Aquinói Szent Tamás
| Aquinói Szent Tamás | |
| Olaszország – Középkori filozófia – | |
 | |
| Élete | |
| Született |
1225. január 28. Roccasecca |
| Elhunyt |
1274. március 7. (49 évesen) Fossanova |
| Pályafutása | |
| Iskola/Irányzat | skolasztikus filozófia |
| Érdeklődés | Teológia, Metafizika, Etika, Ismeretelmélet |
| Rájuk hatott | Godefroid de Fontaines, Jacques Maritain, G. E. M. Anscombe, John Locke, Dante, Hegel |
| Hatottak rá | Arisztotelész, Platón, Erigena, Maimonidész, Hippói Szent Ágoston |
| Fontosabb nézetei | Istenbizonyítékok, Lét és Létezés, Forma és Anyag |
| Fontosabb művei | A teológia foglalata |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aquinói Szent Tamás témájú médiaállományokat. | |
Aquinói Szent Tamás (latinul: Thomas Aquinas, olaszul: Tommaso d'Aquino), (Roccasecca, 1225. január 28. – Fossanova, 1274. március 7.) latin nyelven író középkori olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (latinul: Doctor Angelicus) néven is ismert. A római katolikus egyház legnevezetesebb hittudósai, az úgynevezett egyháztanítók között tartja számon.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
A nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott.
- Ötéves korában a montecassinói bencés kolostorban kezdi meg tanulmányait.
- Tizennégy éves korában Nápolyba küldik, ahol megismeri a dominikánusok rendjét. Elhatározza, hogy ott fog tanulni.
- 1244 áprilisában megkezdi tanulmányait a nápolyi domonkos kolostorban. Egy hónap múlva továbbképzésre Párizsba küldik. Útközben testvérei megakadályozzák továbbutazását, saját várukban tartják fogva. Tamás közel másfél évi kényszerpihenő után folytathatja csak útját.
- 1245 nyarán Párizsba érkezik. Találkozik Albertus Magnusszal, akinek előadásait hallgatja.
- 1248-ban mesterét, annak Kölnbe küldetésekor Tamás is követi, ahol négy évig folytatja tanulmányait.
- 1252-ben Párizsba megy, Tamás már tanárként folytatja tevékenységét.
- 1256-ban A pápa közbenjárására már magiszterként adhat elő.
- 1259–1269 között Itáliában teológiát tanít.
- 1260-ban A pápa a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokhoz Tamást kéri fel.
- 1262-ben Boldog Özséb, a pálos rend alapítójának orvietói látogatása után (ekkor ott volt a pápai udvar), Tamás maga is támogatja a magyar szerzetesrend jóváhagyását.
- 1265-ben Rómában átveszi a rendi főiskola vezetését.
- 1267–1269. Ezekben az években írja fő műveit, köztük a Summa Theologiaet.
- 1269–1272 között a párizsi egyetemen tanít.
- 1272-ben a domonkosok visszahívják, és megbízzák egy teológiai főiskola szervezésével.
- 1274-ben Elindul a lyoni uniós zsinatra, ám már korábban kezdődött betegsége megakadályozta részvételét. Útja során, március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban fejezi be földi életét. Két nap múlva temetik el ugyanott.
- 1323-ban szentté avatják.
Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is. Sokat merített Arisztotelész filozófiájából, az iszlám misztikából, Hippói Szent Ágoston tanaiból, ám mindezeket megújította és egységbe foglalta, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.
Munkássága[szerkesztés]
Aquinói Szent Tamás, folytatva elődeinek, a görög filozófusokat arab és bizánci közvetítéssel a nyugati hagyományba beemelő teológusoknak munkáját, összhangba igyekszik hozni Arisztotelész filozófiáját a keresztény tanítással, kísérletet téve egy átfogó filozófiai rendszer megalkotására.
Az arisztotelészi filozófia ebben a vállalkozásban a természetes értelem tudománya, amelyet csupán a kiinduló premisszák empirikus volta különböztet meg a kinyilatkoztatáson alapuló premisszákat alkalmazó teológiától.
