Egyesült Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland
Ríocht Aontaithe na Breataine Móire agus Thuaisceart Éireann
Rìoghachd Aonaichte Bhreatainn Mhòir agus Èireann a Tuath
Unitit Kinrick o Great Breetain an Northren Irland
Teyrnas Unedig Prydain Fawr a Gogledd Iwerddon
Rywvaneth Unys Breten Veur ha Kledhbarth Iwerdhon
Az Egyesült Királyság zászlaja
Az Egyesült Királyság zászlaja
Az Egyesült Királyság királyi címere
Az Egyesült Királyság királyi címere
Nemzeti mottó: Dieu et mon droit[1]
God and my right (angol fordítás, nem hivatalos)
Nemzeti himnusz: God Save the Queen[2]
EU-United Kingdom.svg

Fővárosa London
é. sz. 51° 30′, ny. h. 0° 07′
Államforma monarchia
Vezetők
királynő II. Erzsébet
miniszterelnök Theresa May
Hivatalos nyelv de facto az angol[3]
Beszélt nyelvek angol, ír, ulsteri skót, skót gael,
scots, walesi, korni[4]
Acts of Union[5] 1801

Elődállamok Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága
EU-csatlakozás 1973. január 1.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint 65 102 385 fő (2016)
Rangsorban22
Becsült64 105 400 [6] fő (2013. július)
Rangsorban22
Népsűrűség255,6 fő/km²
GDP2008 (forrás: IMF)
Összes2674 milliárd USD (6)
PPP: 2,23 billió dollár[7]
Egy főre jutó43 785 USD (14)
HDI (2006) 0,942 (21.) – 
Földrajzi adatok
Terület244 820 km²
Rangsorban 77
Víz1,3%%
Időzóna0 (UTC0)
Egyéb adatok
Pénznem Font sterling[9] (GBP)
Nemzetközi gépkocsijel GB
Hívószám 44
Segélyhívó telefonszám
  • 999
  • 112
Internet TLD[[.uk[8]]]
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó BS 1363
Közlekedés iránya bal oldali
Commons

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (angolul United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland) – egyszerűen csak Egyesült Királyság (UK) vagy (pontatlanul) Nagy-Britannia (GB) – nyugat-európai szigetország,[10][11] mely a Brit-sziget teljes területét és az Ír-sziget északkeleti részét, valamint több kisebb szigetet foglal magába. Szárazföldi határa csak Észak-Írországnak van, Írországgal,[12][13] ettől eltekintve az országot az Atlanti-óceán, az Északi-tenger, a La Manche és az Ír-tenger határolja. A legnagyobb szigetet, a Brit-szigetet a Csatorna-alagút köti össze Franciaországgal.

Az Egyesült Királyság egységállam (unitárius állam), melynek négy országa Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales.[14] Parlamentáris monarchia, államfője II. Erzsébet brit királynő. A parlament Londonban, az ország fővárosában van, de jogainak egy részét átruházta a három nemzeti fővárosban működő parlamentre, melyek Belfastban (Észak-Írország), Cardiffban (Wales) és Edinburgh-ban (Skócia) működnek. A Csatorna-szigetek és Man szigete brit koronafüggőség, az országnak nem részei, de azzal föderatív módon összekapcsolódnak.[15] Az Egyesült Királyságnak tizennégy tengerentúli területe van,[16] mind az egykori Brit Birodalom, a valaha volt legnagyobb birodalom maradványa, mely legnagyobb kiterjedésének idején, 1922-ben, a szárazföldi területek mintegy negyedét uralta. A brit befolyás a birodalom megszűnése után is felfedezhető a nyelvben, a kultúrában, és számos országban a jogrendszerben is. II. Erzsébet a Nemzetközösség feje, és államfője a Nemzetközösségi királyság tagállamainak.

Az Egyesült Királyság fejlett ipari ország, nominális GDP-jét tekintve az ötödik, vásárlóerő-paritását illetően pedig a hatodik legfejlettebb gazdaság. A világ első iparosodott államává[17] vált a 19. század folyamán, a 20. század elején pedig a világ legerősebb hatalma volt.[18] A két világháború veszteségei és a birodalom széthullása megszüntette vezető szerepét. Kétségtelen azonban, hogy az ország ma is nagyhatalom, gazdasági, politikai, kulturális és katonai befolyása jelentős. Atomhatalom, honvédelmi költségvetése a harmadik legnagyobb az országok között. Az Európai Unió tagországa, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagja, továbbá tagja a G8-nak, a NATO-nak, az OECD-nek, a Kereskedelmi Világszervezetnek és a Nemzetközösségnek.

