Libanon
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Libanoni Köztársaság | |||
الجمهوريّة اللبنانيّة (Al Jumhuriyah al Lubnaniyah) République libanaise | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Koullouna Lilouataan Lil Oula Lil Alam | |||
Fővárosa | Bejrút | ||
é. sz. 33° 49′ 60″, k. h. 35° 46′ 00″ | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Államfő | Michel Aoun | ||
Miniszterelnök | Szaad Haríri | ||
Hivatalos nyelv | arab, francia (az alkotmány szerint) | ||
Beszélt nyelvek | angol, örmény nyelv | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
kikiáltása | 1943. november 22. | ||
Tagság | ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 4 467 390 fő (2013)[1] | ||
Rangsorban | 119 | ||
Becsült | 6 200 000 fő (2017[2]) | ||
Rangsorban | 119 | ||
Népsűrűség | ~ 600[3][4] fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10 452 km² | ||
Rangsorban | 166 | ||
Víz | 1,6% | ||
Időzóna |
| ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem |
Libanoni font (LBP ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | RL | ||
Hívószám | 961 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .lb | ||
Villamos hálózat | 220 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanoni Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Libanon, hivatalos nevén: Libanoni Köztársaság (arabul: الجمهورية اللبنانية) ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Előtörténet[szerkesztés]
Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már a Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.
A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.
A modern Libanon[szerkesztés]
Az első világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.
A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott (1975-1990). A szemben álló felek 1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.
Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlament elnökének tisztét síita muzulmán vallású személy tölti be.
2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a falangista milicisták által ellenőrzött kb. 25 km széles ütközőzónát.
Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt exminiszterelnök fiának, Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.
2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határ menti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)
2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.
Földrajz[szerkesztés]
Libanon területe Magyarországénak kb. egy-kilencede.
Domborzata[szerkesztés]
Nyugatról kelet felé haladva négy fő tájegység különböztethető meg:
- a keskeny tengerparti síkság
- a Libanoni-hegység
- a Bekaa-völgy - az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.
- az Antilibanon-hegység. Délen a Hermon-hegységben ér véget és természetes határt képez Szíriával
A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a Libanoni-hegység uralja. Magasabb részeit télen hó borítja. A hegység legmagasabb pontja: Kurnat-esz-Szauda, 3083 m. A hegységtől keletre húzódó Antilibanon 2629 méterig emelkedik, míg ennek déli hegyóriása, a Hermon 2814 m magas.
Egy libanoni cédrus
Vízrajza[szerkesztés]
Főbb folyói: Orontész, Litáni, Nahr al-Kabir.
Éghajlata[szerkesztés]
A parti síkság meleg, mediterrán éghajlatú, száraz nyarakkal. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, decembertől áprilisig hó is előfordul. A tenger vize télen is elviselhető a fürdéshez (kb. 16 °C).
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
A hegyeket örökzöld erdő borítja. A tölgy az egész országban elterjedt.[5] Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett. A kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól, ezért az egykori nagy erdőségeit kopár karsztfennsíkok, sziklagyepek váltották fel.
Állatvilágában a növényevők közül megtalálható a bezoárkecske és a golyvás gazella, a rágcsálók közül jellegzetes a perzsa mókus, a törpe hörcsög, az erdei pele, a levantei földikutya. A madarak közül fészkel itt pl. a kis kócsag, üstökösgém, fekete és parlagi sas. Jellegzetes hüllők: mór teknős, vörös rézsikló, homoki kígyó. [6]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Az ország becsült népsűrűsége 2017-ben közel 600 fő/km².[7][8] Ezzel a Közel-Kelet legsűrűbben lakott állama.
