Porosz Királyság
| Porosz Királyság | |||
| Königreich Preußen 1701. január 18. – 1918. november 9. | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Königsberg, Potsdam, később Berlin | ||
| Terület | 1866–1919: 348 657,9 km2 1939: 293 938 km² | ||
| Népesség | 10 300 000 (1816) 16 900 000 (1852) 24 700 000 (1871) 37 300 000 (1905) 41 700 000 (1939) fő | ||
| Beszélt nyelvek | Német és lengyel (az óporosz nyelv a XVII. században kihalt)[1] | ||
| Vallás |
63,7% protestáns 35% katolikus 1,3% zsidó (1905-ben) | ||
| Pénznem |
tallér (1873 előtt) márka (1873 után) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | 1918-ig monarchia, utána köztársaság | ||
| Dinasztia | Hohenzollern-ház | ||
| Államfő |
herceg (1525–1701) király (1701–1918) | ||
| Megjegyzések | |||
| Legmagasabb pont: Schneekoppe (1602 m) | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porosz Királyság témájú médiaállományokat. | |||
.svg/112px-Flag_of_Prussia_(1892-1918).svg.png)
Poroszország (németül: Preußen) egy 1525 és 1934 (de jure 1947) között fennállt európai államalakulat volt, amely a Brandenburgi Választófejedelemségre (németül: Mark Brandenburg / Kurfürstentum Brandenburg) és a Német Lovagrendre eredeztethető vissza. Poroszország jelentősen befolyásolta a német és az európai történelmet.
A Brandenburgi Választófejedelemség és a Porosz Hercegség (németül: Herzogtum Preußen) 1618-ban megkötött uniójából 1701-ben kikiáltották a Porosz Királyságot. Az ország fénykorát a 18–19. században élte. A 18. században Európa harmadik legnagyobb nagyhatalmává nőtte ki magát II. Frigyes uralkodása (1740–1786) alatt. A porosz monarchia utolsó fővárosa Berlin volt.
Tartalomjegyzék
Általános[szerkesztés]
Poroszország nevének eredete[szerkesztés]
Poroszország neve egy balti nép nevéből ered. A porosz a balti tenger partvidékén élő balti nép volt, melyet az odatelepülő német lovagok, a Német Lovagrend megalapítói „germanizáltak”.
Poroszország névvel kezdetben csak a birodalmi határon kívül eső területeket illették, melyeket később Nyugat-, és Kelet-Poroszország néven illesztettek a német fennhatóság alatt álló területekbe. 1446 és 1772 között ezeken a területeken két államalakulat létezett: A Német Lovagrend és a Királyi Poroszország. Utóbbi a német hódításig lengyel fennhatóság alatt állott.
Csupán a 18. századtól kezdve hívták a Hohenzollern család uralma alatt lévő területeket egységesen Poroszországnak.
Brandenburg[szerkesztés]
A 17. század elején Brandenburg kiterjedt fejedelemség volt, egy töredezett államalakulat Észak-Németország területén. Fővárosa az 1240-ben alapított Berlin volt. A fejedelemség nagyszámú kisvárosában sok kézműves élt, de az ország sem a 15., sem a 18. században nem volt iparilag fejlettnek mondható. A szomszédos Porosz Hercegséget a Német Lovagrend bukása után az eredetileg sváb származású, Brandenburgban jelentős befolyással bíró Hohenzollern-dinasztia uralta. 1618-ban azonban kihalt a Hohenzollern-család porosz ága, így Kelet-Poroszország egyesült Brandenburggal. Az 1648-as vesztfáliai béke értelmében megkapta Pomeránia területét és több kisebb tartományt is. A fejedelemség ügyesen a maga javára fordította a vallási üldözések miatti népmozgásokat. Frigyes Vilmos nagy számban telepített le az országban külföldieket, akik főleg Franciaországból és a katolikus fejedelemségekből érkeztek: hugenottákat, zsidókat, és protestánsokat. A képzett iparos bevándorlók nagy száma fellendítette a porosz ipart, megkezdődött a fejlődés. A bevándorlás a növekvő adóbevételek révén megerősítette a porosz államot.
