Man Ray
Man Ray | |
Man Ray egy 1934-es kiállításon (Carl Van Vechten fotója) | |
Született |
1890. augusztus 27.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10] Philadelphia[11] |
Elhunyt |
1976. november 18. (86 évesen)[12][2][3][4][5][6][7][8][9][10] Párizs[13] |
Állampolgársága | amerikai |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Art Students League of New York |
Halál oka | fertőző betegség |
Sírhely | Montparnasse-i temető |
Man Ray aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Man Ray témájú médiaállományokat. |
Man Ray, igazi nevén Emmanuel Radnitzky (esetleg Rudnitzky vagy Rudzitsky) (Philadelphia, 1890. augusztus 27. – Párizs, 1976. november 18.) amerikai dadaista és szürrealista képzőművész, divat- és portréfényképész, a dadaizmus és a szürrealizmus egyik meghatározó alakja, az avantgárd fotográfia jeles képviselője. Bár élete során nem sok elismerést kapott, a halála óta eltelt évtizedek alatt hírneve hatalmasat nőtt, 1999-ben az „ARTnews” című amerikai művészeti magazin a 20. század huszonöt legmeghatározóbb művésze közé sorolta.
Tartalomjegyzék
Élete, munkássága[szerkesztés]
Man Ray Dél-Philadelphiában született egy orosz-zsidó emigráns család legidősebb gyermekeként, apja ruhagyári munkás volt. Szüleinek – rajta kívül – még egy öccse és két húga is született. Az utolsó gyermek nem sokkal a család Williamsburgba (Brooklyn, New York) való költözése után, 1897-ben született. Minthogy Emmanuel beceneve „Manny” volt, ebből adódott a keresztneve. Az apa szabóságot nyitott, ahol a gyerekeknek is segíteni kellett. Az anya a szövetmaradékokból saját tervei alapján patchwork technikával készített takarókat és más termékeket. A gyerekek próbabábuk, vasalók, varrógépek, tűk, fonalak és szabásminták között nőttek fel. A fiatal Man Ray szabályosan taszították ezektől a körülmények, bár művészettörténészek ezekre az emlékekre vezetik vissza majdani kollázs- és festési technikáját (de talán „szöges” talpú vasalóját is, Az ajándék címmel[14]). 1912-ben a Radnitzky család a nevét Ray-re változtatta (Radnitzky). Ennek oka az abban az időben erősödő antiszemitizmus volt.
Man Ray erőteljes művészeti és technikai érdeklődést mutatott gyermekkorában. 1904-től 1908-ig egy fiúgimnáziumban tanult, ahol megkapta az érdeklődésének megfelelő alapokat. Emellett gyakran járta a különböző múzeumokat, ahol a régi mesterek munkáit tanulmányozta. A gimnázium befejezése után ösztöndíjjal építészetet, majd festészetet tanult. Szüleinek nem volt ínyükre a művészi pálya választása, mindazonáltal átrendezték szerény otthonukat, így Man Ray berendezhetett egy kis műtermet otthon. A következő négy évben itt dolgozott, de pénzt csak reklámrajzolással és műszaki rajzok készítésével tudott keresni. Korai rajzai és festményei a 19. század konszolidált stílusában készültek, bár hamar érdeklődni kezdett az avantgárd művészet iránt is. Ezért gyakran látogatott el Alfred Stieglitz „291” nevű galériájába, ahol gyakran rendeztek modern európai művészek munkáiból kiállításokat, de az amerikai Ashcan iskola realista tagjai is állítottak itt ki. Érdeklődése és szimpátiája ellenére azonban nem tudta saját művészetébe integrálni ezeket az új hatásokat. Szórványosan látogatta a National Academy of Design és az Art Students League tanfolyamait, majd 1912 őszén beiratkozott a Ferrer Schoolba. Ezzel és ekkor indult meg egy gyors fejlődési szakasz művészetében.
1913 tavaszán rendezték New Yorkban a századelő legfontosabb amerikai kiállítását, az Armory Show-t, amely az európai modern művészet mellett a fő hangsúlyt az amerikai művészet egészének bemutatására fektette. A kiállításon összeismerkedett Marcel Duchamp-mal és Picabiával. Az ő segítségükkel elindította a New York-i dadaista mozgalmat, majd 1920-ban Duchamp és Katherine Dreier közreműködésével a Société Anonime-ot (a modern művészet támogatására). A Show-n látott modern művek mély benyomást tettek rá, és ettől kezdve tevékenysége az absztrakció irányába mozdult el. Már 1916-ban elkészítette fiatalkori fő művét, a Kötéltáncosnő és árnyékait.[15] Más alkalommal festőpisztollyal „festett” fotorealisztikus képeket, aztán meg egyesíteni próbálta a két módszert. Ez a csapongás a technikák és stílusok között jellemző volt Man Ray egész tevékenységére: róla tartják azt, hogy ő az a képzőművész, akinek nem volt állandósult stílusa, mindig egyebet akart csinálni, mint mások, vagy akár korábban önmaga.
