Magyar Vitézségi Érem
A Magyar Vitézségi Érem (németül Tapferkeitsmedaille), a magyar katonai hagyományok letéteménye. 1939-ben alapította Horthy Miklós kormányzó. A kitüntetést a második világháborúban részt vevő magyar (kivételes esetekben szövetséges német) tiszteknek és katonáknak adományozhatták, kiemelkedő bátorságról, kezdeményezőkészségről és áldozatvállalásról tanúskodó haditettük elismeréseképpen.
Tartalomjegyzék
Az elismerés története[szerkesztés]
II. József császár 1789 július 19-én rendeletben határozta meg, hogy az őrmestereknek és a legénységnek az ellenség előtt tanúsított vitézi tetteit nyilvános becsületjelvénnyel jutalmazzák. E célból arany és ezüst vitézségi érmet alapított. A kerek nemesfém érem a mindenkori uralkodó arcképét viselte. Hátlapján a „Fortitudini” felirattal készült, és piros-fehér hadiszalagon volt viselhető. 1848-ban I. (V.) Ferdinánd császár és király a „kisezüst”, 1915-ben pedig Ferenc József császár és király a bronz vitézségi éremmel gyarapította a sorozatot. I. (IV.) Károly császár és király 1917-ben elrendelte, hogy az arany és a „nagyezüst” érmet tisztek is elnyerhessék. Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, közülük 100 magyar.[1]
1939-ben a legénységi állományúak részére négy fokozattal alapította a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a Magyar Vitézségi Érmet, majd 1942-ben Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet alapítottak a tiszti állomány részére is.[2]
Adományozása[szerkesztés]
Széles körben adományozták a kitüntetést és sokan megkaphatták különböző fokozatait. Legénységi és tiszthelyettesi állomány részére adható volt bronz, kisezüst és nagyezüst változatban vitézségi érem, azonban, mind a Magyar Arany Vitézségi Érem és mind a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a legkiválóbb és hősiességüket bizonyító magyar honvédtisztek és legénységi állományú katonák érdemelték ki. A kiadományozás célja szerint azoknak adományozták, akik az ellenség előtt tanúsított személyes vitézségükkel vagy hősi önfeláldozásukkal értékes szolgálatot teljesítettek. Viselési szabálya alapján a Magyar Tiszti Arany Vitézségi érem és a Magyar Arany Vitézségi Érem az első helyen viselendő, megelőzve a többi katonai elismerést. A Vitézi Rendbe történő felvételhez minimum a bronz vitézségi éremmel, lehetett kérelmet benyújtani.[3]
1939-45 között Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett legénységi állományú honvédek[szerkesztés]
Az első kitüntetettje a Magyar Arany Vitézségi Éremnek Szarka István karpaszományos őrmester. Amikor Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felől 1939. január 6-án, csak kis létszámú magyar határőrs volt ott. Szarka a túlerő ellenére házról házra nyomult előre és tüzelésével megzavarta a támadókat. A fatelepnél lévő cseh golyószórót kézigránáttal megsemmisítette, de ekkor halálos lövés érte.[2]
A második világháború magyar kitüntetettjei a legénységi és tiszthelyettesi állományból:[2]
Változatai képeken:
| bronz | kisezüst | nagyezüst | arany | tiszti arany |
|---|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek[szerkesztés]
Az 1942-ben alapított tiszti állományú vitézségi érmet összesen 22 magyar és 3 német katonának[4] adományozták. A magyar tiszti állomány kitüntetettjei az alábbiak:[2]
Források[szerkesztés]
- ↑ Vitézségi Érem. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
- ↑ a b c d dr. Szentváry-Lukács János: Vitézségi Érem. akm.jjsoft.hu. [2010. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
- ↑ Vitézi Rend. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
- ↑ (2009) „A Magyar Arany Vitézségi érem legénységi állományú kitüntetettjei”. Haditudósító 2. (14). [halott link]
További információk[szerkesztés]
- Magyar kitüntetések viselési sorrendje (magyar és angol nyelven). akm.jjsoft.hu. (Hozzáférés: 2010. május 9.)[halott link]
- The Medals For Bravery (angol nyelven). Hendrik Meersschaert Hendrik's Medal Corner. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 13.)
- Magyar Kisezüst Vitézségi Érem (magyar nyelven). Érdemrendek-Kitüntetések-Egyenruhák. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 13.)
