Luvi nyelv

Luvi
karatepei felirat
Beszélik	Alsó-Hatti
Terület	Anatólia
Beszélők száma	0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsalád	indoeurópai nyelvcsalád    anatóliai nyelvek     luvi nyelv
Ágak	lük nyelv káriai nyelv lüdiai nyelv
Írásrendszer	hieroglif írás (luvi hieroglif) ékírás
Nyelvkódok
ISO 639-3	xlu
a luvi nyelv használatának fontosabb térségei
A Wikimédia Commons tartalmaz Luvi nyelv témájú médiaállományokat.

A luvi nyelv (elterjedt írásmóddal luwi, luwian) az anatóliai nyelvek egyike. Az ókorban Anatólia délkeleti részén, főleg Kizzuvatna térségében beszélték. Írásrendszere merőben eltér a rokon hettita nyelvtől, mert míg a hettiták az asszír ékírást vették át és használták saját írásaikban, a luviak saját hieroglif írást alakítottak ki. A luvi nyelv sohasem volt a Hettita Birodalom hivatalos nyelve, de széles körben beszélték és használták. Az epigrafikus emlékeken a birodalmi korból is több feliratuk ismert, a luvi írás egészen Anatólia legnyugatibb részéig, Trója városáig is terjedt, mivel innen is ismert egy hettita tisztviselő luvi feliratú pecsétnyomója. A luvi nyelv fénykorában Anatólia központi és északi területein kívül szinte mindenhol ezt beszélték a Hettita Birodalom területén. A Hattuszasztól alig két napi járóföldre keletre eső Tapikka és az északkeletre eső Szapinuva levéltárai és pecsétnyomói alapján már a középhettita korban is messzire terjedt észak felé.

Az újhettita királyságokban fokozatosan átvette a hettita nyelv helyét, részben keveredett azzal is, és az arameussal. Ezek a jellegzetes hettita–luvi-arámi keveréknyelvek egész Észak-Szíria és Nyugat-Mezopotámia területén léteztek. A luvi nyelv – és keverékei – használata végül az i. e. 7. században, az újasszír hódítások idején tűnt el.

Rokonsága

Tarhuntanu luvi feliratú pecsétnyomója Trója VIIb rétegéből

A luvi nyelv az anatóliai nyelvcsalád tagja. Rokona a hettitának, talán annak egy nyelvjárása, vagy egy hettitaszerű nyelv ötvöződése egy korai nem-indoeurópai nyelvvel. A luvi nyelv jelentőségét az adja, hogy kapcsolatot teremt a hettita nyelv és az ógörög, etruszk (feltételes módon, mivel az etruszk nyelv még nem ismert annyira, hogy a rokonságát kellően megalapozottan lehetne kutatni) és latin nyelvekkel a belőle kialakuló lük, lüd, phrüg és káriai nyelveken keresztül.

Az indoeurópai nyelvek kentum ágával rendkívül sokrétű kapcsolata van. Így – a hettitához hasonlóan – főneveik többsége š hangra végződik (lásd görög sz, latin -us). A lokativusként használt -i és -iya ragok fontos helynévképzők a kentum nyelvekben. Az ógörög nyelvben gyakori – és sokáig nem-indoeurópainak gondolt – állandó mássalhangó-kapcsolatok is innen erednek, mint az ssz, nk, nkh, nt, nth, nksz, ksz, psz, kh.

Szerkezetében is hasonló hozzájuk, az úgynevezett tárgyeset nyelvekhez tartozik, mint a német, a latin és a görög is, bár ezekhez tartozik a finn, a magyar, a török és a japán is. Ezekben a nyelvekben az igék tárgya (a főnév) és az ige ragozása eltérhet egymástól. (Latinban például dominus venit, „az úr jön” és dominus servum audit, „az Úr meghallja a rabszolgákat”.)

A luvi eredetű és luviban jövevény szavak azonosítása és elkülönítése még komoly kihívást jelent a nyelvészek számára. Az ékírásos anyag hettita környezetben született, és semmi sem árulkodik arról, hogy ezekben melyik szó melyik nyelvből származik. Az ékírás írásképe egyébként is hettitizálhatta a luvi nyelvet – másképp mondva az ékírásos anyagban a hettita nyelv szabályainak és az ékírás lehetőségeinek megfelelően írták a szavakat. Norbert Oettinger 1986-ban az ékírásos luviból kifogástalan hettita fonológiát és morfológiát vezetett le. Craig Melchert ezeket a levezetéseket következetesen elutasítja. Ugyanakkor elismeri, hogy a hettita és a luvi nyelv összetett rokonsági viszonyban van egymással, nemcsak ősük lehetett közös, hanem a történelem folyamán oda-visszahatás érte mindkettőt a másik részéről. Ma már úgy tűnik, hogy a luvi nyelv hatása a hettitára sokkal mélyebb volt, mint azt a 20. század végén eredetileg feltételezték. A hettita nyelv szerkezetének változása az óhettita és a középhettita között – így például a ragok alakulása – a luvi hatása lehet.

