A házik megbeszélése

Elég kevesen gondolkoztak a házinak feladott kérdéseken. Mindenesetre a „magyar főnevek jelzői szerepben” kérdésre kollektíve azt a választ tudtuk adni, hogy ez néhány elég megszorított felépítésű szerkezetben figyelhető meg, pl.:

• Az orvos barátom (a jelzői szerepben foglalkozás- vagy funkciónév, és az alaptag se lehet akármi);
• mahagóni íróasztal (anyagnév áll jelzői szerepben);
• népnevek általában állhat jelzői szerepben;
• egy kosár alma (mértékegységek nevei jelzői szerepben, ha ezek jelzőnek minősülnek).

Plusz felmerült, hogy nagyon sokféle főnév előfordulhat nagyon sokféle „jelzős” szerkezetben, ha az ún. „összetett szavakat” is tekinthetjük ilyen szerkezeteknek. De ezek a fogalmak is, és a kétféle szerkezet közötti párhuzamosság is igencsak vitathatóak.

További beszélgetés a szófajokról

1. Makrai Marci felvetette, hogy a disztribúciós kategorizálás (akármit is jelentsen ez) nyelvenként eltérő osztályokhoz vezet, és kérdés, hogy mennyire beszélhetünk valamennyire univerzális kategóriákról (holott sokak úgy érzik, hogy ilyeneknek létezniük kell).
2. Ha vannak is „prototipikus” jelentéstani típusok, amelyektől azt várnánk, hogy univerzális szófaji kategóriáknak felelnek meg, semmi biztosíték nincs rá, hogy az egyes nyelvek disztribúciós osztályai valóban ilyeneknek felelnek-e meg.
3. Ugyanakkor mindannyiunknak van olyan intuíciója, hogy a kategóriák és a jelentéstani osztályok szeretnek egymással korrelálni. Kornai szerint empirikus vizsgálatok is igazolják azt, hogy a hasonló funkciójú dolgok szeretnek hasonlóan viselkedni (és megfordítva), pl. Simon Kirby et al., „Cumulative cultural evolution...”, in: PNAS.

Az új példák megvitatása

Akárcsak az óra első felében, itt is rengeteg új fogalom került elő az új példák megbeszélése során, ezek feltűnően az ún. mondatrészek (mondattani kategóriák) területére vezetnek tovább. Mindegyik példa a főnév – melléknév – jelző Bermuda-háromszögéhez kapcsolódott.

Az első példasort vizsgáló első csoport nevében Kornai András beszámolt arról, hogy a példák között a névszói szerkezet alaptagjaként szereplő szavakat nem egyformán érezték „melléknévszerűnek”. Három csoportot állítottak fel:

(A)	„Ráértéses, elliptikus, metonimikus, hiányos” használat, amikor az illető szó mondattani kategóriája nem N, hanem NP/N, vagyis olyan névszói szerkezet, amelyből hiányzik a névszói alaptag.
(B)	Az alaptag „lényegében főnévi” ezen belül: (1) generikus értelmezésű: a lusta, valójában az az értelmezése, hogy 'aki lusta'; (2) egyéb, a szótárban főnévként (is) feltüntetendő szó.

Ezenkívül ez a csoport néhány példát „diszkvalifikálna” is: A lusta kétszer fárad és még egy pár olyan irodalmi stílusban van, amit csak olvasmányainkból ismerünk; A giliszták között a földi a leggyakoribb metanyelvi (akármit jelentsen is ez); A földid vagyok mondatban pedig „egy teljesen külön lexikai elem” van (akármit jelentsen is ez), aminek semmi köze a földi-hez mint melléknévhez. A szoprán státuszával kapcsolatban nem tudtak döntést hozni.

A többi csoportnak is volt néhány hozzáfűznivalója. Recski Gáborék csportja szerint a (B2) csoporton belül vannak „alkalmilag” és „nem alkalmilag” szófajt váltók, utóbbiak közé tartozik pl. a magas és a mély. (Talán ugyanarra gondoltak, mint Kornaiék a földi esetében?) Ugyanők hoztak egy új példát is: vajon a Szeretem a csípőset esetében mi a helyzet?

Komlósy Andrásék szerint a magasban egyáltalán nem is egy névszói szerkezet alaptagja (plusz esetrag), hanem „határozószó” (akármit jelentsen is ez). Makrai Marciék szerint a mély is elliptikus vagy mi, a vminek a mélye helyett áll.

A második példacsoporttal kapcsolatban az előzőeken kívül csak apróbb megjegyzések születtek. Például előkerült egy olyan kifejezéstípus, amelyet néha „névmásszerű használatnak” neveznek, mert csak már bevezetett referensre utalhat (pl. a drága, a nyavalyás, az istenadta, az illető).

Végül a harmadik példasorról, amelyben XY felépítésű szerkezeteket kellett az ugyanazokból a szavakból álló YX felépítésűekkel összehasonlítani, Makrai Marciék csoportja azt a felfedezést tette, hogy ugyanazt a szót jelzői helyzetben „tágabban, lazábban” értelmezzük, mint jelzett szóként. Például a riporter szomszéd „szoros értelemben” egy szomszédra utal, míg a szomszéd riporter egy riporterre, aki valamilyen (lazább) értelemben szomszéd, pl. vkinek a közelében tartózkodik. Erre az észrevételre szerintünk érdemes lesz még visszatérni. (Ezenkívül még annyi megjegyzés volt a példákkal kapcsolatban, hogy a „felsorolásszerű” (akármit jelentsen is ez) XY = YX szerkezeteket ki kellene ezek közül zárni.

2. házi feladat.