Ismeretelmélet[szerkesztés]
Tamás megkülönböztette egymástól a tudást és a hitet. A tudás egyedül az értelem képessége, a hit viszont az értelemé és az akaraté. Tudás a szó szoros értelmében csupán kényszerítő erejű igazságokra – közvetlenül belátható alaptételekre, vagy ezekből levonható következtetésekre – vonatkozhat, a hit igazságai azonban nem ilyenek: ezek esetében a bizonyosság hiányát a hívő akaratának kell pótolnia.[1]
Miután azonban a tudás és a hit is Istentől ered, ezért a kettő igazságai nem mondhatnak ellent egymásnak. A filozófia – amennyiben az isteni dolgok természetes ésszel belátható részére vonatkozik – segédtudománya a kinyilatkoztatás teológiájának.
Ontológia[szerkesztés]
Szent Tamás szerint az ontológia tapasztalati tudomány ezért ontológiájának alapfogalmai a tapasztalatban gyökereznek.
A létező (ens) mindaz ami van, vagyis mindaz, ami különbözik a semmitől. Két összetevője van: lét és lényeg. A lét az a fogalmilag megragadhatatlan aktus, amely a létező adottságait fenntartja. A lét olyan aktus, amely a létező adottságait a semmitől különböző valóság szövetébe fonja. A lényeg mint fogalmilag megragadható létmegnyilvánulás a meghatározásban fejeződik ki. Ha a lényeget a tevékenység elvi oldaláról szemléljük, akkor természet (natura) a neve. Ha pedig a létteljesség szempontjából, részesedés elve.
Az anyagi világ magyarázatánál az Arisztotelész által kidolgozott actus és potentia elméletet vette alapul. Minden testnek van valamilyen végső anyaga, amelyet Tamás ősanyagnak nevezett. Ez az ősanyag állandó változásoknak van kitéve és képes arra, hogy belőle bármilyen test kialakuljon. Az ősanyaggal ellentétben a forma (actus) tiszta ténylegesség.
A forma és anyag nem önálló létezők, amelyek egymástól elválaszthatók, hanem ők azok, ami által a létező van és az, ami. A létező ezen mibenléte a lényege.
Isten szellemisége minden anyagi korláttól és potencialitástól mentes: „Isten léte a kifejezett tökéletesség, úgyhogy egyszerűségéhez semmit sem kell hozzáfűzni”. Az összes teremtett lényt Isten tartja meg létében.
Tamás öt érve Isten létezése mellett[szerkesztés]
Tamás Summa Theologiae című művében öt észszerű bizonyítékot írt le Isten létezése mellett. Ezek quinque viae, azaz az „öt út” néven váltak ismertté. Mivel az ember megismerése az érzékeinél kezdődik, elutasította az a priori bizonyítékokat, és érvelése során a tapasztalatot tette meg alapnak, a regressus in infinitum (a végtelenbe való visszahaladás) elvét alkalmazva.
Az első út a változásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”. Mélyebb argumentációval: A fizikai valóságban minden létező lehetségesen változhat, de ténylegesen csupán akkor, ha valami változtatja, de az a változást is csak egy másik változótól kapta. Az ok-okozati sorozatnak egy olyan alapra van szüksége, amely egyúttal befejezi a sorozatot. Ez logikailag csak akkor lehetséges, ha egy olyan okot keresünk, amely önmaga lényegétől fogva nincsen alávetve a fizikai természetnek, hanem a fizikai természet ura, tehát nem vizsgálható közvetlen, de a kapcsolatuk az okság alapján nyilvánvaló. Fontos megjegyezni, hogy a fizikai világ megvalósító és alakító természet (forma vagy morphe) és a megvalósulásához szükséges előfeltételekből (matéria vagy hülé) áll. Isten egy olyan alakító természet, amelynek léte nem valósult meg, hanem mindig is volt, és léte abszolút, vágy és cél nélküli, tehát nincs meg benne az, amelytől változna. Így Isten az a változtathatatlan Változó, amely a változás sorát elindítja és befejezi.
A második út a létesítő okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okozat mindig másodlagos, ok nélkül nem létezik, de a fizikai valóságban az okozat oka egy másik ok okozata is. Ugyanakkor az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.
