SVO-nyelv
SVO-nyelvnek (a latin Subiectum–Verbum–Obiectum, vagyis „alany–ige–tárgy” rövidítése) nevezik a nyelvtipológiában azt a nyelvet, amelyben a jellemző szórend az alany–ige–tárgy sorrendet követi. Ez a második leggyakoribb szórend az SOV után a mai beszélt nyelvek között, bizonyos becslések szerint a két leggyakoribb szórend (SOV, SVO) a világ nyelveinek 75%-át teszi ki.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Crystal, David. The Cambridge Encyclopedia of Language, 2nd edition, Cambridge: Cambridge University Press (1997). ISBN 0-521-55967-7
|
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
