Evangélikus kereszténység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lutheranizmus
[vagy evangélikus kereszténység]
kereszténységprotestantizmus
Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe
Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe

Kialakult 16. század
Alapító Luther Márton
Nézetük alapján a valódi alapító Jézus Krisztus, Luther csak megreformálta a kereszténységet
Központi alak Jézus
Szent iratok Biblia

Államvallás ma sehol sem
KorábbanÉszak-német államok (Szászország, Brandenburg, Poroszország stb.), Német Császárság, Dán Királyság, Norvég Királyság, Svéd Királyság
Fő vallás Dánia, Norvégia, Svédország
Követők száma 72-74 millió fő[1]

Teológusok Luther Márton (†1546)
Philipp Melanchthon (†1560)
Justus Jonas (†1555)
Mikael Agricola (†1557)
Paul Tillich (†1965)

Az evangélikus kereszténység, lutheranizmus[2] vagy evangélikus vallás[3] egy keresztény felekezet, amely a protestantizmushoz tartozik. A Luther Márton által indított reformáció során jött létre Németországban a 16. században. Követői az evangélikusok vagy lutheránusok, akik szervezetileg a különböző önálló evangélikus egyházak tagjai. Ezeket az egyházakat együttesen „az evangélikus egyház” vagy „az ágostai hitvallású evangélikus egyház” névvel szokás jelölni. (Az evangélikusok forrásmunkákban, népszámlálási kimutatásokban alkalmazott rövidítései: ev., ág. ev.) A legtöbb magyar evangélikus a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozik. Az evangélikus egyházakat tömörítő szervezet a Lutheránus Világszövetség.

Története[szerkesztés]

A reformáció kezdete 1517. október 31-ére tehető, amikor Luther Márton kifüggesztette a híres 95 tételét a wittenbergi vár templomának kapujára, amelyben az akkori katolikus egyház tanításának és gyakorlatának hibáira hívta fel a figyelmet. 1517 és 1520 között Luther a katolikus egyház elleni kritikáit könyvekben és röpiratokban valamint a szószéken terjesztette. Eszméit több teológus támogatta, így sok követőre talált a társadalom minden rétegéből. A parasztok népi hősnek tekintették, a lovagok felesküdtek a védelmére. A földbirtokosok azért támogatták, mert nagyobb függetlenséget szerettek volna elérni a pápa politikájától a saját földjükön. Luthernek sikerült több nagyhatalmú ellenséget is szerezni a római pápa és V. Károly német-római császár személyében. Fontos megjegyezni, hogy Luther célja nem az egyházszakadás volt, hanem a katolikus egyház megreformálása. Az események azonban mégis az egyházszakadáshoz vezettek. A lutheri reformáció hamar elterjedt Európában, majd a világon.

Hitelvei[szerkesztés]

Az evangélikus egyházak tanításának a legfőbb és feltétlen forrása és mértéke a Szentírás. De másodlagos tekintélynek számítanak a hitvallási iratok is. Közülük a legelfogadottabb óegyházi hitvallások (az Apostoli hitvallás, a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az athanaszioszi hitvallás) és a reformáció korának evangélikus hitvallási iratai (a legelterjedtebb az Ágostai hitvallás és Luther Márton Luther Márton kis kátéja, de a legelfogadottabb gyűjtemény az 1580-ban összeállított ún. Konkordia Könyv.) Az evangélikus felfogás legjellegzetesebb sajátossága a kegyelemről szóló tanítás. A legtöbb keresztyén felekezethez hasonlóan vallják, hogy Isten Jézus Krisztus kereszthalála miatt kegyelmes az emberekhez. Ugyanakkor a megváltásban ennek a kegyelemnek talán mindenki másnál inkább kizárólagos szerepet tulajdonítanak. Az ember nem a jó tettei, erkölcsei miatt, még csak nem is hite miatt üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelme miatt. Az ember ezért semmit nem tehet, de felismerheti, ragaszkodhat hozzá – ez a hit – és ebből a felismerésből fakad aztán az erkölcsi cselekvés. Sőt, Luther számára maga a hit, amivel megragadjuk ezt a kegyelmet, az is Isten ajándéka, nem az ember „hozza létre” magában.

Evangélikusok a világban[szerkesztés]

Világszerte ma több mint 74 millió evangélikus él. Többségük, 36,5 millióan Európában, több mint 20 millióan Afrikában, több mint 9 millióan Ázsiában, több mint 7 millióan Észak-Amerikában és több mint 1 millióan Dél-Amerikában. Ausztráliában mindössze 80 000 evangélikus él.

A legnagyobb számban a következő országokban élnek evangélikusok: Németország (12,6 millió), Amerikai Egyesült Államok (7,2 millió), Svédország (6,6 millió), Etiópia (5,9 millió), Tanzánia (5,8 millió), Indonézia (5,8 millió), Dánia (4,5 millió), Finnország (4,4 millió), Norvégia (3,9 millió), Madagaszkár (3 millió).

Európában a felsorolt államokon kívül a következő országokban élnek még legalább százezres lélekszámú evangélikus közösségek (az egyháztagok létszáma szerint csökkenő sorrendben): Hollandia, Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Lettország, Izland, Magyarország, Nagy-Britannia, Észtország, Csehország.[4]

Evangélikus egyházak[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.lutheranworld.org/content/member-churches
  2. A magyar evangélikus teológiai szakirodalomban nem elterjedt a „lutheranizmus” kifejezés, ez inkább anglicizmusnak tekinthető. Ha a felekezetről általában beszélnek többnyire úgy fogalmaznak, hogy „az evangélikus egyház tanítása szerint, hagyományai szerint”, stb.
  3. Az „evangélikus vallás” a közhasználatban elterjedt kifejezés, de kissé pontatlan, mivel nem külön vallásról van szó, hanem csak a keresztény valláson belül a protestantizmushoz tartozó felekezetről, irányzatról.
  4. A Lutheránus Világszövetség 2012-es statisztikája. [2013. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)