A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell előznie. (Így elvetendő a „semmi” olyan értelemben, mint a létezés előtt fennálló megvalósíthatatlan és alakíthatatlan előfeltételek, mert az azt okozná, hogy Istennek szüksége van a teremtéshez valamire, amely egyértelműen az ellentmondáshoz vezet.) Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet visszafele a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.
A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”
Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”
Etika[szerkesztés]
Tamás szerint a jó az, ami a másik számára tökéletesedést képvisel, s így törekvésének a célja. A jó az, amire minden ember érdeklődése irányul. Az ember legfőbb célja a boldogság.
Az erények közt Tamás különbséget tesz a teológiai és a kardinális természetű erények között. Az előbbieket az ember csak az isteni kegyelem útján kaphatja meg. A kardinális erények Tamás szerint a természeti képességek legfőbb kifejtései: az észhez hozzárendeli a bölcsességet, az akarathoz az igazságot, a törekvéshez a bátorságot, a vágyhoz a mértékletességet.
Az erények az ember belső magatarásának a meghatározói, a külső magatartást a törvények határozzák meg. Az ember teljes szabad akarattal rendelkezik, a természet többi dolga viszont nem: Isteni behatás alatt állnak (természettörvények, lex naturalis). Mivel az embernek szabad az akarata, szükség van emberi törvényekre (lex humana) is.
Előadások a Tízparancsolatról[szerkesztés]
Néhány adat a műről[szerkesztés]
Az Előadások a Tízparancsolatról Szent Tamás időskori előadása. A mű Tamás 1273-as nápolyi nagyböjti prédikációjának írásos változata. Lejegyezte: Petrus de Andria.
A parancsolatok lelőhelye(i)[szerkesztés]
Az eredeti (tehát bibliai) tízparancsolat talán meglepő módon, nem egyetlen helyen fordul elő. A tulajdonképpeni főszöveg 2Mózes 20:1-17-nél, egy változata pedig 5Mózes 5:6-21-nél található. További bibliai helyekre lelhetünk 5Mózes 4:13 és 5Mózes 10:4-nél.
A parancsolatok tamási értelmezése és az egyházi hagyomány[szerkesztés]
Tamás prédikációja a katolikus hagyomány értelmében elemzi a tízparancsolat szövegét, ez egyfelől formai, másfelől tartalmi vonatkozásokat jelent.
Tamás prédikációjának és a Tízparancsolat szerkezetének párhuzama[szerkesztés]
A parancsolatok „a bizonyság két kőtáblája” összefüggésében (Isten szeretete, A felebarát szeretete) strukturálódnak, mely magyarázati mód Szent Ágoston óta áll fenn. Ezt a struktúrát követi Tamás is a négy nagy gondolati fejezetet tartalmazó prédikációjának második és harmadik egységében. A második tehát Isten szeretete, a harmadik a Felebarát szeretete szerint elmélkedik, a negyedik tárgyalja a tulajdonképpeni parancsolatokat.
A mű szerkezeti vázlata[szerkesztés]
| Tartalomjegyzék |
|---|
I. BEVEZETÉS (I-V.)
II. AZ ISTEN SZERETETE Melyik a legfőbb parancs? Krisztus: A legfőbb parancsolat (Máté 22, 37); minden parancs teljesül benne