Az Egyesült Királyság valamint függelékeinek területén az angol mellett több másikat is elismernek mint honos regionális nyelvet, melynek eljárását a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája tartalmazza. Ezeken a nyelveken a következőképp nevezik az Egyesült Királyságot:

  • korni nyelven Rywvaneth Unys Breten Veur ha Kledhbarth Iwerdhon;
  • ír nyelven Ríocht Aontaithe na Breataine Móire agus Thuaisceart Éireann;
  • scots nyelven Unitit Kinrick o Great Breetain an Northren Irland;
  • skót gael nyelven Rìoghachd Aonaichte Bhreatainn Mhòir agus Èireann a Tuath;
  • walesi nyelven Teyrnas Unedig Prydain Fawr a Gogledd Iwerddon

Földrajza[szerkesztés]

Domborzat
A Skóciában található Ben Nevis az Egyesült Királyság és egyben a Brit-szigetek legmagasabb pontja
Urbanizálódott vörös róka egy ház kertjében

A Brit-szigetet, az Ír-szigetet és a körülöttük fekvő mintegy 1000 kisebb-nagyobb szigetet együttesen Brit-szigeteknek is nevezik (British Isles).[19]

A két fő szigeten kívül a legjelentősebbek a Nyugat-Skócia partjai mellett található Hebridák szigetcsoport és a skót szárazföldtől északkeletre fekvő Orkney és Shetland, amelyek közigazgatásilag Skóciához tartoznak, valamint az Ír-tengerben elhelyezkedő, önálló Man szigete.

Domborzat[szerkesztés]

A Brit-szigeten a kőzetek ÉNY-DK-i irányban fiatalodnak: Skócia északnyugati részén ősmasszívum bukkan a felszínre. A kaledóniai eredetű Skót-felföldet a DNY-ÉK irányú Glen More-törésvonal osztja ketté, amelyben a Kaledon-csatorna húzódik. A Kaledon-csatornától délkeletre a Grampian-hegység található, melynek legmagasabb csúcsa a Ben Nevis (1343 m). A Skót-alföldet bazalt táblahegyek tarkítják. A Dél-Skót-felföld legmagasabb része, a Cheviot Hills Skócia és Anglia természetes határa. A Pennine-hegység Anglia középső részén húzódik, óidei mészkőből áll, peremén kőszénkészletekkel. A Walesi-hegység (vagy Cambriai-hegység) predikatív szerkezetű. A sziget délkeleti részén az Angol-lépcsővidék és az általa közrefogott Londoni-medence fekszik.

Vízrajza[szerkesztés]

A Brit-szigeteken a bőséges csapadék hatására sűrű vízhálózat alakult ki. Az aránylag kis terület és a domborzati viszonyok következtében azonban a folyók rövidek, a Shannon, a Severn vagy a Temze (Thames) alig haladja meg a Bodrog vagy a Hernád hosszát. Gazdasági jelentőségüket egyenletes vízjárásuknak, bő vizüknek, fagymentességüknek és tölcsértorkolatuknak köszönhetik. Mivel a vízválasztók sok helyen alacsonyak, a folyók csatornákkal jól összeköthetők. A tengerjárás csaknem minden folyón hosszú és mély tölcsértorkolatokat alakított ki, a Temze például Oxfordnál kisvíz idején még átgázolható, Londonnál pedig már tengerjáró hajók járnak rajta.

Az Ír-sziget és a Skót-felföld glaciális eredetű tavakban gazdag. Festői látványuknak jelentős idegenforgalmi értéke van. Az Egyesült Királyság legnagyobb tava az Ír-szigeten Lough Neagh (388 km²).

Éghajlata[szerkesztés]

Uralkodó a nedves óceáni éghajlat, amelyet a Golf-áramlat befolyásol. Jellemzőek a hűvös nyarak és az enyhe telek, a naponta változó időjárás, a magas páratartalom és a gyakori ködképződés. A domináló nyugati áramlás többnyire nagyobb csapadékmennyiséget hoz magával. A januári átlaghőmérséklet +2 és −4 °C közötti, a júliusi 14–17 °C között ingadozik. Az évi átlagos csapadékmennyiség NY–K-i irányban csökken, a hegyekben aláhulló 2500 mm-től a síkságon mért 700 mm-ig. Átlagosan 1000 mm csapadék esik az ország területének nagyobb részén.

A magas páratartalom miatt gyakori a sűrű köd, mely a nagyvárosok túlszennyezett levegőjével szmogot képez. Ez káros az egészségre, de a környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően ma már egyre ritkábban fordul elő.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Angliában kezdődött az ipari forradalom és ennek súlyos hatása volt a környezetre: szennyeződött a levegő és a vizek minősége is romlott. A nagyvárosok kialakulása megelőzte a szennyvízkezelés technikájának fejlődését. Mára a helyzet nagyon sokat javult, köszönhetően a régóta folyó céltudatos környezetvédelmi tevékenységnek, valamint a legszennyezőbb ipari és bányaüzemek megszűnésének.

Nemzeti parkok[szerkesztés]

Lake District tóvidék
Staffa, Skócia

A brit nemzeti parkok hivatalos honlapján látható, hogy ma nagy területen alakítottak ki nemzeti parkokat. Ezek:

Coire Gabhail, Skócia

Természeti világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO a következő helyeket tartja nyilván természeti világörökségként az Egyesült Királyság területén:

Történelme[szerkesztés]

A Britannia név görög és latin nevekből származik, melyeknek valószínűleg kelta eredetijük volt. A kelták viszonylag későn jöttek a brit szigetekre, de az írott történelem velük kezdődött. A „kelta” összefoglaló névként is használatos, az angolszászok előtt a Brit-szigeteken élő népeket nevezik így.

