3427 Szentmártoni
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
3427 Szentmártoni | |
Felfedezése | |
Felfedező | Kulin György |
Felfedezés ideje | 1938. január 6. |
Felfedezés helye | Budapest |
Ideiglenes nevek |
1938 AD, 1933 UO1, 1957 QJ, 1964 TN, 1971 TB2, 1980 FE12, 1981 SO3[1] |
Kisbolygókategória | Kisbolygóöv |
Pályaadatok | |
Epocha | 2009. június 18. |
Aphélium távolsága | 2,5871715 CsE[1] |
Perihélium távolsága | 1,9743245 CsE[1] |
Fél nagytengely | 2,280748 CsE[1] |
Pálya excentricitása | 0,1343522[1] |
Orbitális periódus |
1258,0977373 nap (3,44 év)[1] |
Közepes anomália | 343,47774°[1] |
Inklináció | 2,60135°[1] |
Felszálló csomó hossza | 310,18104°[1] |
Perihélium szöge | 76,02982°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Abszolút fényesség | 13,6 M[1] |
A 3427 Szentmártoni (ideiglenes nevén 1938 AD) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó, melyet 1938. január 6-án fedezett fel Kulin György a Svábhegyi Csillagvizsgálóban.
Kulin György az 1333 Cevenola észlelése közben akadt az új égitest nyomára, majd február 27-éig további 9 felvételen sikerült rögzítenie. Az 1980-as évek elejéig csak hat alkalommal figyelték meg. Később kiderült, hogy már 1933-ban is lefotózták Heidelbergben, de csak egy éjszakán. 1994-ben nevezték el Szentmártoni Béla amatőrcsillagászról.[2]
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k A 3427 Szentmártoni kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
- ↑ Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 55. o. ISBN 963-218-243-X.