III. A FELEBARÁT SZERETETE A második legfőbb parancsolat (Máté 22, 39) – a kettőt megtartása a törvény betöltése.
IV. A TÍZPARANCSOLAT (Ex 20, 3-17)
|
A 4 törvény részletesebb áttekintése[szerkesztés]
Tamás a mű bevezetőjében tehát 4-féle törvény említ, amelyek kormányozzák, befolyásolják, meghatározzák az emberi cselekvéseket. A Természettörvény – „értelemnek Istentől belénk oltott fénye, amellyel felismerjük, hogy mit kell tennünk, és mit kell kerülnünk” – azaz a teremtésben közvetített törvény, mely a tennivalók ismeretét adja. Ha megfigyeljük ez a törvény összhangban van az ún. aranyszabállyal is „nincs senki ugyanis, aki ne tudná, hogy azt amit nem akar, hogy vele megtörténjék, ne tegye meg másoknak” ez azt is jeleni, hogy ez alól a törvény alól nem lehet a tudatlanság álcája alatt kilépni. Az aranyszabály néven nevezett igehely Máté evangéliumának központi, a hegyi beszédet és a törvény betöltését követő, azzal összefüggő része: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” Mt. 7.12. Az aranyszabály és természetörvény összefüggése átláthatóbbá válik a Tamás által 4. említett törvény értelmével: Krisztus törvényével. Ez a törvény másként a szeretet és a kegyelem törvénye. Krisztus adott egy rövid törvényt, hogy senki ne menthesse fel magát a tudatlanság címén a törvény betartása alól. A 2. említett törvény az érzéki vágy törvénye másként az ördög törvénye. A testileg és értelmileg Isten parancsainak alávetett első emberpár a bűnbeesése miatt a test nem engedelmeskedett tovább az értelemnek. Az érzéki vágy törvénye sok esetben lerontja az értelem és természettörvényt. A 3. törvény a Szentírás törvénye: bűnöktől való elvonás és az erényekhez való visszavezetés miatt volt szükséges, végül a már említett 4. A Krisztusi törvény.
Antropológia[szerkesztés]
Az ember testből (anyag) és lélekből (forma) áll. E kettő nem választható szét, mert együttesen képezi az emberi szubsztancia lényegét. A lélek azonban a test pusztulásával tovább él mint anima separata. A lélek természetét tekintve halhatatlan, azonban csak a test segítségével juthat ismeretekhez, mert csak általa képes az empirikus érzékelésre.
Az ember kettős természete révén egyaránt részesedik a szellemi és az anyagi világból is.
Államelméleti munkái[szerkesztés]
Felfogását az államról A fejedelmek kormányzásáról c. művében és A zsidók kormányzásáról c levelében fejté ki.
A zsidók kormányzásáról[szerkesztés]
Nézeteit a zsidókról és a velük való bánásmódról Margit flandriai hercegnőnek írt levelében foglalá össze, amit a "Levél a zsidók kormányzásáról" címen is ismernek.[2][3] A flandriai zsidók, akik a hercegnő elmondása alapján szinte kizárólag uzsorával foglalkoztak,[4] nagy gondot jelentenek vala. A hercegnő különféle kérdései és a rájuk adott válaszok következőképpen oszlanak meg:
- Szabad-e az uralkodónak a zsidóktól bizonyos időpontban —és ha igen, mikor szabad— behajtást eszközölni. - Szent Tamás megállapítja, hogy a zsidók a törvények szerint bűnük miatt örökös szolgaságra vannak ítéltetve; [5] ezért tőlük a dolgokat szabadon el lehet vonni, azon megszorítással, hogy létszükségleteik ne legyenek veszélyben. Az így lefoglalt javakat célszerű a helyi püspöknek adni, vagy Flandria közügyeinek megfelelően fölhasználni.
- Ha vétkezett a zsidó, lehet-e büntetni pénzbüntetéssel, mivel semmivel sem rendelkezik az uzsorával szerzett javakon kívül. - A zsidót és bármely más uzsorást célszerű pénzbüntetéssel sújtani, amennyiben a pénz nem az ő tulajdona; az így elvett pénzt közügyekre kell fölhasználni, a fejedelem nem tarthatja meg magának; ha bárki fejdelem emiatt panaszkodik, az ő hibája, a zsidót munkára kellett volna kényszerítenie, mint tették ezt Itália egyes részein.[6]
- Ha zsidók a büntetésen túl felkínálnak pénzt vagy valamilyen értéktárgyat, el lehet-e fogadni azt. - az így elfogadott pénzt vagy értéktárgyat vissza kell adni azoknak, akiktől a zsidókhoz került, vagy más módon kell hasznosítani, akkor is, ha a zsidók semmi mással nem rendelkeznek, mint az uzsorával szerzett nyereséggel.[7]
- Ha a hercegnő több kártérítést kap a zsidóktól, mint amit a keresztények követelnek a zsidókon, mit kell tenni a maradékkal. - Ezesetben a hercegnő megtarthatja a különbözetet.[8]
- Szabad-e a zsidóknak tisztségeket eladni vagy tőlük kölcsönképpen valami olyat elfogadni, amihez a hivataluk folytán jutnak hozzá. -Szent Tamás válasza: bármiféle tisztségeket érdemi alapon kell viselni, nem adásvétel folytán.[9]
- Jó-e, ha Flandriában a zsidók a keresztényektől megkülönbözető jelet viselni kényszerülnek. - "Erre a válasz világos, mégpedig az egyetemes Zsinat határozata alapján: mindkét nemhez tartozó zsidókat minden keresztény tartományban, minden időben más emberektől valamilyen ruhadarabbal meg kell különböztetni. Ez számukra a saját Törvényükben is meg lett parancsolva, tudniillik az, hogy varrjanak rojtokat a köpenyük négy sarkára, amelyek által másoktól megkülönböztethetők."[10]
Utóhatása[szerkesztés]
Az arisztotelianizmust és a keresztény filozófiát Aquinói Tamás békítette ki egymással és neki is köszönhetően kerültek a nyilvánosság elé a betiltott Arisztotelész művek.