Julius Caesar i. e. 55-ben és 54-ben két expedíciót küldött Britanniába, melyet végül i. sz. 43-ban szálltak meg a rómaiak. A megszállt terület délről lassan észak felé terjeszkedett. A rómaiak 409-ben vonultak ki, ezután angolok, szászok és jüt törzsek telepedtek be Észak-Európából. Több kis angol királyság jött létre a ma Walesként és Cornwallként ismert területeken, melyek közül kiemelkedett Northumbria északon, Mercia Közép-Angliában és Wessex délen. Majd vikingek érkeztek Skandináviából. A 10. században a Wessex-ház legyőzte a dánokat, és kiterjesztette hatalmát egész Angliára.

597-ben a Canterburyi Szent Ágoston vezette pápai misszió megtérítette a wessexi királyt, és megalapította az angol egyházat. 789-795 között a vikingek sorozatosan támadták a partvidéket. 832-860 között a skótok és a piktek Kenneth MacAlpin vezetésével megalapították a Skót Királyság elődjét.

Bamburgh középkori vára Észak-Angliában

860-ban a dánok leigázták Kelet-Angliát, Northumbriát és Kelet-Merciát. 871-től 28 éven át Nagy Alfréd király uralkodott Wessexben.

1066-ban Hódító Vilmos a normannok élén legyőzte II. Haroldot a hastingsi csatában, Anglia királya lett és dinasztiát alapított. A jelenleg uralkodó II. Erzsébet is az ő egyenes ági leszármazottja. 1215-ben Földnélküli János aláírta a Magna Chartát.

I. Eduárd 1301-ben meghódította Walest, fia lett az első walesi herceg, 13 évvel később a bannockburni ütközetben a Skót Királyság megvédte ellene függetlenségét. 1337-ben kezdődött a francia trón örökléséért vívott százéves háború Franciaország és Anglia között. Az 13481349-es pestisjárvány következtében Anglia lakossága harmadát vesztette el. 1381-ben tört ki Wat Tyler parasztlázadása Angliában.

1455-ben kitört a rózsák háborúja a York és a Lancaster-ház hívei között. A három évtizedes trónviszály végén, VII. Henrik trónra lépésével egyesült a két dinasztia, megkezdődött a Tudor-korszak. 1477-ben nyomtatta az első könyvet Angliában William Caxton.

1534-ben VIII. Henrik király elszakadt a pápaságtól, feloszlatta a szerzetesrendeket, és megalakította az anglikán egyházat. 1542-ben egyesült Anglia és Wales. 1547-ben a államvallás lett az anglikán vallás. 1553-tól öt éven át tartott a katolikus reakció I. Mária uralkodása alatt. 1558-ban Anglia végleg elvesztette Calais-t, az utolsó angol birtokot Franciaországban. Ebben az évben lépett trónra I. Erzsébet, 1603-ig tartó uralkodását Anglia aranykorának nevezik. 1588-ban az angol flotta legyőzte a spanyol hajóhadat.

1603-ban perszonálunióra lépett skót és az angol királyság a skót Stuart dinasztia trónraléptével. 1642-ben polgárháború tört ki a király és a parlament között. Megalakult az Angol Köztársaság, 1649-ben kivégezték I. Károly királyt. 1660-ban restaurálták a monarchiát, az új király II. Károly lett. 1688-ban a Stuartokat száműzték, az angol trónra Hollandia helytartóját, Orániai Vilmost és Máriát hívták meg.

1707-ben egyesült Anglia és Skócia, Nagy-Britannia (Egyesült) Királysága néven. 1714-ben trónra lépett a Hannover-ház. Az 17751783 között vívott amerikai függetlenségi háborúban elvesztek az észak-amerikai gyarmatok.

1801-ben Nagy-Britannia Egyesült Királysága és Írország egyesült, az államot ettől kezdve Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának hívták. 1825-ben átadták az első közforgalmú vasútvonalat. 1829-ben egyenjogúsították katolikusokat. A század második felében kialakult a Brit Birodalom.

A bordóval jelzett területek mutatják a Brit Birodalom 1921-es kiterjedését

18981902 között vívták Dél-Afrikában a búr háborúkat. Az I. világháborúban az antant tagja volt. A győzelem után számos korábbi német és török gyarmatot a Brit Birodalomhoz csatoltak, mely ekkor érte el legnagyobb területi kiterjedését. 1921-ben aláírták az angol-ír szerződést, megalakult az Ír Szabadállam, az ország neve 1927-től Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. A II. világháborúban (1939–1945) súlyos veszteségeket szenvedett az ország.

1952-ben lépett trónra II. Erzsébet. Az Egyesült Királyság 1973-ban lépett be a Közös Piacba.

2016. június 23-án népszavazás döntött az Európai Unióból való kilépéséről: 52:48 arányban.[20]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

II. Erzsébet 2007-ben
Theresa May miniszterelnök

A brit alkotmány úgynevezett történeti alkotmány, mely nem konkrét, írott jogszabály, hanem folyamatosan alakul különböző törvényhozási aktusok által.

