Ezen az órán Komlósy András (1992) vonzattesztjeivel foglalkoztunk. Az volt az alapkérdés, hogy vajon milyen vonzatfogalom lehetett Komlósy fejében (meg persze a fejezetének a többi részében), amelyet ezekkel a tesztekkel ragadott meg.
Ha a mondatszerkezet valamely szintjén bővítménynek minősülő egység a mondatból nem hagyható el (ebbe beleértjük azt is, hogy elhagyása elliptikus vagy jelentésében idegen eredményt ad), akkor az vonzat.
Ha a kérdéses bővítmény (pl. öt kilót) kitétele lehetővé teszi egy újabb szabadon elhagyható bővítmény (egy hét alatt) megjelenését (és ez azzal jár, hogy az így kapott mondatból az előbbi bővítmény már nem hagyható el), akkor a kérdéses bővítmény (öt kilót) a régens fakultatív vonzatának tekintendő.
Amennyiben egy X szó és egy bővítmény viszonyát vizsgálva találunk olyan Y szót, amely
| (a) | rendszeresen helyettesítheti az X + bővítmény egységet, |
| (b) | a bővítményt nem tartalmazó mondatokban rendszeresen helyettesítheti X-et, de |
| (c) | a bővítményt is tartalmazó mondatokban nem válthatja fel X-et, |
úgy a kérdéses bővítményt X szó (típust nem változtató fakultatív) vonzatának kell minősítenünk.
Természetesen felmerült, hogy az ,,elliptikus'' (és hozzátesszük: a ,,jelentésében idegen'') értelmezése igen problematikus lehet, de nem a próba bírálatával akarunk foglalkozni. Ellenpéldákon is gondolkodtunk, pl. a hasonlít és más szimmetrikus értelmű predikátumok használhatók -ra/-re toldalékos bővítmény nélkül, ha az alany többes számú (vagy esetleg ha koordinált). Valószínűleg az ilyen esetek a III. próba értelmében tarthatók fakultatív vonzatosoknak.
Ennek a próbának az alapján a mögöttes vonzatfogalomról annyit szűrhettünk le, hogy a régens—vonzat viszony nagyon szoros, hiszen a régens nem tud meglenni a vonzata nélkül.
Ez a próba nagyon sok vitát váltott ki. Nem sikerült megértenünk, hogy ez az eset, amire az egyetlen meggyőző példa az atelikus igékből (pl. hízik) telikus szerkezeteket (pl. öt kilót hízik) alkotó bővítmény, miért került a vonzat fogalomkörébe. Az öt kilót ,,megváltoztatja a szerkezetet'' (Rebrus), illetve az öt kilót hízik ,,lexikai egységet alkot'' (Kornai), bármit jelentsen is ez. A ,,kimérő'' (telikussá tevő) bővítmény nagyjából produktívan hozzátehető az atelikus igékhez, és ez a produktivitás sokak szemében kizárja a vonzat-jelleget (vagyis azt, amit Kornai úgy fogalmazott meg, hogy ,,lexikai egységet alkot'' az ige a bővítménnyel). Komlósy viszont azt mondta, hogy rengeteg produktív vonzat-hozzáadó (lexikai) szabály létezik. Ezt az állítást most nem vitattuk meg, de lehet, hogy vissza kellene térni rá.
Felmerült az a probléma is, hogy a II. próba alapján minden ,,szerkezetet megváltoztató'' kifejezés vonzatnak minősül. Például a melléknevek elé tett túl lehetővé teszi az elhagyható -hoz/-hez/-höz toldalékos bővítmény jelenlétét (pl. túl hideg van (az úszáshoz). Nem tudtuk megnyugtatóan tisztázni, hogy ilyenkor a bővítmény tényleg szabadon elhagyható-e...
Komlósy elmagyarázta, hogy miért volt szerinte szükség a II. próbára. Azt mondta, a szabad bővítmények csak endocentrikus szerkezetet alkothatnak azzal, aminek a bővítményei, és ki kellett mondania, hogy csak a vonzat képes exocentrikus szerkezetet alkotni a régensével. Nem tárgyaltuk meg az ,,endo-'' és az ,,exocentrikus'' fogalmát, de erre még sort lehetne keríteni. Ez a fogalom erősen függ a kategória fogalmától, hiszen az endocentrikus szerkezet az, aminek ugyanaz a kategóriája, mint valamelyik tagjának.
Marci megfogalmazása szerint ez a próba azt az intuíciót próbálja megragadni, hogy a régens és a vonzat összetartozása szoros abban az értelemben, hogy nem képes akármilyen ige ugyanilyen viszonyba lépni az illető bővítménnyel, akkor sem, ha egyébként hasonló a mondattani funkciója.
A II. próba kivételével, amit sokan megkérdőjeleztek, a próbák a régens és a bővítmény bensőséges, lexikailag meghatározott viszonyát sejtjük a vonzatfogalom mögött. Kornai szerint az a vonzat, aminek ,,meg van ágyazva'' a régens lexikai jellemzésében. (Bár ugyanő hiányolta a próbákból a szelekciós megszorítások tesztelését, hogy tudniillik a vonzatok erősen megszorítják, hogy milyen jelentéstani osztályba tartozhatnak az egyes vonzatai.)
Felmerült, hogy a próbák alapján a régens—vonzat viszony szimmetrikus lenne (ami ellentmond a ,,megágyazás''-metaforának). Honnan tudjuk, hogy nem a bővítmény lexikai jellemzésében ,,van megágyazva'' a régensnek? De Komlósy felhívta a figyelmünket, hogy az ő definíciója szerint a régens mindig egyetlen szó. Ezt a körülményt sem vitattuk meg, lehet, hogy erre is érdemes lenne visszatérni.
Az a benyomásunk alakult ki (Rebrus megfogalmazása), hogy a Komlósy-féle próbák azért ilyen sokfélék, és azért három különböző esetet sorolnak fel, mert valójában a másik fogalmat, a vonzat ellentétét, a szabad határozót (adjunktumot) próbálják körülírni: vonzat az, ami nem szabad határozó. Feladat: próbáljuk meg pozitív módon meghatározni (tesztet adni rá), hogy mi az a szabad határozó!