- A pálosok rendjük alapításakor tett szolgálataiért minden kolostorban képet vagy szobrot állítottak tiszteletére, iskoláikban pedig Arisztotelész mellett Szent Tamás szellemében tanítottak.
- Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság is.
- Szobra áll Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Stephaneum épülete előtt.
Főbb művei[szerkesztés]
- De fallaciis, 1244
- De propositionibus modalibus, 1244/1245
- Contra impugnantes Dei cultum et religionem, 1257
- Super Boethium de hebdomadibus, 1258
- Summa contra gentiles, 1258–1264
- Summa theologiae, 1265–1272
- Magyarul: A teológia foglalata I-II. (Bp., 2002, 2003)
- Officium de corpore Christi 1264
- De perfectione vitae spiritualis, 1269
- Contra pestiferam doctrinam retrahentium homines a religionis ingressu, 1270
- De aeternitate mundi contra murmurantes, 1270
- De substantiis separatis, 1272–1273
- De mixtione elementorum ad magistrum Philippem, 1273
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Summa Theologiae, II-II, 1
- ↑ Levél Margithoz, Flandria hercegnőjéhez (angol)
- ↑ Levél Margithoz, Flandria hercegnőjéhez (magyar fordítás) Ford: Tudós-Takács János
- ↑ "the Jews of your land seem to have nothing except what they acquired through the depravity of usury" Thomistica.net
- ↑ "as the laws say, the Jews by reason of their fault are sentenced to perpetual servitude" Thomistica.net
- ↑ "But if it be said that the princes of countries suffer loss from this, this loss should be imputed to them as coming from their own negligence; for it would be better if they compelled Jews to work for their own living, as they do in parts of Italy" Thomistica.net
- ↑ "it is licit accept it. And it is helpful that money received in this way be returned to those to whom it is owed, or otherwise expended, as has been said before, if they have nothing other than usurious gain." Thomistica.net
- ↑ "in this case it is legitimate for you to keep it" Thomistica.net
- ↑ "Ezért hasznosabbnak tűnik, hogy Excellenciád jó és alkalmas embereket válasszon a tisztségei betöltésére, akiket, ha vonakodnak is, szükség esetén vegyen rá arra, hogy vállalják el a feladatukat, mivel az ő jóságuk és szorgalmuk nagyobb gyarapodást fog eredményezni Önnek és alattvalóinak, mint amit Excellenciád a tisztségek eladásával elérni képes lenne." A zsidók kormányzásáról - levél Margit flandriai hercegnőnek (Fordította: Tudós-Takács János)
- ↑ A zsidók kormányzásáról - levél Margit flandriai hercegnőnek (Fordította: Tudós-Takács János)
Művei magyar nyelven[szerkesztés]
- Szentbeszédek. Aquinói Szent Tamás után szabadon átdolgozta Szabó F. Dániel; Vasárnap Ny., Arad, 1935
- Jézus evangéliuma és a szentatyák. Szemelvények Aquinoi Szent Tamás Catena Aurea című művéből. 1. köt.; közli Dezső István; Szalézi Művek, Rákospalota, 1942
- Tamás Aquinói Szent szemelvényekben magyarul és latinul; vál., bev., ford., jegyz. Schütz Antal; Szent István Társulat, Bp., 1943
- A nyolc boldogság és a szentatyák. Szemelvények Aquinoi Szent Tamás "Catena Aurea" c. művéből; ford. Dezső István; Szalézi Művek, Rákospalota, 1946 (A lelkiélet kis könyvei)
- Szent Tamás breviárium; összeáll., ford. Lelovics Lipót; Szt. István Társulat, Bp., 1968, 320 o.