Az Egyesült Királyság államformája monarchia, kormányformája parlamentáris monarchia, ahol a király „uralkodik, de nem kormányoz". Az államhatalmat a miniszterelnök és a parlament gyakorolja, így a király vagy királynő szerepe főképp reprezentatív, ő a nemzet egységének jelképe.

Az elmúlt ezer év alatt ez csak egyszer szakadt meg, az 1649 és 1660 közötti angol forradalom alatt, amikor az ország köztársaságként (Commonwealth of England) rendezkedett be. Oliver Cromwell (1599. április 25. – 1658. szeptember 3., uralkodott: 1649–1658), a polgárháború vezére vette kezébe az ország irányítását, Lord Protector címmel az ország államfője lett és beköltözött a királyi palotába. Noha a kortársak koronázat­lan királynak tekintették, és a Humble Petition and Advice című dokumentum­mal fel is ajánlották neki a koronát, elveszítette a köztársaságiak rokonszenvét. Halála után fia, Richard Cromwell (1626. október 4. – 1712. július 12., uralkodott: 1658–1659) lépett a helyére, aki már nem volt olyan erős kezű, mint elődje.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A parlament épülete Londonban

A legfőbb törvényhozó szerv a parlament (Houses of Parliament), mely a Lordok Házából (House of Lords) és az Alsóházból (House of Commons, szó szerint „közösségek háza”, képviselőház) áll. Az Alsóház 650 képviselőjét[21] egyidőben, egyéni választókerületi rendszerben, általános, egyenlő és titkos szavazással, egyszerű többséggel választják (az elhunyt vagy lemondott képviselők helyét időközi pótválasztásokon töltik be). Általában ötévenként tartanak alsóházi választásokat, de a miniszterelnök bármikor kérheti új választások kiírását, ha jónak látja.

Az uralkodó jogilag ugyanolyan nélkülözhetetlen része a törvényalkotás folyamatának, mint a parlament. A törvények a királynő szentesítésével (Royal Assent) lépnek életbe, ezt a jóváhagyást azonban évszázadok óta nem tagadták meg. Hasonlóképpen számos, az uralkodót érintő döntéshez (például királyi család tagjainak házassága) a Parlament jóváhagyása kell. Egy extrém példa VIII. Eduárd 1936-os lemondása: a király elküldte lemondási szándékát (lemondónyilatkozatát) a parlamentnek, az erről törvényt hozott, amit megküldött a királynak, az aláírta, és ezzel szűnt meg királynak lenni.

A végrehajtó hatalom a parlamentben többséggel bíró párt által adott szűkebb kormány (kabinet) és elsősorban a miniszterelnök (a kormánypárt vezére, Leader) kezében van. A kormány a minisztériumok, az állami szintű közigazgatási szervek és más állami intézmények, az erőszakszervezetek, állami tulajdonban lévő vállalatok irányításáért felel.

Az önkormányzat kétszintű, kivéve a 32 londoni kerületet és 36 egyéb városi kerületet.

Az anglikán egyház névleg az állam vallása, feje az uralkodó, legmagasabb rangú főpapja a canterbury érsek. Az 1707-es trónöröklési törvény (Act of Settlement) a katolikusokat és katolikussal házasságot kötőket kizárja az utódlásból.

A köztisztviselők (civil servants) a Korona szolgálói, a minisztereknek tartoznak felelősséggel. Ha a miniszter megy, a köztisztviselő marad. Számuk 1990-ben félmillió körül volt.

Jogrendszer[szerkesztés]

A legfelsőbb bíróság épülete, Middlesex Guildhall, London

Az angol jogrendszer a régi „common” és „equity” jogágakból, illetőleg egyéb parlamenti és uniós jogszabályból áll. A common-jog bírósági esetjog, precedenseken nyugszik, míg az equity- vagy méltányossági jog, az egyéb joggal nem szabályozott, a kancelláriához beadott kérvényekre adott döntésekből és ítéletekből összeálló joganyag.

Az angol jognak három jogforrása van:

1. A common law az emberi jogok íratlan szabályai. Egyes bűncselekmények (például az offense) még ma is ide tartoznak, mert soha nem határozták meg vagy kodifikálták (például a gyilkosság, murder).

2. A civil law tartalma a kodifikált (azaz a parlamenti jogalkotók által hozott), kötelező erejű törvények és más jogszabályok (statutory acts, statutory law). Az állampolgári jogok témakörével a Civil Rights Act foglalkozik.

3. A criminal law az előbbi jogforrásnak a bűncselekményekkel foglalkozó része (Criminal Law Act).

A bíróságok (court of law) szerveződése is eltér a magyarországitól, az egyszerűbb ügyek a Magistrate's Court-hoz tartoznak, a bonyolultabbak a Crown's Court-hoz.

Az ügyvédek közt is különbség van aszerint, hogy képviselhetnek-e valakit a bíróságon peres ügyben, vagy sem. A solicitor kapja az ügyféltől a megbízást, dolgozza ki az ügyet (védekezés stb.), majd a munkáját felhasználva a barrister jár el a bíróságon, és számára kell a végén komoly összeget fizetni, amiből az kifizeti a solicitort.

