Hivatalos nyelv
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A hivatalos nyelv az az egy vagy több nyelv, amelyet egy adott állam (vagy szervezet) a hivatalos működése során használ.
A hivatalos nyelveket meghatározhatja jogszabály (vagy a szervezet szabályzata), de kijelölése számos esetben hagyományon, illetve hallgatólagos megállapodáson alapul.
Egyes országokban a népesség kisebb-nagyobb része olyan regionális és kisebbségi nyelveket használ, melyek nem hivatalos nyelvei az adott országnak.
A demokrácia modern felfogása szerint a polgároknak alapvető joguk anyanyelvük szabad használata és hogy hivatalos ügyeiket anyanyelvükön intézhessék.
Egyes országok hivatalos nyelvei[szerkesztés]
Az Amerikai Egyesült Államok az egyik legismertebb példája annak, hogy egy országnak nincs jogilag meghatározott hivatalos nyelve. Ennek ellenére az USA kormányzata az angolt használja hivatalos nyelveként, de számos nyelvi közösség számára teszi hozzáférhetővé anyanyelvük használatát a kormányzati szervekkel való kapcsolattartásban. Az USA sok államának van jogilag is rögzített hivatalos nyelve, és többjük nemcsak az angolt, hanem a spanyolt is e rangra emelte.
Svédországban szintén nem rögzítette jogszabály a hivatalos nyelvet[1] –, egészen 2009. július 1-jéig, amikor új nyelvtörvényt vezettek be,[2] amelyben a svéd nyelv már az ország hivatalos nyelveként van meghatározva.
Magyarországon a Jogalkotásról szóló törvény rögzíti, hogy a jogszabályokat a magyar nyelv szabályai szerint kell megfogalmazni, ilyen értelemben a hivatalos nyelv a magyar. 2012. január 1-től az Alaptörvény kimondta, hogy a magyar a hivatalos nyelv, de megengedi a nemzetiségiek (kisebbségek) nyelvének használatának sarkalatos törvényi szabályozását is.
Az országok nagyjából felének van hivatalos nyelve, egyes államoknak több is, például India (4 és még 17 regionálisan), Kanada (2), Svájc (4), Finnország (2), Belgium (3).
Források[szerkesztés]
- ↑ Szarka László: Államnyelv, hivatalos nyelv - kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
- ↑ Språklagen (svéd nyelven). Språkförsvaret, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 15.)
