Le Corbusier

Le Corbusier
Le Corbusier 1964-ben
Született	Charles-Edouard Jeanneret 1887. október 6. La Chaux-de-Fonds Svájc
Elhunyt	1965. augusztus 27. (77 évesen) Roquebrune-Cap-Martin Franciaország
Művészneve	Le Corbusier
Állampolgársága	svájci (1887–1965) francia (1930–)
Nemzetisége	svájci (francia)
Házastársa	Yvonne Le Corbusier
Szülei	Georges-Édouard Jeanneret
Foglalkozása	építész
Kitüntetései	AIA Gold Medal Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje Royal Gold Medal (1953) Frank P. Brown Medal (1961) Sikkens Prize (1963)
Halál oka	fulladás
Le Corbusier aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Le Corbusier témájú médiaállományokat.

Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (La Chaux-de-Fonds, 1887. október 6. – Roquebrune-Cap-Martin, 1965. augusztus 27.) autodidakta francia építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja.

Hatalmas életművet alkotott. Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit Nouveau – Új Szellem – címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Őszi szalonon. Erős szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit. Ennek eredménye 1926-ban megszövegezett kiáltványa, Az új építészet öt pontja is. Briliáns szellemi teljesítménye továbbá a Modulor(wd), amit általános építészeti használatra szánt.

Munkásságának egyik elismeréseképp Le Corbusier arcképe szerepel a svájci 10 frankos bankjegyen.

Életrajz

Charles-Édouard Jeanneret-Gris La Chaux-de-Fonds-ban, egy Neuchâtel kantonban lévő kisvárosban született Svájc északnyugati részén, mindössze 5 km-re Franciaországtól. Szülei olyan óvodába íratták, mely a Fröbel módszert alkalmazza.

Le Corbusiert vonzották a vizuális művészetek, ezért a La Chaux-de-Fonds-i Művészeti Iskolában tanult. Építészeti tanára az iskolában René Chapallaz építész volt, aki nagy hatást gyakorolt Le Corbusier korai épületeire.

Korai éveiben, hogy megszabaduljon otthona provinciális légkörétől, beutazta Európát. 1907 körül Párizsba ment, ahol Auguste Perret irodájában kapott munkát, aki a vasbeton francia úttörője volt. 1910 októbere és 1911 márciusa között Berlin közelében egy neves építésznek, Peter Behrensnek dolgozott, és folyékonyan megtanult németül. Ez idő tájt találkozott Ludwig Mies van der Rohéval és Walter Gropiusszal is. Mindkét személy nagy hatást gyakorolt későbbi munkásságára. 1911-ben a Balkánra utazott, bejárta Görögországot és Törökországot. Itt vázlatfüzetekbe rajzolta, amit látott, többek közt a Parthenont, amit fel is használt az Új építészet felé című könyvéhez.

Tevékenysége

Az új építészet öt pontja

Les 5 Points d'une architecture nouvelle (1926)

1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől
2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás
3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása
4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé
5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető

Le Corbusier a svájci 10 frankoson

A Modulor

Lényege az emberi test arányainak alapul vétele a tervezésben. Egyértelmű, hogy alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál. Úgy gondolta, hogy az ő rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti és mások művének, mely az emberi test arányait veszi alapul az épületek megformálásakor és térszervezésekor. A garchesi Villa Steinben (1927) mutatta be a Modulor használatát a nagy világnak. Általános használata nem terjedt el.

Épületei

• La Chaux-de-Fonds, (Svájc): Villa Jeanneret-Perret, 1912
• Poissy: Villa Savoye, 1929-1931
• Párizs: Svájci diákok pavilonja, 1930-1932
• Marseille: Unité d'habitation, 1942-1952
• Saint-Dié-des-Vosges: Claude et Duval gyár, 1948-1951
• Ronchamp: zarándokkápolna, 1950-1952
• Csandígarh: Nemzetgyűlés és Igazságügyi Palota együttese, 1951-1956
• Berlin: Lakóépület (Az INTERBAU- programban)
• Moszkva: Centroszojuz székház (1928-33)