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A keresztény libanoniak nagy része nem arabnak azonosítja magát, hanem az ősi kánaániták leszármazottaiként, és még inkább föníciainak.[8] A libanoni lakosság a föníciai, görög, egyiptomi, török és arab népek keveredéséből alakult ki az évezredek során. [6]
Az ország becsült lakossága 6,2 millió fő volt 2017-ben.[2] Ennek kb. 40%-a menekült. Az 1990-es évek óta közel félmillió menekült érkezett Palesztinából.[2] A 2010-es években kb. 2 millió szír menekült érkezett és maradt az országban.[9][10]
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Hivatalos nyelv az arab, de sokan beszélik a franciát és az angolt is. Az alkotmány határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a francia nyelv hivatalosként használható.[11]
Vallási megoszlás[szerkesztés]
A vallási megoszlás 2014-es becslés alapján [12]:
- muzulmán 54% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
- keresztény 40% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
- egyéb, ateista 6%
Hivatalosan 18 vallási felekezet van elismerve az országban (2012).[2] A palesztin és szír menekültek beáramlása felborította az érzékeny vallási egyensúlyt. [6]
A lakosság vallás szerinti területi elkülönülése fokozódott: a tengerpart középső szakaszát kísérő széles sávban a keresztények, északon és délen a muszlimok vannak többségben (2006), a Libanoni-hegység középső részén és a Bekaa-árok déli sávjában zárt drúz közösségek élnek. [6]
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. A kilencvenes években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpra állítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg. A szíriai konfliktus, és többek között a beáramló mintegy 2 millió szíriai menekült miatt lelassult a gazdasági növekedés. Az elmúlt években (2014-2016) a GDP reál növekedési üteme 1-2%-ra esett vissza. [12]
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termények között megemlítendő a citrusfélék, szőlő, paradicsom, alma, zöldségek, burgonya, olajbogyó, dohány.[12]
Ipar[szerkesztés]
Ásványkincsekben szegény ország, ipara viszonylag fejletlen. Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.
Főbb ágazatok: pénzügyi szolgáltatások, élelmiszerfeldolgozás, ékszer- és cementgyártás, textilipar, ásványi és vegyi termékek, továbbá fa- és bútoripari termékek gyártása, kőolajfinomítás, fémgyártás, borászat. [12]
Kereskedelem[szerkesztés]
Külkereskedelme a CIA World Factbook alapján [12]:
- Fő importcikkek: kőolajtermékek, gépjárművek, gyógyszerek, ruházat, a hús és élő állatok, fogyasztási cikkek, szövet, dohány, elektromos gépek és berendezések, vegyszerek
- Fő exportcikkek: ékszer, nemesfémek, vegyi anyagok, fogyasztási cikkek, gyümölcs és zöldség, dohány, építési nyersanyagok, elektromos gépek és kapcsolók, papír
- Fő importpartnerek (2015): Kína 11,5%, Olaszország 7,1%, Németország 6,8%, Franciaország 6%, USA 5,7%, Oroszország 4,6%, Görögország 4,4%
- Fő exportpartnerek (2015): Szaúd-Arábia 12,1%, Egyesült Arab Emírségek 10,6%, Irak 7,6%, Szíria 7,1%, Dél-afrikai Köztársaság 6,6%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Turizmus, halászat.
Közlekedés[szerkesztés]
Közút[szerkesztés]
Közúthálózatának 7300 km a hossza.
Gyorsforgalmi utak:
- Beirut - Tripoli. 81 km.
- Beirut - Kfar Badde. 65 km.
- Beirut - Sofar. 26 km.
- Tripoli - Khane. 20 km.
Vasút[szerkesztés]
Az országnak korábban volt, ma azonban nincs vasúthálózata.
Egyéb[szerkesztés]
Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Az UNESCO által elismerten a kulturális világörökség része:
- Andzsar, az omajjádok városának romjai;
- Baalbek;
- Büblosz;
- Türosz;
- Vádi Kádísa (a Szent Völgy) és az Isten Cédrusainak Erdeje (Hors Arz er-Ráb)
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
Turizmus[szerkesztés]
Libanon éghajlata kitűnő lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Az ország bővelkedik látnivalókban. A libanoni polgárháború előtt Bejrútot a "Közel-Kelet Párizsa" vagy "a közel-keleti gyöngyszem" néven emlegették. Bevételének egyötöde akkor a turizmusból származott. Az arab és francia konyha ízes remekei, a tengerparti üdülőhelyek, a szidóni és bübloszi lovagvárak, a régi föníciai és római települések maradványai, a gyönyörű tájak, a Bekaa-völgy látvány a Libanoni-hegységen áthaladó Dah-el-Beidar hágóról, a havas hegyek nyújtotta sportolási lehetőségek Libanont méltán tették igazi turistaparadicsommá. [5] A 2010 előtti években a politikai stabilitás és a biztonság fokozódása miatt a beérkező turisták száma ismét jelentősen növekedett, ami az időnkénti izraeli beavatkozások és a szír polgárháború miatt újra visszaesett.