Poroszország felemelkedése[szerkesztés]
A spanyol örökösödési háborúban I. Lipót császár szorongatott helyzetbe került, amikor francia csapatok gyülekeztek az osztrák tartományok határánál. Ezt a helyzetet kihasználva, III. Frigyes brandenburgi választófejedelem (1688–1713) Ausztriának nyújtott segítsége fejében kialkudta, hogy az uralma alatt lévő területeken megalapítsa a Porosz Királyságot. 1701. január 18-án fejére tette a koronát és I. Frigyes néven Poroszország királyává kiáltotta ki magát. Ezzel az eseménnyel megkezdődött Poroszország felemelkedése helyi hatalomból európai hatalmi tényezővé.
Területi gyarapodás[szerkesztés]
Az első uralkodó alatt a Porosz Királyság viszonylag szerény méretű területekkel gyarapodott. I. Frigyes az Orániai-házból való édesanyjától örökölte a Lingeni Grófságot Vesztfália tartományban, melyet összekapcsoltak Tecklenburggal. Uralkodása alatt I. Frigyest a Svájc nyugati részében található Neuenburg-ban is fejedelemmé választották, és a mindenkori porosz királyok meg is tartották ezt a címet 1848-ig, egy rövid időszak kivételével a napóleoni háborúk alatt.
I. Frigyes Vilmos porosz király (1713–1740), a „katonakirály”, uralkodása alatt a Porosz Királyság területe jelentősen gyarapodott. Frigyes Vilmos az ún. „északi háború” során megszállta Elő-Pomerániát, mely tettét azzal magyarázta, hogy a Svédországgal harcban álló oroszok ellen akarta megvédeni a területet. A megszállás XII. Károly svéd királynak sem tetszett, így Poroszország hamarosan a svédellenes szövetségben találta magát.
Az északi háborút lezáró stockholmi békében Svédország a Porosz Királyságnak átadta Szczecin (Stettin) városát, és Elő-Pomeránia keleti területeit egészen a Peene folyóig.
A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke rendelkezése értelmében Poroszország megkapta a Gelderni Hercegség egy részét.
A Porosz Királyság igazán jelentős területi gyarapodása Nagy Frigyes (1740–1786) uralkodása alatt ment végbe. Frigyes király uralkodását Szilézia megszerzésével kezdte, melyet az Ausztria ellen vívott háborúban szerzett meg. A háborús győzelem eredményeként megkapta Mária Teréziától Glatz Grófságot is. Egy későbbi háborúban Frigyes megvédte ezeket a szerzeményeket.
1744-ben Nagy Frigyes király megszállta Kelet-Frízföldet is, melyet egy korábbi béke a hollandoknak ítélt, utóbbiak azonban nem kívánták a területet országukhoz csatolni.
A Porosz Királyság keleti terjeszkedésére Lengyelország három felosztása során került sor. 1772-ben, az első felosztás során szerzett területekkel kialakult a szárazföldi kapocs a korábbi Brandenburg és Kelet-Poroszország között.
A terjeszkedést II. Frigyes Vilmos (1786–1797) folytatta, akire öröklés révén frank területek szálltak. Ennek során 1791-ben porosz uralom alá kerültek Anschbach és Bayreuth hercegségei, azonban a területeket 1806-ban át kellett adni Bajorországnak.
1793-ban, Lengyelország második felosztása során Poroszország hatalmas területekkel gyarapodott keleti irányba. A királysághoz került Nagy-Lengyelország tartomány Poznań, Kalisz és Łódź városokkal.
1795-ben, Lengyelország harmadik felosztása során porosz kézbe került Mazóvia Varsóval, valamint Białystok. Ezeket a tartományokat Új-Kelet-Poroszország (Neuostpreußen) néven szervezték meg.
1815-ben, a bécsi kongresszus értelmében a Lengyelország felosztása során szerzett területekből mindössze Nyugat-Poroszország maradt meg Danziggal.
