Jean de La Fontaine
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
| Jean de La Fontaine (Jean de la Fontaine) | |
 | |
| Született |
1621. július 8.[1][2][3][4][5][6][7] Château-Thierry |
| Elhunyt |
1695. április 13. (73 évesen)[1][8][9][3][4][5][6][7] Párizs[10] |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Françoise Pidoux Charles de La Fontaine |
| Foglalkozása | |
| Sírhely | Père-Lachaise temető (1817. március 6. – , 25) |
 | |
| Jean de La Fontaine aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de La Fontaine témájú médiaállományokat. | |
Jean de La Fontaine (Château-Thierry, 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.
Tartalomjegyzék
Életrajza[szerkesztés]
Reimsben papnak készült, de nem találván kedvét a teológiában, víg életet folytatott, mellette irodalommal is foglalkozott (Horatiust és Terentiust fordítgatta). Később szülei kívánságára hazament, hivatalnoki pályára lépett és meg is nősült. Csakhamar azonban otthagyta hivatalát és feleségét, s Párizsba menve, ismét mulatós életmódra adta magát. Pártfogójának, Fouquet miniszternek bukása után szükségbe jutott és kénytelen volt hazatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangú verses elbeszéléseket és novellákat írt, és 1664-ben ismét elkísérte Párizsba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orléans-i hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileau-val és Molière-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öregkorában megbánta könnyelmű életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított.
Munkássága[szerkesztés]
Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett.[11] Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló meg a róka,[12] A tücsök és a hangya.
Fabuláit később a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséje megjelent magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.[13]
Emlékezete[szerkesztés]
1891-ben Auteuil-ben, (ma Párizs 16. kerülete), szobrot emeltek neki.
Magyarul[szerkesztés]
- Emberi indulatok tüköre, rész szerint igaz, rész szerint költött történetekben; ford., összeáll Kis János; Wéber, Pozsony, 1803
- Mesék, 1-2.; ford. Lovász Imre, átdolg. Czuczor Gergely; Heckenast, Pest, 1856-1857 (Heckenast Gusztáv képes kiadása) Online elérhetőség MEK
- 100 mese képekkel, franczia után; 2. teljes kiad.; Heckenast, Pest, 1865
- Lafontaine – mesék; ford. Jakab Ödön; Kultúra, Bp., 1921
- La Fontaine összes meséi; ford. Kozma Andor, Vikár Béla, Zempléni Árpád, előszó Hankiss Jáhos; Dante, Bp., 1929
- Lafontaine válogatott költeményei; ford., bev., jegyz. Tiboldi László; Kókai, Bp., 1935
- Válogatott mesék; ford. Radnóti Miklós; Franklin, Bp., 1943 (Kétnyelvű remekművek) Online elérhetőség MEK
- Darazsak és méhek. Játék zenével; La Fontaine nyomán szöveg Földes Péter, zene Breitner János; Népszava, Bp., 1947 (Színművek)
- Mesék; ford. Áprily Lajos et al., szerk., bev., jegyz. Gyergyai Albert; Állami Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1954
- Mesék és széphistóriák; ford., bev., jegyz. Rónay György; Móra, Bp., 1957 (A világirodalom gyöngyszemei)
- Állatmesék; vál., jegyz. Biró Livia, ford. Áprily Lajos et al., ill. Jean Effel; Magyar Helikon, Bp., 1958
- Rókakönyv; La Fontaine nyomán szöveg Kürti Pál, rajz Varga Győző; Móra, Bp., 1959 (Liliputi könyvtár)
- A szerelmes kurtizán. Válogatott széphistóriák; vál., jegyz. Rónay György, ford. Babits Mihály, Jékely Zoltán, Rónay György, ill. Győry Miklós; Magyar Helikon, Bp., 1963
- Tanítómesék; vál., ford. Keresztúri József; Árpád, Cleveland, 1968
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Jean de la Fontaine
- ↑ a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ Ebben szerepet játszhatott, hogy ekkoriban fejtette ki Descartes azt az elméletét, hogy az állat puszta gép.
- ↑ La Fontaine: A holló meg a róka Nyugat, 1916. 23. szám
- ↑ A kiadáshoz készült bevezető tanulmányt Vikár Béla írta.
Források[szerkesztés]
- Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Jean de La Fontaine lásd 260-268. o.
- Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 673. o. ISBN 963-281-375-8
- Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Jean de La Fontaine lásd 381-382. o. ISBN 963-05-8238-4
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
|
Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