Nevezetes tulajdonsága az angol jogrendszernek, hogy az Egyesült Királyságban törvényesen vagy jogosan nem lehet erőt, erőszakot alkalmazni. Ebből az alapelvből számos olyan sajátosság következik, amely csak így érthető meg (például fegyvertelenül járőröző, de kétméteres rendőrök stb.). További érdekesség, hogy a törvény szerint mindenki csak olyasmivel foglalkozhat, amihez ért, vagy amire ki van képezve. Így illegális cselekedetnek számít, ha valaki nem jogász létére másnak jogi tanácsot ad. A bíróságon tilos véleményt nyilvánítani, csak a tényeket szabad elmondani – véleményének hangot peres ügyben csak igazságügyi szakértő adhat.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság részei
  Anglia
  Wales

Az Egyesült Királyság négy alkotó nemzetből vagy alkotó országból áll. Skócia, Wales és Észak-Írország rendelkeznek saját nemzeti parlamenttel vagy gyűléssel, és végrehajtó szervekkel, bár Észak-Írországban ezeket felfüggesztették. A negyedik alkotó nemzet, Anglia, nem rendelkezik önálló parlamenttel vagy kormányzattal, mivel itt van az Egyesült Királyság parlamentjének és kormányának székhelye, amely közvetlenül irányítja Angliát.

Mind a négy nemzet közigazgatása helyi önkormányzatokra oszlik.

A lord lieutanancy-k (kb. helytartóság) egy vagy több megyére (county) kiterjedő jogkörű helyhatósági régió, élén a jogilag a királynő személyes képviselőjeként kinevezett (a régi magyar főispánhoz hasonló) Lord Lieutenant-okkal. E történelmi (katonai-közigazgatási) eredetű tisztség ma már jobbára ceremoniális, de az 1990-es évek óta zajló közigazgatási reform során több alkalommal is jelentős hatáskörrel bíró Lord Lieutenant-ot neveztek ki egyes, átszervezés alatt álló megyék élére, átmeneti jelleggel.

Zászló Ország Státusz Népesség Alsóbb közigazgatás City státuszú városok
Anglia Anglia Királyság 50 431 700

Régiók
Nagyvárosi és
nem nagyvárosi megyék

Főispánságok

Anglia "city" városai
Skócia Skócia Királyság 5 094 800

Skót tanácsi területek
Főispánságok

Skócia városai
Wales Wales Hercegség 2 958 600

Egységes hatóságok
Főispánságok

Wales városai
Észak-Írország Észak-Írország Tartomány 1 724 400

Kerületek
Hagyományos megyék

Észak-Írország városai

Történelmileg a négy ország területét - a helyi közigazgatás céljainak megfelelően - megyékre (county, grófság) osztották. A megyék bizonyos mértékben még mindig léteznek közigazgatási és földrajzi egységként, de már nem képezik a helyi közigazgatás egyedüli alapját.

Angliát például a közelmúltban kilenc középszintű kormányzati régióra osztották.

Politikai pártok[szerkesztés]

A brit politikai rendszert hagyományosan két nagy párt, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt dominálja, jóllehet együttes szavazati arányuk az 1951-es 97%-ról mára 66% körülire olvadt. Mivel azonban a brit választási rendszer egyéni választókerületekre épül, a szavazatok relatív többségével (akár egyharmadával) is kormányzóképes többséget kaphat egy párt. Ugyancsak ebből adódik, hogy az egy-egy régióban erős pártok (például a Skót Nemzeti Párt) országos szinten alacsony szavazataránnyal is jelentősen több mandátumhoz juthatnak, mint az országos szinten közepesnek számító pártok (pl. a hagyományosan harmadik erőnek számító Liberális Demokraták, vagy a 2010-es években megerősödött Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja).[22]

A legjelentősebb politikai pártok a 2015. május 7-i választások előzetes eredményei alapján:

Párt Szavazatok aránya Mandátumok száma[21][23]
Konzervatív Párt (Conservative) 36,9% 331
Munkáspárt (Labour) 30,4% 232
Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) 12,6% 1
Liberális Demokraták (Liberal Democrat) 7,9% 8
Skót Nemzeti Párt (SNP) 4,7% 56
Anglia és Wales Zöld Pártja (Green Party) 3,8% 1
Demokratikus Unionista Párt (Democratic Unionist Party) 0,6% 8
Plaid Cymru 0,6% 3
Sinn Féin 0,6% 4
Egyéb 1,9% 6

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A főváros, London keleti része
Az Egyesült Királyságban élő, külföldön született népesség aránya a világ országaiból (2008)

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 64 105 700 fő (2013. július) (58 789 194 a 2001-es népszámláláson)
  • Népsűrűség: 246 fő/km²
  • Népességnövekedés: 0,28% (2006)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 76 év, nők 81 év (2006, becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 17,5%, 15-64 éves 66,8%, 65 év feletti 15,8%
  • Városi lakosság aránya: 89%
  • Írástudatlanság: 1% alatt
  • Népességnövekedés

Az 1970-es éveket követően a többi európai országhoz hasonlóan az Egyesült Királyságban is rohamosan visszaesett a születések száma. Ez a tendencia egészen 2000-ig tartott. A legalacsonyabb éves népességnövekedés 2001-ben volt, amikor átlagosan egy nőre 1,63 gyermek jutott. Ez az érték azóta folyamatosan növekszik. A legújabb adatok szerint 2008-ban egy nőre már 1,96 gyermek jutott. A születések számának gyors növekedése mellett a bevándorlás is meghatározó tényező, valamint az átlagos várható élettartam is emelkedik. Az utóbbi néhány évben Nagy-Britanniához hasonlóan Franciaországban indult gyors emelkedésnek a gyermekvállalások száma. Ha a tendencia hosszú távon is folytatódik, a mai 61 milliós lakosságszám 2050-re akár 77 millióra is emelkedhet.