a luvi írás és az égeikumi írások kapcsolata
phaisztoszi korong	lineáris A írás	lineáris B írás	arkalokhóri balta	luvi írás
			04,07,10	; a2, (?)
				vagy CAPUT
				;  ; vagy SIGILLUM, IUDEX, IUSTITIA, LUNA
	AB79 zu	zo		zi
				;  ;  ; SOL, SOL3
	AB78 qe	qe		PANIS, pax
		ka		ROTA, ḫara, ḫari
	A364 B232			wa7, wi7
	AB74 ze?			ANNUS, zi3,  ; VIR, zi2
	A322			la2, li, lu
		ke		kix
		mi		mi2 a
		di		; tu3
		du
		to
	AB37 ti	ti		; ta4, su, BONUS2
	A318			THRONUS, MENSA
	AB05 to vagy AB06 na	na	13	; na2
	AB54 wa	wa		(?)
				su2, CORNU
				si2
				; li2, UNGULA
	AB80 ma	ma	08	; LEO, BESTIA, ma max
	AB13 me, AB85?	mu
	AB81 ku	ku		ka2, SUB ku
				AVIS2
				PISCIS
	AB39 pi	pi		pi
	AB04 te	te	09	Telipinu
	AB30 ni	ni		wi
		rai, ra3		(?)
				ASTERISK
	AB28 i	i	02	i, Tarḫunt (?) ḫatti, ḫa2
	AB26 ru, AB27 re	ru, re		; ru2
				(?)
		ta		; ASINUS, ta
	AB66 ta2	ta2		ta4, lix
	AB76 ra2	ra2		ra
		sa		; CAPRA, sa3
		se
		u		u

Írásrendszere

Luvi nyelven kétféle írással írtak: az ékírás hettita változatával és a luvi hieroglifákkal. A luvi írásrendszert korábban a hettita nyelv hieroglif változatának tartották, ma is gyakran előfordul, hogy hettita hieroglifáknak nevezik, de ez tévedés. A fontosabb feltárt hettita levéltárak (Hattuszasz, Kanis, Szapinuva, Tapikka) mind tartalmaznak luvi nyelvemlékeket is. A hieroglif írásukból jelenleg 534 különböző jel jelentése ismert, amelyek egy kis része kétbetűs szótagot, nagyobb része egy-egy komplett kifejezést jelent (vagyis szójel). Sem a képek rajzolatai, sem az írás belső logikája nem hasonlít a kortárs egyiptomi hieroglifákhoz, teljesen önálló alkotásnak tekintendő.

A két írásrendszert eltérő célokra használták. Folyóírásként az ékírást, mivel a kor írófelületén, az agyagon az ékeket sokkal könnyebb volt írni, mint a képeket. A hieroglifákat a faragást, festést igénylő felületeken alkalmazták.

Átírása

Az ékírásos anyagot a hettitával azonos módon írjuk át. A luvi hieroglifák átírása a hettita átíráshoz hasonló. Az írásrendszer félig szó-, félig szótagírás. Az ismert hangértékű jeleket dőlt kisbetűvel írják át. Azokat a hieroglifákat, amelyeknek hangértéke nem ismert, de jelentése igen, a nemzetközi megállapodás szerint dőlt nagybetűvel, latin nyelven adják meg.

Hangtana

A luvi nyelv hangtanának rekonstrukcióját az ékírásos nyelvemlékekre és más indoeurópai nyelvek hangtanának összehasonlítására alapozzák. Az alábbi táblázat a hangkészlet mássalhangzói közül legvalószínűbben jelen lévő hangokat tartalmazza. Valószínűleg voltak más mássalhangzók is, amelyeket a hettita nyelv leírására kialakított és alkalmazott ékírással nem jelölhettek. Az š azonos lehet a hettitában is jelen lévő š-szel, és valószínűleg itt is sz-ként olvasandó.

	bilabiálisok		labiálisok		alveolárisok		palatálisok		velárisok		laringálisok
	1*	2*	1	2	1	2	1	2	1	2	1	2
explozívák	p	b			t	d			k	g
nazálisok		m				n
pergőhangok						r
réshangok					š	z					ħ	ʕ
approximantok				w		l		y

* 1 = zöngés, 2 = zöngétlen

Csak három magánhangzó bizonyított, az a, i és u, mindháromnak van rövid és hosszú változata. A magánhangzó hosszúsága sokszor a szó adott helyzetbeni jelentésére, funkciójára utal. Megfigyelhető a rotacizmus, például īdi → īri (= megy) vagy wala → wara (= meghal). A d hang időnként zöngésedik mássalhangzótorlódásnál, például adtuwari → aztuwari (= eszik).