Az 1803-ban elfogadott birodalmi döntés, az ún. Reichsdeputationshauptschluß értelmében számos enklávé területet és kisebb hercegséget Poroszországhoz csatoltak. III. Frigyes Vilmos (1797–1840) uralkodása alatt ennek során kerültek porosz kézbe az észak-németországi egyházi birtokok, valamint Erfurt, Eichsfeld, Hildesheim, Paderborn, Münster egyes részei, Quedlinburg, Essen, valamint a következő városok: Mühlhausen, Nordhausen és Goslar.
.svg)
A bécsi kongresszus döntései értelmében Elő-Pomeránia nyugati része, Rügen sziget, valamint a Szász Királyság egy nagyobb darabja szintén porosz kézbe került.
További területi döntések alapján Nassau és Hessen-Darmstadt átadta a Porosz Királyságnak töredezett területeit északon, így létrejöhetett Poroszország területén az egységes Rajnavidék (Rheinland).
Franciaország a napóleoni háborúk lezáródása után átadni kényszerült Saarbrücken és Saarlouis városait a hozzájuk tartozó területekkel.
Az egykori Gelderni hercegségnek a Maas folyótól minden nyugatra fekvő része, a Maas folyótól keletre egy keskeny sáv és az exklávék és Eltentől nyugatra és északra fekvő határmenti területek (Huissen (klevei nyelvjárás: Hüüsse), Malburgen (Malburg), Zevenaar (Sevenaer), Lobith és Wehl (Weel)), valamint a Waaltól délre fekvő Kekerdom és Leuth (Loeth) véglegesen Hollandiához került.
Egyúttal azonban Poroszországhoz is kerültek holland területek: Schenkenschanz (Schenkenschans) exklávé és Borghees, Speelberg, Leegmeer és a Klein-Netterden községek, amelyek ma Emmerich am Rhein-hez (Emmerik aan de Rijn) tartozó kerületek.
IV. Frigyes Vilmos alatt (1840–1858) a német délnyugaton, Svábországtól délre található Hohenzollern tartomány is Poroszország részévé vált egy államközi szerződés értelmében.
I. Vilmos királysága alatt (1861–1888) zajlott a dán–német háború, melynek során Poroszország megszerezte Schleswig és Lauenburg tartományokat. A háborúba Ausztria is belekeveredett a dánok oldalán, a poroszok azonban győzelmet arattak a Habsburgot felett, így megszerezték Holstein tartományt is. Az osztrákokkal szembeni büntetésként I. Vilmos király beolvasztotta államába a Hannoveri Választófejedelemséget, a Hesseni Hercegséget, Nassaut, Frankfurt am Main szabad várost, valamint a Hesseni Nagyhercegség jelentős területeit.
I. Vilmos uralkodásának legjelentősebb motívuma a német egység megvalósítása porosz vezetéssel.
II. Vilmos (1888–1918) immáron császársága alatt egy 1890-ben Nagy-Britanniával kötött nemzetközi szerződés során Poroszországhoz kerültek a Helgoland szigetek. Poroszország cserébe lemondott Zanzibár gyarmatáról.
A területi gyarapodás számszerű illusztrációja[szerkesztés]
Jól illusztrálja Poroszország területi gyarapodását, hogy míg 1440-ben, a brandenburgi választófejedelem 29 478 km² felett uralkodott, addig Vilmos császár 348 437 km² felett gyakorolt hatalmat.
Poroszország a bécsi kongresszus (1815) után
Poroszország a porosz–osztrák háború után (1866)
Poroszország az első világháború után (1919)
Poroszország az I. világháborús vereség után[szerkesztés]
.svg)
A Porosz Királyság a háborús vereség után köztársasággá alakult, hivatalos elnevezése Porosz Szabadállam (Freistaat Preußen, 1918–1947) lett. Egy 1929-es népszavazás értelmében Waldeck és Pyrmont államok csatlakoztak Poroszországhoz.