Az ország népsűrűségi térképe

Legnépesebb városok[szerkesztés]

A Királyság legnagyobb agglomerációi:[24]

Helyezés
Agglomeráció
Népesség
(2007)
1. London 12 629 020
2. Manchester-Liverpool 4 209 132
3. Birmingham 3 250 155
4. Glasgow 1 611 019
5. Leeds 1 580 032
6. Sheffield 1 253 179
7. Newcastle upon Tyne 1 194 652
8. Portsmouth-Southampton 875 628
9. Nottingham 861 287
10. Cardiff 729 835

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

  • Hivatalos nyelv: angol, regionálisan: walesi, gael
  • Területi megoszlás: Anglia – 83,6%, Skócia – 8,6%, Wales – 4,9%, Észak-Írország – 2,9% (2001)
  • Etnikai megoszlás 2011-ben: 87% – fehér, 3% – fekete, 2,3% – indiai, 1,9% – pakisztáni, 0,7% – bangladesi, 0,7% – kínai, 1,4% – más ázsiai, 2% – kevert etnikumú, 1% – egyéb[25]
  • Vallások: keresztény (főleg anglikán, római katolikus, presbiteriánus, metodista) – 71,6%, muszlim – 2,7%, hindu – 1%, egyéb – 1,6%, felekezeten kívüli – 23,1%
  • Írásrendszer: latin ábécé

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

London Európa és a világ egyik legnagyobb pénzügyi központja

Gazdasága: fejlett ipari ország. Az Egyesült Királyságot a „világ műhelyeként” emlegetik. A 17–18. században kibontakozott az ipari forradalom. A 20. században erős hanyatlás következett, amelyet a 70-es években sikerült megállítani. Jelenleg Nagy-Britannia bruttó nemzeti összterméke 2000 milliárd dollár felett van, ezzel Európa harmadik legnagyobb gazdasága. Az egy főre eső GDP 29 000 USD. Éves gazdasági növekedése 2% feletti, ezzel a leggyorsabban növekvő gazdaság Nyugat-Európában.

Bányászat: a Pennine-hegységben lévő kőszénbányák nagy részét az utóbbi időkben megszüntették, főként a környezetszennyezés, és a hatástalan felhasználás miatt. Kőolajat és földgázt jelenleg is az Északi-tengeren termelnek ki, ebből exportra is jut. Emellett egyre nagyobb szerepe van az atomenergiának, és a megújuló környezetkímélő energiák felhasználásának.

Ipar: a vas- és színesfémkohászat a kikötővárosokban jelentős. A feldolgozóipar jelentős ágazatai: autógyártás, repülőgyártás, elektronika, számítástechnikai ipar, háztartási gépek gyártása, textil- és ruhaipar, vegyipar. A feldolgozóipar termékeit a főváros környékén, az egyetemi városokban és a kikötővárosokban állítják elő. Az ország legnagyobb ipari városa Birmingham. A feldolgozóipart korszerű technológiai eljárások, és kiváló minőségű termékek jellemzik.

Mezőgazdaság: az angol farmok korszerű termelési eszközöket alkalmaznak. A zöldség- és a gyümölcstermesztéssel főként a városokat látják el. Hatékony és belterjes termelés folyik a szántóföldeken is. Az állattenyésztésben a juhtenyésztés a legjellemzőbb.

Kereskedelem:

  • Exporttermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, közszükségleti cikkek, kőolaj, textília, közlekedési eszközök, élelmiszer, dohány.
  • Importtermékek: nyersanyagok, műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, élelmiszer, iparcikkek.

Legfőbb kereskedelmi partnerek (2012-ben):[26]

  • Export: Németország – 11,5%, USA – 10,6%, Hollandia – 8,9%, Franciaország – 7,4%, Írország – 6%, Belgium – 5,1%
  • Import: Németország – 12,5%, Kína – 8,1%, Hollandia – 7,3%, USA – 6,8%, Franciaország – 5,3%, Belgium – 4,4%

Közlekedés[szerkesztés]

A West Coast Main Line egy vonattal és az M1-es autópálya egy képe
  • Fontosabb kikötők száma: 22
  • Kereskedelmi hajóflotta: 212 hajó, 4 308 232 BRT
  • Vasútvonalak hossza: 16 878 km
  • Közutak hossza: 371 603 km
  • Repülőterek száma: 470
  • Az országban bal oldali közlekedés és szabályok vannak életben.

