A házi feladat megbeszélése: A szabad határozó definíciója

Az előző órán Komlósy vonzattesztjeivel foglalkoztunk, és felmerült, hogy ezek a tesztek mintha azt írnák körül, hogy mi nem szabad határozó.

1. Makrai Marci a vonzattesztekre a De Morgan-szabályt alkalmazva azt állapította meg, hogy az így kapott definíciója a szabad határozóknak szintén nem igazán pozitív, hiszen a 2. és 3. kritérium bizonyos kifejezések nem létét fogja megkövetelni. (2. Nem létezik olyan bővítmény, mely a szabad határozó jelenlétét megkövetelné. Illetve 3. Nem létezik olyan szó, mely az ige + szabad határozó együttest rendszeresen helyettesíthetné.)
   
   
2. A legtöbb vitát a "Mit csinál?"-teszt váltotta ki. A teszt szerint a vonzatok nem, de a szabad határozók megjelenhetnek a "Mit csinál?" kérdésben. Például ha Az államtitkár részegen belehajtott a Dunába mondatra kérdezhetünk úgy, hogy Mit csinált az államtitkár részegen? (válasz: Belehajtott a Dunába.), de nem kérdezhetünk úgy, hogy Mit csinált az államtitkár a Dunába? (válasz: Belehajtott részegen.) Csakhogy a kérdésbe betehető bővítmények körét mindenképpen befolyásolják a csinál ige tulajdonságai, vele össze nem férő bővítmények eleve ki vannak zárva. Például a Mit csinált két óra alatt? kérdést csak echo-kérdésként tudjuk érteni, amiből az következne, hogy a telikus időhatározó mindig vonzat, mivel nem jelenhet meg a kérdésben. Valójában az összeférhetetlenséget a csinál ige atelikus volta okozza.
   
   
3. A bővítmények elhagyhatóságának kapcsán beleütközünk az elliptikus használat már tárgyalt problémáiba. Abban sem volt például konszenzus közöttünk, hogy az irányjelölő határozókat vonzatnak vagy szabad határozónak tekintjük-e, pl. Vonattal utazott Debrecenből Budapestre mondatban. Ennek kapcsán felvetődött az a probléma, hogy egy bizonyos ige, pl. utazik, különböző használatait külön lexikai egységeknek tekintjük-e, melyek más-más vonzatkerettel rendelkezhetnek. Ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy mennyiben jogos külön tételként felvenni olyan elemeket a lexikonban, melyek produktív szabállyal származtathatók más tételekből (pl. az összes mozgást kifejező igének létrehozható irányhatározói vonzattal rendelkező variánsa).
   
   
4. Makrai Marci azt is felvetette, hogy egy-egy bővítmény szabad elhagyhatósága a szórendtől is függ. A fókuszált mondatrész például nem/nehezen elhagyható. (Erre a kérdésre az információs szerkezet tárgyalásakor még visszatérünk.)
   
   

Vonzatintuíciónk tesztelése

Az órán egy saját magunkon végzett gyors teszttel próbáltuk vizsgálni, hogy mennyire egységesen ítéljük meg bizonyos bővítmények státuszát, illetve hogy vajon mely kritériumok befolyásolják leginkább ezen bővítmények státuszának ösztönös megítélését. A résztvevőknek az 1-től 5-ig terjedő skálán kellett osztályoznia, hogy mennyire ítélik szorosnak az ige és a kiemelt bővítmény viszonyát ezekben a mondatokban. Az eredmények a következőképpen alakultak. A teszt természetesen nem tekinthető tudományos értékű tesztnek, az ítéleteket a kapcsolódó mondatok egymásutánisága is erősen befolyásolhatta. Az eredmények mégis elgondolkodtatók.

1. Szembetűnő, hogy a vizsgált bővítmények státusza nem bizonyult bináris tulajdonságnak.
   
   
2. Legnagyobb bizonytalanságot (azaz szórást) a (17) mondatban a nem megítélése kapcsán látunk, ami nyilvánvalóan magyarázható azzal, hogy váratlan (és talán értelmetlennek tűnő) kérdés a tagadószó bővítményi státuszát firtatni.
   
   
A (14)-es mondat körül is nagy volt a bizonytalanság, amit a résztvevők azzal magyaráztak, hogy a vizsgált hetente szó valójában a hetente egyszer határozói konstituens része, ezért külön nem vizsgálható. ám, hogy a hetente egyszer egy összetevő lenne, ezt nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani.
3. Az (1) és (2) mondatok körül is nagy volt a szórás, noha ott a fentiekhez hasonló turpisságokról szó sem volt.
   
   
4. Az (5-8) mondatok kapcsán arra jutottunk, hogy minél üresebb szemantikailag az ige, annál inkább ítéljük vonzatnak a mondatban szereplő helyhatározót.
   
   
5. A (27-28)-as mondatok összevetése meglepő eredményt mutat. A részegen érkezett a tárgyalásra esetében a részegen sokkal inkább vonzatnak minősült, mint a részegen belehajtott a Dunába kifejezésben. Ennek az egyik oka az, hogy az első esetben a határozó viseli a főhangsúlyt, ami az elhagyásakor az érkezik igére tevődne át, ami azonban hangsúlykerülő ige. Ugyanakkor mégis érdekes, hogy részegség és a Dunába hajtás között sokkal inkább éreztek logikai kapcsolatot a résztvevők, mint a részegség és a tárgyalásra érkezés között.
   
   

Házi feladat

Hogyan adnád meg az áll ige lexikai tételét/tételeit a szótárban?