- A létezőről és a lényegről (ford. Klima Gyula), Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-208-039-4, 165 o.
- Lét és lényeg (De ente et essentia) (ford. Fodor György), in: Bolberitz Pál – Gál Ferenc: Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest, 1987
- A teológia összefoglalása (Compendium theologiae) (ford. Bolberitz Pál), in: Bolberitz Pál – Gál Ferenc: Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája, Ecclesia, Budapest, 1987
- Szemelvények (ford. Redl Károly) IN: Az égi és a földi szépről – Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez (közreadja Redl Károly), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-281-843-1, 413–425. o.
- Kis Szent Tamás dogmatika. Hittételek tana; szerk. Bányai János; Bányai János, Szarvas, 1993
- Előadások a Tízparancsolatról; ford., előszó, jegyz. Gecse Gusztáv; Seneca, Pécs, 1993 (A keresztény bölcselet klasszikusai)
- Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról, Seneca Kiadó, 1994, 181-267. o.
- A teológia foglalata (Első rész). Ford.: Tudós-Takács János. Gede Testvérek, 2002, ISBN 963929828X, 841 o.
- A teológia foglalata (Második rész 1.). Ford.. Tudós-Takács János. Gede Testvérek, 2008, 792 o.
- A teológia foglalata (Második rész 2.). Ford.: Tudós-Takács János. Gede Testvérek, 2014, 729 o.
- Az értelem egysége. Teljes, gondozott szöveg; ford., szerk., jegyz. Borbély Gábor; Ikon, Bp., 1993 (Matúra. Bölcselet)
- A világ örökkévalóságáról; ford. Borbély Gábor, tan. Geréby György; Jószöveg Műhely, Bp., 1998 (Jószöveg hiánypótló) 111 o.
- A Summa theologiae kérdései a jogról; ford. Tudós Takács János; Szt. István Társulat, Bp., 2011 (Jogfilozófiák)
- A fejedelmek kormányzásáról / A zsidók kormányzásáról; ford. Tudós-Takács János, utószó Szabó S. Bertalan; Attraktor, Máriabesnyő, 2016, 244 o.
- Aquinói Szent Tamás úrnapi éneke Inː Babits Mihályː Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 186–192. o.
- Aquinói Szent Tamás himnusza az Oltáriszentségről Inː Babits Mihályː Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 192–196. o.
- Aquinói Szent Tamás éneke Krisztus testéről Inː Babits Mihályː Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 196–200. o.
- Himnuszok az Oltáriszentségről Inː Sík Sándorː Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 355–367. o.
Irodalom[szerkesztés]
- SH Atlasz – Filozófia Athenaeum Kiadó, 1999, ISBN 963-85962-3-6
- Filozófiatörténeti vázlatok (szerk. Turay Alfréd) Szent István Társulat, Budapest, ISBN 963-360-843-0
- Filozófiai Kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Marie-Dominique Chenu: Aquinói Szent Tamás és a teológia (Bp., 1999)
- David Berger: Találkozás Aquinói Szent Tamással (Bp., 2008)
- Jean-Pierre Torrell: Aquinói Szent Tamás élete és műve (Bp., 2007)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Corpus Thomisticum (Szent Tamás műveinek latin nyelvű gyűjteménye) [1]
- Rászlai Tibor tanulmánya („Deus satiat” – Egy értelmiségi: Aquinói Szent Tamás életszentsége) I. rész [2]
- Rászlai Tibor tanulmánya („Deus satiat” – Egy értelmiségi: Aquinói Szent Tamás életszentsége) II. rész [3]
- Aquinói Szent Tamás
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