Kultúra[szerkesztés]

Képek a kultúráról
A Londoni Tower és Tower Bridge
Cambridge-i Egyetem St. John’s College épülete
A különböző korok építészete Londonban
British Museum
Koncert a Royal Albert Hall hangversenyteremben, London
Skót dudás népzenészek
Kelta kereszt
angol vidéki kúria. 18. századi épület
Waddesdon Manor, Buckinghamshire, Anglia
Beaulieu Palace House, Beaulieu, Hampshire
A manchesteri városháza. Az Egyesült Királyság sok town vagy city státuszú városa rendelkezik impresszív városházával, amely a helyi önkormányzati közigazgatás székhelye
Sült marhahátszín burgonyával és zöldséggel
Fish and chips
Bath városa

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az oktatás fontos része a brit kultúrának. Több száz iskola, főiskola és egyetem található az országban, köztük számos világhírű intézmény.

Az 5 és 16 év közöttieknek az oktatás ingyenes és kötelező.

A gyermekek oktatása Angliában két szakaszra osztható. Alapfokú tanulmányaikat ötéves korukban kezdik, és 11 éves korukban fejezik be. Ezután középiskolába kerülnek, és itt tanulnak tovább 16, 17 vagy 18 éves korukig.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Edinburgh egy része

A kulturális világörökség része:

Művészet[szerkesztés]

Hagyományok[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Állandó ünnepek[szerkesztés]

Változó dátumú ünnepek[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Képek
A Szent Pál Katedrális Londonban
A parlament (Westminster) Londonban
Hampton Court palota fő bejárata, London
A Madame Tussauds viaszszobrai
Bath városának római kori fürdői
Portsmouth
Brighton, Royal Pavilion
Windsor Castle, Lower Ward, Windsor
Blenheim palota
Chatsworth House belső része, Derbyshire Dales, Derbyshire
Leedsi kastély
A Stourhead kertje, Mere, Wiltshire
Waddesden Manor, Buckinghamshire
Eden Project, St Austell, Cornwall
Bodiami vár, Sussex, Anglia
Caernarfon kastély, Wales
Kelvingrove Art Gallery and Museum, Glasgow, Skócia
Edinburgh-i vár
Skót dudás, Bidean nam Bian, Skócia

Az idegenforgalom jelentős. 2011-ben 29 millió turista érkezett az Egyesült Királyságba.[27]

London az idegenforgalomban, 2016-ban a 2. leglátogatottabb város volt a világon.[28]

Sport[szerkesztés]

A Wembley Stadion Londonban

Anglia nemzeti sportja a rögbi, a lovaspóló és a krikett.

Labdarúgás[szerkesztés]

Eredmények[szerkesztés]

  • Világbajnokság: 1966 – aranyérem
  • Európa-bajnokság: 1968 – bronzérem
  • Olimpia: 1908, 1912 – aranyérem (Nagy-Britannia néven)

A mostani labdarúgás jeles képviselői: David Beckham, Michael Owen, John Terry, Frank Lampard, Ashley Cole, Joe Cole, Steven Gerrard stb.

Az angol futballszövetséget 1863-ban alapították. FIFA-tag folyamatosan 1946-tól. UEFA-tag 1954-től. A klubok száma körülbelül 41 ezer, az igazolt játékosok pedig meghaladják a 2 millió főt is. Az „A” válogatott szövetségi kapitánya Roy Hodgson.

Az első osztályban 20 csapat szerepel: West Ham United FC, Chelsea FC, Arsenal FC, Tottenham Hotspur FC, Fulham FC, Reading FC, Portsmouth FC, West Bromwich Albion FC, Aston Villa FC, Hull City AFC, Manchester City FC, Manchester United FC, Liverpool FC, Everton FC, Blackburn Rovers FC, Stoke City, Bolton Wanderers FC, Middlesbrough FC, Sunderland AFC és a Newcastle United FC.

Formula–1[szerkesztés]

Nagy-Britannia a Formula–1 történetének legsikeresebb nemzete, ugyanis ők adták a sportág 10 világbajnokát is a 32-ből, olyanokat, mint például Jackie Stewart, Jim Clark, Mike Hawthorn, John Surtees, James Hunt, Graham Hill, Damon Hill, Nigel Mansell. Jelenleg kiemelkedő tehetségű versenyzőjük a modern kategóriában Lewis Hamilton, az eddigi második legfiatalabb világbajnok és az első színesbőrű pilóta a sportágban 2007-től. A 2009-es Formula–1-es bajnok is brit, Jenson Button személyében, akik 2010-ben nemzeti csapatot alkottak pilótatársakként a McLaren autóiban. A Ferrari után a második legsikeresebb csapat, a McLaren-Honda is brit színekben versenyez. A csapat székhelye az angliai Woking, a csapat tulajdonosa a szintén brit Ron Dennis, aki sokáig csapatfőnökként is tevékenykedett a gárdánál, helyét 2009-től Martin Whitmarsh vette át. Szintén hasonlóan sikeres az angliai Williams F1-es csapat, melynek csapatfőnöke Frank Williams. 1950-ben Anglia adott otthont az első Formula–1-es nagydíjnak is a legendás silverstone-i versenypályán, mely egy második világháborús katonai repülőtérből lett kialakítva. A mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal ezen a helyszínen vagy Doningtonban rendezik a versenyeket. A 2009-es konstruktőri világbajnokságot a brit Brawn GP nyerte meg, amit a szintén angol Ross Brawn irányít, köztudott róla a paddockban, hogy egy technikai-taktikai zseni, többek között Michael Schumacher is sokat köszönhet neki. A F1 első embere, Bernie Ecclestone is brit, csakúgy, mint a 2009-ben leköszönt volt FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség)-elnök, Max Mosley.