1921-ben Párizsba utazott, a Montparnasse-on telepedett le, a művészek kedvelt városrészében. Rövidesen összeköltözött a negyed híres modelljével, Kiki de Montparnasse-szal (Alice Prin), aki számos alkotásának a modellje lett (például az Ingres hegedűje.[16] A kapcsolat 1929-ig tartott. Számos neves művésszel ismerkedett meg és barátkozott össze: Hans Arp, Max Ernst, Joan Miró, Pablo Picasso, André Breton, Louis Aragon, Philippe Soupault és Paul Éluard, akik bevonták az akkoriban bontakozó szürrealista mozgalomba. Ekkoriban született metronómjai sorában az első, az Elpusztítani való tárgy (1923). A megélhetés vitte rá a fotózásra; előbb barátai festményeit dokumentálta, majd portrékat készített. Fényképeivel divatba jött, oly annyira, hogy divatfotókat is készített. Fényképei különlegesek voltak: nem csupán a téma beállításával és megvilágításával érte el a kívánt hatást, hanem a nagyítások kidolgozásakor is speciális technikákat alkalmazott. Gyakran filmkockákat másolt egymásra, máskor szolarizációs hatást ért el, vagy torzította a fotóit. Ezzel a tevékenységével megújította a művészi fotót, és számos követőre talált. Szürrealista festményein meglepő összeállítást alkalmazott. Az Idő megfigyelőállomása című képén[17] például két hatalmas ajak van a bárányfelhős égen, alul a fűben egy női akt fekszik, mellette sakkasztal. 1938-ban készült La Fortune[18] című képén egy gigantikus méretű biliárdasztal nyúlik az ég felé, amin élénk piros, sárga, kék, zöld színű felhők úsznak.
Párizsban, 1922-ben készítette el az első „rayogram”-ot, az absztrakt fotó, a fotogram általa készített változatát (a saját nevét illesztette a szóba). Ebben (1929-től) új szerelme, Lee Miller, szürrealista fényképész is segédkezett és modellkedett neki. A fotogramok, vagy Man Ray szóhasználatában a rayogramok készítésekor nem használtak fényképezőgépet, hanem különböző tárgyakat helyeztek a fényérzékeny fotópapírra (esetleg filmre), és azt megvilágítva alakították ki a képet. 1933-ban Méret Oppenheim, az extravagáns szürrealista művésznő áll modellt neki.[19] Az együttműködés eredménye egy sorozat aktfotó volt (például az Erotique voilée[20]).
Man Ray a mozgófilmmel is megpróbálkozott, hat filmet készített. 1923-as kétperces filmjében, a Le Retour à la Raisonban Kiki de Montparnasse-t fényképezte. Az 1926-ban készült szürrealista filmjében (Emak Bakia, baszk cím, magyarul Hagyj magamra) a fotóinál alkalmazott különleges módszereket alkalmazta. Filmjeit, amelyek hosszúsága az 1–2 perctől a legfeljebb 20 perces hosszúságig terjedt, ő fényképezte és rendezte. Segédkezett Marcel Duchamp és Fernand Léger szürrealista-dadaista filmjeinek elkészítésében is (Anemic Cinema, illetve Ballet Mecanique). Feltűnt művészfilmen is: René Clair Entr’acte című filmjében egy rövidke jelenetben Duchamp-mal sakkozik.
Ray 1940-ig maradt Párizsban, ekkor – a közeledő második világháború miatt – hazautazott Amerikába. Los Angelesben telepedett le, és itt lakott 1951-ig. Röviddel hazaérkezése után ismerkedett meg Juliet Browner táncosnő-modellel, akit 1946-ban feleségül vett.[21] Az esküvő kettős esküvő volt, ugyanekkor házasodott össze Max Ernst és Dorothea Tanning is. Juliet is sok képének modellje lett. 1951-ben visszatért Párizsba, és erőteljesen leegyszerűsített absztrakt műveket készített. „Művészete sokféle szemléletről tanúskodik. Tulajdonképpen sohasem törekedett arra, hogy egyéni stílusa legyen. Megelégedett ennyivel: »amennyire lehet, elkerülni mások stílusát, s mindenekelőtt kiküszöbölni saját magunkat. Olyannyira, hogy minden egyes kép vagy legalábbis minden sorozat valami egész más legyen, mint az előbbi munkák.«”[22] Man Ray számos kötetben tette közzé fotóit a pályafutása során, részben társszerzőkkel. Az elsőt Tristan Tzarával közösen jelentette meg 1922-ben. 1963-ban kiadta önéletrajzi kötetét Önarckép címmel. 1976-ban halt meg, a Montparnasse-i temetőben nyugszik közös sírban 1991-ben elhunyt feleségével.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ a b Man Ray
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Luminous-Lint. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ 'Az ajándék'. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 6.)
- ↑ Kötéltáncosnő és árnyékai
- ↑ 'Ingres hegedűje'. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 6.)
- ↑ 'Az Idő megfigyelőállomása'. [2009. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 6.)
- ↑ La Fortune
- ↑ Oppenheim egyik nevezetes alkotása a „Prémes kávéscsésze”, és híres volt a női szexualitást középpontba állító alkotásairól is.
- ↑ Erotique voilée
- ↑ Juliet Brownerrel
- ↑ John Ashbery: Man Ray. A modern festészet lexikona, 306. old.
Források[szerkesztés]
- A modern festészet lexikona. Budapest, Corvina Kiadó, 1974.
- Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete. Budapest, Typotex Kiadó, 2011. ISBN 978 963 279 427 3
További információk[szerkesztés]
- Man Ray festményei – TerminArtors.com[halott link]
- Google – Man Ray képei
- Cserba Júlia • Man Ray-ogramok • Man Ray retrospektív, Balkon, 1998.
- Man Ray photo.com (angolul)
- Man Ray Trust (angolul)
|