Norma (matematika)
A norma olyan vektortéren vagy függvénytéren értelmezett leképezés, ami a nullvektor kivételével a tér minden vektorához egy pozitív számot rendel. Érvényesek rá a következő, az abszolút értékhez hasonló tulajdonságok:
- akkor és csak akkor, ha
-et az normájának nevezzük.
A normát valós vagy komplex vektor- vagy függvénytéren vezetik be. A normával ellátott tereket normált tereknek hívják. A fogalom bevezetésének motivációja a „hosszúság” fogalmának kezelése absztrakt terekben.
Tartalomjegyzék
Véges dimenziós vektorterek[szerkesztés]
Az n dimenziós valós (és komplex) vektortereken többnyire a p-normákat (Hölder-normák) használják:
Különösen gyakran fordulnak elő az 1-es, a 2-es és a végtelen-normák.
- Az 1-norma: .
A belőle származó távolságmérték olyan utak mentén méri a távolságokat, amelyek nem mehetnek ferdén, azaz minden szakaszuk párhuzamos a koordinátatengelyekkel. Például -ben a szakaszok csak vízszintesek és függőlegesek lehetnek.
- A 2-norma:
Skalárszorzatból származik. Ez azt jelenti, hogy van egy skalárszorzat, amivel teljesül, hogy , valamint teljesül rá a Pitagorasz-tétel, a paralelogrammaszabály, és komplex terekben a polarizációs egyenlőség.
A többi normához nincs ilyen skalárszorzat: a paralelogrammaszabállyal egyetlen jelölt adódik. A skalárszorzat tulajdonságait ellenőrizve kiderül, hogy nem teljesíti ezeket a tulajdonságokat.
- Értelmeznek -normát is, ahol
Határértékként is megkapható a p-normákból, ahol p tart a végtelenbe.
Képek az egységgömbökről két dimenzióban:
Véges dimenzióban minden norma ekvivalens, azaz ugyanazok a sorozatok konvergensek minden normában.
Mátrixnormák[szerkesztés]
A vektornormák mátrixnormákat indukálnak:
Itt a sup helyett maximum is írható. A linearitás folytán elég az 1 normájú vektorokat tekinteni, és mivel ez kompakt halmaz, a folytonos függvény felveszi a maximumát.
Az indukált mátrixnormákra teljesül:
Többnyire itt is az 1-es, a 2-es és a végtelen normát használják.
- Az 1-es norma által indukált mátrixnorma az oszlopösszegnorma, vagy röviden oszlopnorma:
- A végtelen norma a sorösszegnormát, más néven a sornormát indukálja:
- A 2-es norma indukálta mátrixnorma:
, azaz a mátrix legnagyobb szinguláris értéke. A képletben a mátrix konjugált transzponáltja, és az szorzatmátrix abszolút értékben legnagyobb sajátértéke.
-es A mátrixra:
Végtelen dimenziós vektorterek, függvényterek[szerkesztés]
-terek[szerkesztés]
Az -terek azokból a sorozatokból állnak, amelyekben a tagok abszolút értékes p-edik hatványának összege konvergens.
és :
A véges dimenziós esethez hasonlóan értelmezik a p-normákat:
- p véges
és : p végtelen
Lp-normák[szerkesztés]
Az Lp-terek azokat a függvényeket tartalmazzák, amiknek a p-edik hatványa integrálható. Ha ezekre a függvényekre vesszük az analóg leképezést:
,
akkor egy úgynevezett félnormát kapunk, mert ez az integrál nemcsak az azonosan nulla függvényre nulla, hanem azokra is, amik majdnem mindenhol nullát vesznek fel. Tekintsük ekvivalensnek azokat a függvényeket, amik majdnem mindenütt egyenlők. Ezeken az ekvivalenciaosztályokon ez az integrál norma.
Többnyire itt is az 1-es, a 2-es és a határértékként kapható végtelen normát használják, bár előfordulnak fizikai példák más p-kre, mint a hősugárzási egyenlet megoldása az L5-térben.
A 2-es norma skalárszorzatból származik. Ez azt jelenti, hogy van egy skalárszorzat, amivel teljesül, hogy: . Valamint teljesül rá a Pitagorasz-tétel, a paralelogrammaszabály, és komplex terekben a polarizációs egyenlőség.
A többi normához nincs ilyen skalárszorzat: a paralelogrammaszabállyal egyetlen jelölt adódik. A skalárszorzat tulajdonságait ellenőrizve kiderül, hogy nem teljesíti ezeket a tulajdonságokat.
Operátornormák[szerkesztés]
Az operátornormákat a mátrixnormákkal analóg módon definiálják:
- .
Legyen egy másik lineáris operátor. Ekkor teljesül:
- .
Véges dimenzióban automatikusan véges lesz a norma. Ez a függvényterekben már nem igaz, a norma végtelen is lehet, például a differenciáloperátorok esetében. Szigorúan véve nem lesz norma a fenti értelemben.
Be lehet bizonyítani, hogy egy operátor normája véges akkor és csak akkor, ha folytonos.
Források[szerkesztés]
- Stoyan Gisbert - Takó Galina: Numerikus módszerek 1.
- Riesz-Szőkefalvi: Funkcionálanalízis