Euler-féle szám
Az Euler-féle szám (jele: e) egy matematikai állandó, amit a természetes logaritmus alapjaként használnak. Irracionális és transzcendens. Értéke 30 értékes jegyre megadva:
- e = 2,718 281 828 459 045 235 360 287 471 35…
A π és a képzetes egység i mellett az e az egyik legfontosabb állandó a matematikában.
Az e szám Euler-féle számként is ismert Leonhard Euler matematikus után, de Napier-állandónak is nevezik John Napier skót matematikusnak, a logaritmusfüggvény megalkotójának tiszteletére.
Tartalomjegyzék
Definíció[szerkesztés]
Az e néhány ekvivalens definíciója:
- Az e a következő sorozat határértéke:
- Az e a következő végtelen sor összege:
- ahol n! a faktoriálisa az n természetes számnak.
- Az e az a pozitív valós szám, amelyre
Tulajdonságok[szerkesztés]
Az ex exponenciális függvény az egyetlen függvény (konstanssal való szorzás erejéig), amely önmaga deriváltja, és így önmaga primitív függvénye:
- és
- , ahol C konstans.
Az e irracionális (bizonyítás) és transzcendens szám (bizonyítás). Az első szám volt, amiről bebizonyították, hogy transzcendens (kivéve azokat a számokat, amiket szándékosan transzcendensre konstruáltak). A bizonyítást Charles Hermite 1873-ban végezte el. Sejtések szerint normális szám, azaz számjegyei véletlenszerűen fordulnak elő. Szerepel az Euler-képletben, amely az egyik legfontosabb matematikai azonosság:
- ,
Az speciális esetet Euler-azonosságnak nevezik:
amit Richard Feynman Euler drágakövé-nek nevez.
Az e lánctört alakba fejtve egy érdekes mintát tartalmaz (A005131 sorozat az OEIS-ben), ami így írható le:
Az e hatványait kifejezhetjük a következőképpen:
Minden valós x számra teljesül az
egyenlőtlenség.
Ezt egy pozitív valós x esetén -re alkalmazva
azaz átrendezve és egyszerűsítve
azaz , más szóval pozitív x-re az függvény -re éri el maximumát.
A logaritmusokra vonatkozó azonosságok alapján:
Története[szerkesztés]
John Napier logaritmusról írt művében jelentek meg az első utalások az e számra 1618-ban. A függelék nem adott közelítést magára a számra, de tartalmazott egy táblázatot a természetes logaritmusról. Ezt a táblázatot feltehetően William Oughtred készítette. Az e számot elsőként Jacob Bernoulli használta, amikor ennek a kifejezésnek az értékét kereste:
A szám első ismert alkalmazása Gottfried Wilhelm Leibniz és Christiaan Huygens levelezésében jelent meg 1690-ben és 1691-ben, ahol is b-vel jelölték. Elsőként Leonhard Euler használta az e betűt 1727-ben, és az 1736-ban megjelent Mechanicá-ban. Egyes kutatók az ezt követő években a c betűt használták, de végül az e terjedt el.
Az e betű választásának okai ismeretlenek, de egyes elméletek szerint az exponenciális szó első betűjéből ered. Egy másik elgondolás szerint ez az első magánhangzó az a után, amivel Euler egy másik számot jelölt. Ez az elgondolás nem magyarázza meg, hogy Euler miért használta ezeket a magánhangzókat. Nem valószínű, hogy a saját nevének kezdőbetűjét használta volna, hiszen nagyon szerény volt, és mindig megadta a mások munkáinak a kellő tiszteletet.[1]
Matematikán kívüli használata[szerkesztés]
Az e az egyik leghíresebb matematikai konstans, ezért a matematikán kívül is népszerű. Néhány példa:
- 2004-ben az IPO (a Google leányvállalata) 2 718 281 828 dolláros növekedést akart.
- Donald Knuth a METAFONT verziószámait úgy állapította meg, hogy azok az e számot közelítsék. Így a verziószámok 2, 2.7, 2.71, 2.718, …
- Szintén a Google tehet egy rejtélyes hirdetőtábláról [1] amely először a Szilícium-völgyben, majd a Massachusetts állambeli Cambridge-ben jelent meg, amely így szólt {az első tízjegyű prímszám, amely az e egymást követő számjegyeiben található}.com. Aki megoldotta a feladatot és meglátogatta a megjelölt weblapot, egy sokkal nehezebb megfejtendő feladatot talált. (Az első tízjegyű prímszám, amely az e számjegyeiben előfordul, a 7427466391, amely meglepő módon csak a 101. számjegynél kezdődik.) [2]
- A neper (Np) mértékegység, ami két szám arányát adja meg, e-alapú logaritmust használ (ellentétben a decibel 10-es alapjával). Felhasználása: nyomás, térerősség, jelszint stb.[2]
;
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Eli Maor: E: The Story of a Number. Princeton University Press. 1994. ISBN 978-0-691-14134-3. p. 156.
- ↑ http://www.unc.edu/~rowlett/units/dictN.html
Források[szerkesztés]
- Maor, Eli; e: The Story of a Number, ISBN 0-691-05854-7
- O'Connor, J.J., and Roberson, E.F.; The MacTutor History of Mathematics archive: "Az e szám"; University of St Andrews Scotland (2001)
- O'Connor: "The number e"