és a vizsgarendszer nagymértékben meghatározta Kína későbbi történelmét.[7]
Hivatkozások[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106. o.
- ↑ Kósa 2013. 106., 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 107. o.
- ↑ Kósa 2013. 109., 110. o.
- ↑ Kósa 2013. 118. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013: Kósa Gábor: „Dong Zhongshu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013: 106–118. ISBN 978-963-284-374-2
Lásd még[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