Sportélete[szerkesztés]
Labdarúgás[szerkesztés]
Olimpia[szerkesztés]
Ünnepei[szerkesztés]
Nemzeti ünnepei[13]
dátum | név | arab név | francia név | megjegyzés |
---|---|---|---|---|
Jan 1 | Újév | رأس السنة [14] | Le Nouvel an | |
Jan 6 | örmény karácsony | عيد الميلاد - الأرمن الأرثودكس [14] | Noël Arménien | Az ünnepet 2003-ban hivatalosan elismerték Libanonban[15] Az örmények ünneplik.[16] |
Feb 9 | Szt. Maron-nap | عيد مار مارون | La Fête de Saint-Maron | a maroniták ünneplik |
Marc 25 | A megtestesülés ünnepe | عيد البشارة | La Fête de l'Annonciation | [17] |
változó | Nagypéntek | جمعة الآلام [14] | Vendredi Saint | [14] |
változó | Húsvét vasárnap | الفصح المجيد [14] | Pâques | |
Máj 1 | A munka ünnepe | عيد العمّال | Fête du Travail | |
Aug 15 | Nagyboldogasszony | عيد إنتقال العذراء [14] | L'Assomption de Marie | |
Nov 22 | A Függetlenség Napja | عيد الإستقلال [14] | La Fête nationale | elsődleges nemzeti ünnep, a franciáktól elnyert függetlenségre emlékezve (1943) |
Dec 25 | Karácsony | عيد الميلاد | Noël | |
a holdhónapok - az iszlám naptár alapján: | ||||
1 Muharram | iszlám újév | رأس السنة الهجرية [14] | Le Nouvel an islamique | franciául még:1er Muharram.[18] |
10 Muharram | Ásúrá | ذكرى عاشوراء [14] | La Fête de l’Achoura[18] | |
12 Rabi' al-awwal | Maulid | مولد النبي | Le Mawlid | Rabi' al-awwal 12. a szunnitáknál, míg a síitáknál Rabi' al-awwal 17 . Franciául még: mouloud, mouled, maoulide vagy Mawlid al-Nabi.[18] |
1 Shawwal | Eid ul-Fitr | عيد الفطر | L'Aïd el-Fitr | |
10 Dhu al-Hijjah | Eid al-Adha | عيد الأضحى | L’Aïd el-Kebir | Franciául még: la Fête du sacrifice, Aïd al Adha, vagy Eid el-Kebir .[18] |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/le.html
- ↑ 2017-ben http://www.worldometers.info/world-population/lebanon-population/
- ↑ https://www.livepopulation.com/country/lebanon.html
- ↑ a b Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995
- ↑ a b c d Országok lexikona A-Z, 2007
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/lebanon-population/
- ↑ a b https://www.indexmundi.com/lebanon/demographics_profile.html
- ↑ https://mno.hu/belfold/a-libanonban-elok-fele-menekult-1346072
- ↑ https://index.hu/kulfold/2017/10/04/libanon_menekultek_menekulttabor_sziria_haboru_menekultvalsag_masodik_resz/
- ↑ http://www.servat.unibe.ch/icl/le00000_.html
- ↑ a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/le.html
- ↑ Lebanon, BUREAU OF DEMOCRACY, HUMAN RIGHTS, AND LABOR, <https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2006/71426.htm>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30
- ↑ a b c d e f g h i holidays 2009 in Lebanon, <http://www.salhani.com/official%20holidays%2005.htm>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30
- ↑ Armenian Christmas Becomes National Holiday in Lebanon, Lebanon: Asbarez.com, 2003-01-07, <http://www.asbarez.com/2003/01/07/armenian-christmas-becomes-national-holiday-in-lebanon/>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30
- ↑ Figuié, Gérard (1998), "La population", Le point sur le Liban, Maisonneuve & Larose, ISBN 978-2-7068-1314-6, <https://books.google.com/books?id=sHacTADCVDkC&lpg=PA23&pg=PA23#v=onepage&q=&f=false>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30
- ↑ Archivált másolat. [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Fêtes juives et Fêtes islamiques 2008-2011, Switzerland: Armée suisse, 2009-02-06, <http://www.vtg.admin.ch/internet/vtg/fr/home/militaerdienst/allgemeines/armeeseelsorge/juedische_feiertage.html>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30