Rali[szerkesztés]

A WRC (World Rally Championship) eddigi brit világbajnokai: Colin McRae (1995) és Richard Burns (2001). A WRC rali brit futamát Walesben bonyolítják le.

Az IRC (Interkontinentális Ralibajnokság), a 2. legnevesebb rali-versenysorozat 2009-ben brit bajnokot avatott Kris Meeke személyében, IRC-raliszakaszokat Skóciában is rendeznek.

A 2012-es londoni olimpiai stadion

Olimpia[szerkesztés]

Eddig három olimpiát, az 1908-as, az 1948-as és a 2012-es játékokat rendezték Londonban. Nagy-Britannia eddig 246 aranyérmet szerzett az olimpiák során. A nyári sportokban az atlétika, a téli sportokban a műkorcsolya a legnépszerűbb a brit sportolók körében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ez a királyi mottó. Skóciában a királyi mottó a scots megfelelőjének a rövidítése, az „IN DEFENS”. Van egy, a skót címerben használt alakja is.
  2. De facto ez a nemzeti himnusz, számos más országban pedig ez a királyi himnusz.
  3. A használatban de facto az angol viselkedik hasonlóan. (Walesben a Walesi Nyelvi Tanács jogilag kötelező erejű határozata alapján „a közösségi ügyek és az igazságszolgáltatás szervei előtt az angol és a walesi nyelvet ugyanazon a szinten kell kezelni, ugyanazon jogok illetik meg.” Welsh Language Act 1993. Office of Public Sector Information. (Hozzáférés: 2007. szeptember 3.). A Bòrd na Gàidhlig a következőt mondta ki: „a gael státusának – mint Skócia egyik hivatalos nyelve – védelme érdekében ennek a nyelvnek ugyanolyan jogokat követelnek, mint az angolnak.”Gaelic Language (Scotland) Act 2005. Office of Public Sector Information. (Hozzáférés: 2007. március 9.)
  4. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája hatálya alá tartozónak, vagyis regionális vagy kisebbségi nyelvnek ismerte el az Egyesült Királyság kormánya a walesi, a skót gael, a korni, az ír, az ulsteri skót és a scots nyelvet. (European Charter for Regional or Minority Languages. Scottish Executive. (Hozzáférés: 2007. augusztus 23.))
  5. Eredetileg Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven, majd 1927-től Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
  6. Népességbecslés (angol nyelven). [2002. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  7. Report for Selected Countries and Subjects
  8. Az ISO 3166-1 alpha-2 szabvány alapján az országnak a Nagy-Britannia megnevezés miatt a .gb jelet kellene használnia, de ez nagyon ritka. Az Európai Unió más tagállamaival közösen használja a .eu TLD-t is.
  9. Számos érmés telefon és a nagyobb boltok eurót is elfogadnak.
  10. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2007. szeptember 25.) „Island country located off the north-western coast of mainland Europe”
  11. Countries within a country. www.number-10.gov.uk. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 13.) „Countries within a country”
  12. Northern Ireland. [2009. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 21.)
  13. Border checks between Britain and Ireland proposed - Telegraph
  14. The Countries of the UK. www.statistics.gov.uk. [2002. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.)
  15. Key facts about the United Kingdom. Government, citizens and rights. Directgov. (Hozzáférés: 2008. június 26.) „The full title of this country is 'the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland'. 'The UK' is made up of England, Scotland, Wales and Northern Ireland. 'Great Britain' (or just 'Britain') does not include Northern Ireland. The Channel Islands and the Isle of Man are not part of the UK.”
  16. FCO global network. FCO in Action. Foreign and Commonwealth Office. [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 26.)
  17. Industrial Revolution. [2008. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 27.)
  18. Ferguson, Niall. Empire, The rise and demise of the British world order and the lessons for global power. Basic Books (2004). ISBN 0465023282 
  19. E földrajzi kifejezéssel szemben a hasonló, de kizárólag politikai értelemben használt British Islands megnevezés csak az Egyesült Királysághoz tartozó területeket jelenti, nem foglalja magában a mai Írországot.
  20. Angolosan távoznak a britek az Európai Unióból
  21. a b Election results: Conservatives win majority (angol nyelven). BBC News, 2015. május 8. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
  22. Történelmi választás, sosem látott téttel (magyar nyelven). Index, 2015. május 7. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
  23. Results (angol nyelven). BBC News, 2015. május 8. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
  24. World Gazetteer
  25. Office for National Statistics. 11 October 2013.
  26. CIA World Factbook
  27. http://www.relax.com.sg/relax/media/1517604/Top_10_tourist_destinations.html
  28. https://www.weforum.org/agenda/2016/09/these-are-the-worlds-most-visited-cities-in-2016

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]