Elég kevesen gondolkoztak a házinak feladott kérdéseken. Mindenesetre a „magyar főnevek jelzői szerepben” kérdésre kollektíve azt a választ tudtuk adni, hogy ez néhány elég megszorított felépítésű szerkezetben figyelhető meg, pl.:
Plusz felmerült, hogy nagyon sokféle főnév előfordulhat nagyon sokféle „jelzős” szerkezetben, ha az ún. „összetett szavakat” is tekinthetjük ilyen szerkezeteknek. De ezek a fogalmak is, és a kétféle szerkezet közötti párhuzamosság is igencsak vitathatóak.
Akárcsak az óra első felében, itt is rengeteg új fogalom került elő az új példák megbeszélése során, ezek feltűnően az ún. mondatrészek (mondattani kategóriák) területére vezetnek tovább. Mindegyik példa a főnév – melléknév – jelző Bermuda-háromszögéhez kapcsolódott.
Az első példasort vizsgáló első csoport nevében Kornai András beszámolt arról, hogy a példák között a névszói szerkezet alaptagjaként szereplő szavakat nem egyformán érezték „melléknévszerűnek”. Három csoportot állítottak fel:
(A) | „Ráértéses, elliptikus, metonimikus, hiányos” használat, amikor az illető szó mondattani kategóriája nem N, hanem NP/N, vagyis olyan névszói szerkezet, amelyből hiányzik a névszói alaptag. | ||||
(B) |
Az alaptag „lényegében főnévi” ezen belül:
|
Ezenkívül ez a csoport néhány példát „diszkvalifikálna” is: A lusta kétszer fárad és még egy pár olyan irodalmi stílusban van, amit csak olvasmányainkból ismerünk; A giliszták között a földi a leggyakoribb metanyelvi (akármit jelentsen is ez); A földid vagyok mondatban pedig „egy teljesen külön lexikai elem” van (akármit jelentsen is ez), aminek semmi köze a földi-hez mint melléknévhez. A szoprán státuszával kapcsolatban nem tudtak döntést hozni.
A többi csoportnak is volt néhány hozzáfűznivalója. Recski Gáborék csportja szerint a (B2) csoporton belül vannak „alkalmilag” és „nem alkalmilag” szófajt váltók, utóbbiak közé tartozik pl. a magas és a mély. (Talán ugyanarra gondoltak, mint Kornaiék a földi esetében?) Ugyanők hoztak egy új példát is: vajon a Szeretem a csípőset esetében mi a helyzet?
Komlósy Andrásék szerint a magasban egyáltalán nem is egy névszói szerkezet alaptagja (plusz esetrag), hanem „határozószó” (akármit jelentsen is ez). Makrai Marciék szerint a mély is elliptikus vagy mi, a vminek a mélye helyett áll.
A második példacsoporttal kapcsolatban az előzőeken kívül csak apróbb megjegyzések születtek. Például előkerült egy olyan kifejezéstípus, amelyet néha „névmásszerű használatnak” neveznek, mert csak már bevezetett referensre utalhat (pl. a drága, a nyavalyás, az istenadta, az illető).
Végül a harmadik példasorról, amelyben XY felépítésű szerkezeteket kellett az ugyanazokból a szavakból álló YX felépítésűekkel összehasonlítani, Makrai Marciék csoportja azt a felfedezést tette, hogy ugyanazt a szót jelzői helyzetben „tágabban, lazábban” értelmezzük, mint jelzett szóként. Például a riporter szomszéd „szoros értelemben” egy szomszédra utal, míg a szomszéd riporter egy riporterre, aki valamilyen (lazább) értelemben szomszéd, pl. vkinek a közelében tartózkodik. Erre az észrevételre szerintünk érdemes lesz még visszatérni. (Ezenkívül még annyi megjegyzés volt a példákkal kapcsolatban, hogy a „felsorolásszerű” (akármit jelentsen is ez) XY = YX szerkezeteket ki kellene ezek közül zárni.