• 

  Villa Jeanneret-Perret, La Chaux-de-Fonds

• 

  Nemzetgyűlési Palota, Csandígarh

• 

  Igazságügyi Palota, Csandígarh

• 

  Lakóépület, Berlin

• 

  Heidi Weber Múzeum, Zürich

Ronchamp-i kápolna

A Magasságos Miasszonyunk-kápolna (Notre Dame du Haut), közismertebb nevén a Ronchamp-i kápolna sajátos megfogalmazású. Különlegességét domború és homorú felületekből álló oldala adja. Vitorlásra emlékeztető héjazata van. Ablakai szabálytalanul helyezkednek el, színes üvegbetétei vannak. Ennek ellenére meghitt nyugalmat áraszt.

Marseille-i nagy lakóegység

A Marseille-i nagy lakóegység (Unité d'Habitation, 1947-1952) 12 emeletes, vékony lábakon álló épület. Közepén helyezkednek el a kiszolgálóegységek, üzletek, posta, étterem. A játszótér, úszómedence és sportpálya a tetején kapott helyet.

Főbb írásai

• Vers une architecture. – Crès, Paris 1923 – (németül: Kommende Baukunst, hrsg. von Hans Hildebrandt, Berlin und Leipzig 1926 u. Ausblick auf eine Architektur. Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1963)
• Urbanisme. – Crès, Paris 1925 – (németül: Städtebau. Deutsche Verlagsanstalt, Berlin-Leipzig 1929)
• L'Art décoratif d'aujurd'hui. – Crès, Paris 1925
• Précision sur un état présent de'l architecture et de l'urbanisme. – Crès, Paris 1930 -(németül: Feststellungen zu Architektur und Städtebau. Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1964)
• La Ville radieuse. – Editions de l'Architecture d'Aujourd'hui, Bologne-sur-Seine 1935
• Quand les cathédrales étaient blanches: Voyage au pays des timides. – Plon, Paris 1937
• Le lyrisme des temps nouveaux et urbanisme. – Le Point, Colmar 1939
• Sur les quatre routes. N.R.F., – Paris 1941
• Urbanisme de CIAM, Charte d'Athènes. (Jean Giraudoux előszavával) – Plon, Paris 1943

Magyarul

• A jövő nagyvárosai; ford. Gerő Balázs, bev. Pogány Frigyes; Gondolat, Bp., 1968
• Modulor; szerk. Vámossy Ferenc, közrem. Sódor Alajos, H. Sipos Edith; Magyar Építőművészek Szövetsége, Bp., 1971 (A Magyar Építőművészek Szövetségének elméleti sorozata)
• Új építészet felé; ford. Rozgonyi Ádám, utószó Major Máté; Corvina, Bp., 1981

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Le Corbusier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Szakirodalom

• Szerk.: Kubinszky M.: Modern Építészeti Lexikon (p. 170-176) – Bp. Műszaki K. 1978. – ISBN 963-10-1780-X
• Nagy Elemér: Le Corbusier. – (Akadémiai Kiadó 1969. Architectura sorozat)
• Vadas József: Le Corbusier; Gondolat, Bp., 1983 (Szemtől szemben)
• Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, (ISBN 2-907687-58-1)
• Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense – Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000 – (ISBN 2-87143-110-8)
• Pierre Vago: Egy mozgalmas életút (Az építészet mesterei sorozat) (L.C. egy önálló fejezet: p. 96-105) – Holnap K. Bp. 2002 ISBN 963-346-545-1
• Jean-Louis Cohen: Le Corbusier, 1887-1965. Az építészet líraisága a gépkorszakban; ford. Szikra Renáta; Taschen–Vince, Köln–Bp, 2006
• Wend Fischer: Bau Raum Gerät (p. 129, 131, 133.) – R. Piper Verl. München, 1957
• Művészlexikon (2/p, 369.) – Corvina K. Bp. 1995 – ISBN

További információk

• Le Corbusier Alapítvány
• "Nagy" épületek
• Német nyelvű lap
• Életrajz (angol)