Nyelvtana

A hettita nyelvhez hasonlóan a luviban sincs nemi megkülönböztetés, ehelyett élő és élettelen ragozás van. Az egyes és többes szám mellett néhány élőfőnévnek lehet kétféle többes száma, az egyszerű és kollektív többes (collectivus). Hat eset létezik, ami kevesebb a hettitánál: alanyeset (nominativus), birtokos eset (genitivus), részes-helyhatározói eset (dativus-locativus), tárgyeset (accusativus), határozói eset (általános és eszközhatározó, ablativus-instrumentalis) és megszólító eset (vocativus).

A nyelvtan összességében még nagyon homályos. Az alábbiak nagyrészt Craig Melchert megállapításai.

Főnévragozás

Konszenzus látszik abban, hogy a -ša/-za végződések az egyes számú élettelen főnevek alany- és tárgyeset (nominativus-accusativus) végződése és ragja. Az élő főneveknél -iš/-in, kivéve az u-tövűeket, itt -uš. Az élők többes számú alanyesetvégződése -inzi/-anzi. Az esetragok nagyon hasonlóak a hettita ragozáshoz. Csak az alany- és tárgyesetben van különbség az élő és élettelen között.

	egyes szám	példa		többes szám	példa
		luvi	magyar		luvi	magyar
élő alanyeset	-iš, -uš, -in	telipinuš	növény	-anzi, -inzi	telipinzi	növények növényeket
élő tárgyeset	-n, -an	telipinun	növényt
élettelen alany- és tárgyeset	-Ø, -n	ḫar	kerék kereket	-a, -aya	ḫaraya	kerekek kerekeket
élő/élettelen birtokos eset	-š, -ši	ḫaraš	keréké	–	–
élő/élettelen részes- és helyhatározó	-i, -iya	ḫariya	keréknek (keréken)1	-anza	ḫaranza	kerekeknek (kerekeken)
élő/élettelen eszköz- és általános határozó	-ati	ḫarašati	kerékkel2	-ati	ḫarašati	kerekekkel
1A magyar helyhatározói eset nem egészen felel meg a locativusnak 2 A magyarban nincs határozói eset

Melléknévragozás

	egyes szám	példa		többes szám	példa
		luvi	magyar		luvi	magyar
közös alanyeset	-ašiš, -išiš	wàšiš	jó	-ašinzi	wàšinzi	jók jókat
közös tárgyeset	-ašin, -išin	wàšin	jót
semleges alany- és tárgyeset	-ašanza, -išinza	wàšanza	jó jót	-aša, -iša	wàša	jók jókat
részes- és helyhatározó	-ašan, -išan	wàšan	jónak (jón)	-ašanza, -išanza	wàšanza	jóknak (jókon)
eszköz- és általános határozó	-ašati, -išati	wàšati	jóval	-ašati, -išati	wàšati	jókkal

Névmások

		személyes névmás		birtokos névmás
		önállóan	ragként	önállóan
egyes szám	én	amu, mu	-mu, -mi	ama-
	te	tu, ti	-tu, -ti	tuwa-
	ő	(apa-)	-aš, -ata, -an, -du	apaša-
többes szám	mi	anzaš, anza	-anza	anza-
	ti	unzaš, unza	-manza	unza-
	ők	(apa-)	-ata, -manza	apaša-

Igeragozás

A luvi igeragozás nagyon hasonlít a hettita -ḫi ragozáshoz. Itt is csak jelen- és múlt idő létezik, az egyes- és többes szám, valamint a személyek az általános első-, második- és harmadik személyűek. Csak aktív igék ismertek, bár vannak jelei a középpasszív alakoknak is.

A főnévi igenév képzője: -una. (Pi = „ad”, piuna = adni)

		jelen	múlt	felszólító	jelen	múlt	felszólító	jelen	múlt	felszólító
egyes szám	1	-wi	-ḫa	–	piwi	piḫa	–	adok	adtam	(adjak)
	2	-ši	-ta	Ø	piši	pita	pi	adsz	adtál	adj
	3	-ti(r)	-ta(r)	-tu(r)	piti	pita	pitu	(ő) ad	adott	adjon
többes szám	1	-mina	-ḫana	–	pimina	piḫana	–	adunk	adtunk	(adjunk)
	2	-tani	-tan	-tanu	pitani	pitan	pitanu	adtok	adtatok	adjatok
	3	-nti	-nta	-ntu	pinti	pinta	pintu	adnak	adtak	adjanak

Források

• Bryce, Trevor. The Kingdom of the Hittites, 2 (angol nyelven), Oxford University Press [1999] (2005). ISBN 0-19-928132-7 

Külső hivatkozások

• Luvi hieroglifák listája és unicode kiosztása
• Craig Melchert: Lexica Anatolica Volume 2.
• Craig Melchert: Cuneiform Luwian Corpus
• Ancientscripts