Bosco Szent János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bosco Szent János
San Giovanni Bosco.jpg
Születése
1815. augusztus 16.
Castelnuovo d'Asti
Halála
1888. január 31. (72 évesen)
Torino
Tisztelete
Boldoggá avatása1929
Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa
Szentté avatása1934
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosco Szent János témájú médiaállományokat.
Jedlicska Pál: Don Bosco János

Bosco Szent János (született Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna) (Castelnuovo d'Asti, 1815. augusztus 16.Torino, 1888. január 31.) olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend megalapítója. Gyakran csak Don Boscóként emlegetik.

Életútja[szerkesztés]

Szegény családban született 1815-ben. Kétéves volt csupán, amikor édesapja meghalt, így édesanyja, Margit egyedül nevelte három gyermekét. Jánosnak ezért már zsenge korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanítgatta, de a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt. Tanulmányait 1831-ben tizenhét évesen kezdte meg, Chieriben. A tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejezésével Torinóban pappá szentelték.

Itt határozta el, hogy életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. Az oratorióban[2] 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz utcáról összeszedett szegény fiú tanult nála. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, a város környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugio – azaz a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének – káplánjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később ezeket kápolnává alakították át.

Hivatása folytatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének fontosságát.

Kapcsolata IX. Piusz pápával[szerkesztés]

IX. Piusz Bosco Szent János pápája volt. Legelőször 1858. március 9-én volt kihallgatáson nála, és mindkettőjüknek olyan benyomásuk volt a másikról, mintha egy szenttel találkoztak volna. Piusz támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral, hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja meg Emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit: a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.

Don Bosco nagyon tisztelte, szerette a pápát, elfogadta annak minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt tőle. De Piusz is nagyra becsülte őt, és néhány alkalommal elhívta Rómába, hogy kényes kérdésekben kikérje véleményét.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Jedlicska Pál: Don Bosco János - A szegény gyermekek apostolának életrajza (Stephaneum, 1904)[9]
Don Bosco emléktáblája Kazincbarcikán

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]