Poroszország utolsó miniszterelnöke a bajor származású Hermann Göring volt, aki azonban hiába próbált Hitlernél különleges pozíciót kialkudni[forrás?] a legnagyobb német állam számára. Hitler hatalomra jutása után a birodalom szövetségi jellegét hamarosan felszámolták, majd a közigazgatás területi rendszerét is átalakították, megszüntetve az egyes német államokat, így Poroszországot is. Az új felosztás egységeinek elnevezése Gau volt, Poroszország helyén többet is kialakítottak, de határaik a német államok korábbi egymás közötti határaira sem voltak tekintettel.
Németországnak a második világháború utáni, a megszálló szövetséges hatalmak által irányított területi újrarendezése szintén csak nagy vonalakban vette figyelembe a történelmi német államok határait, Poroszországot pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése feloszlatta. A 18 új német tartomány (állam) szinte mindegyike kapott belőle kisebb-nagyobb részt, ahogy Németország új keleti határán túl Lengyelország és a Szovjetunió is.
A porosz állam megszűnése[szerkesztés]
A második világháború után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1947. február 25-i 46-os számú döntése kimondta a porosz állam megszűnését.
A határozat szövege[szerkesztés]
- A porosz állam megszűnéséről
- A porosz állam, mely a militarizmus és német reakcionizmus mindenkori hordozója, ezúton megszűnik. A népek békéjének és biztonságának fenntartását szem előtt tartva, valamint azzal a szándékkal, hogy a politikai életet Németországban ismét demokratikus alapokra helyezzük, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a következő határozatot hozza:
- I. Cikkely
- A porosz állam központi kormányával és alárendelt hatóságaival ezúton megszűnik.
Porosz királyok listája[szerkesztés]
A Porosz Királyság királyai:
- I. Frigyes, 1688–1713 (1701-től a királyi cím viselője)
- I. Frigyes Vilmos, 1713–1740
- II. "Nagy" Frigyes, 1740–1786
- II. Frigyes Vilmos, 1786–1797
- III. Frigyes Vilmos, 1797–1840
- IV. Frigyes Vilmos, 1840–1858
- I. Vilmos, 1858-1888 (1871-től császár)
- III. Frigyes, 1888
- II. Vilmos, 1888–1919
Poroszország uralkodóinak teljes listájáról lásd a Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája c. szócikket.
Népesség[szerkesztés]
Poroszország népességi és területi fejlődése az 1640 és 1939 közötti időszakban erősen növekvő tendenciát mutat.[2]
| Év | Népesség (millió fő) |
Terület (km²) |
|---|---|---|
| 1640 | ~1 | 79 500 |
| 1688 | 1,4 | 112 660 |
| 1713 | 1,6 | 114 000 |
| 1740 | 2,4 | 119 000 |
| 1786 | 5,4 | 195 000 |
| 1806 | 8,7 | 300 000 |
| 1807 | 4,94 | 158 000 |
| 1816 | 10,3 | 280 000 |
| 1840 | 15 | 280 000 |
| 1861 | 18,5 | 280 000 |
| 1871 | 24,6 | 348 780 |
| 1880 | 27 | 348 780 |
| 1910 | 40,16 | 348 780 |
| 1939 | 42 | 297 000 |
A 17. és 18. század folyamán végbement erős népességnövekedés a területszerzésnek tudható be.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Klussis, Mikkels: Prussian language. donelaitis.vdu.lt, 2009. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
- ↑ Lásd még Kurt Hinze: Die Bevölkerung Preußens im 17. und 18. Jahrhundert (…), a következőben: Otto Büsch, Wolfgang Neugebauer (Hrsg.): Moderne Preußische Geschichte, I. kötet, 182. oldal, valamint Wolfgang Köllmann: Demographische "Konsequenzen" der Industrialisierung in Preußen, ebda, 447. old.
Források[szerkesztés]
- Manfred Scheuch: Historischer Atlas Deutschland: Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Augsburg: Weltbild. 1997. 165–166. o. ISBN 3-8289-0358-4
- Klaus Wiegrefe: Reformen von 1807: Wie Preußen zur Großmacht wurde. (németül). Spiegel Online (2007. aug. 13.) (Hozzáférés: 2017. nov. 19.)
- Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével. Budapest: Európa. 2010. ISBN 978-963-07-8694-2
- Preussen-Chronik.de
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
-de.svg)
|
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
