Ábécé

Ez a szócikk a nyelvészetben használt betűkészletről szól. Az informatikában használt ábécé fogalomról lásd az ábécé szócikket.

Az ábécé (vagy betűsor) egy nyelv hagyományos sorrend szerinti betűkészletét jelöli. Magyar neve a magyar ábécé első három betűjének kiejtett alakjából ered (az a és az á betűt egynek számítva).

Az ábécé szó idegen megfelelője, az alfabet (mellyel például az „alfabetikus rendezés”, azaz ábécébe rendezés kifejezésben találkozunk) a görög ábécé első két betűjének (alfa és béta) nevéből származik.

A latin, a gót, az örmény, a glagolita és a cirill ábécé egyaránt a Kr. e. 8. században kialakult görög ábécéből ered, amely viszont a Kr. e. 11. századi föníciai ábécéből, az első betűírásból alakult ki. (Ezért van, hogy a görög gamma alakilag megfelel a latin C-nek [ejtése K volt], a khí az X-nek stb.) Az egyes nyelvek az idők során változtatásokat hajtottak végre az eredeti betűkészletben, hogy saját hangjaikat (fonémáikat) jelölni tudják, így jöttek létre saját ábécéik: diakritikus jelekkel egészítették ki a meglévő betűket, újat vettek föl, egyes betűket elhagytak, másokat összevontak (l. ligatúra).

Az alapábécéket az illető írásfajták cikkei tárgyalják:

• latin írás, latin eredetű ábécék
• görög ábécé
• cirill írás, cirill eredetű ábécék
• arab írás
• székely-magyar rovás

Amikor az emberiség írni kezdett, még nem használt ábécét. Csupán aprócska rajzokat készített azokról a tárgyakról, amelyekről írni akart. Ez a képírásnak mondott írásmód azonban igen lassú volt. Az ábécé nem rajzokból áll, hanem hangokat jelképező betűkből vagy jelekből épül fel. A hangok csak részei a szavaknak. Az összekapcsolódó betűk együtt alkotnak egy teljes szót. Az ember körülbelül 35 különböző hangot ejt ki a beszédben, így egy-egy ábécében 35 betűnek kellene lennie, hogy minden elhangzó szót leírhasson, de a legtöbb ábécé kevesebbel is beéri. Az első modern ábécét a föníciaiak alkották meg, akik a mai Szíria - egy közel-keleti ország - területén éltek 3000 évvel ezelőtt. Az ókori görögök a föníciai ábécét vették át, majd később ezt fejlesztették tovább a rómaiak. Ma szinte az egész világon a rómaiak ábécéjét, a latin ábécét használják.

Nagy- és kisbetűk

Az első római ábécé csak nagybetűkből állt. A kisbetűk a 8. század után jelentek meg. Nagybetűvel a mondatok vagy a tulajdonnevek első betűjét írjuk. Nagybetűket használunk olyan rövidítésekben is, ahol a rövidítés a szavak első betűiből áll, például az Egyesült Nemzetek Szervezetének rövidítése: ENSZ.

Írás- és hangsúlyjelek

Az írásban a betűkön kívül központozást (írásjeleket) használunk a mondatrészek elválasztására, vagy a mondatok végének jelzésére. Néhány nyelvben, például a franciában hangsúlyjeleket alkalmaznak. Az e feletti ferde (éles) ékezet például a café szóban azt jelenti, hogy olyasfajta hangot kell kiejteni, mint a magyarban használatos é.

Latin ábécé

Az európai nyelvek többségében és néhány ázsiai nyelvben (vietnámi, indonéz) használt ábécé a latin ábécén alapul, amelynek 26 betűje van.

Modern ábécék

A latin csak egy a világ számos ábécéje közül. Egyes nyelvek más jeleket használnak, a koreai nyelv leírására használt hangul például vonalakból és görbékből álló gyököket; sőt a szavak leírása és kiolvasása is egészen más lehet, mint ami a latin írásban szokásos. Az arab vagy héber írás például jobbról bal felé halad, a japán pedig felülről lefelé.

Ékírás

Ez az írásmód körülbelül 5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában (a mai Irak területén) alakult ki. Szavakat jelölő képírás volt amely később szótagot jelölő betűírássá alakult át. A mezopotámiaiaknak nem volt papírjuk; nedves, agyagra rótták ék alakú jeleiket. Ezért nevezzük írásukat ékírásnak.

A rosette-i kő

Az ókori egyiptomiak a képszerű jeleket (hieroglifákat) tartalmazó mássalhangzóírást, a hieroglif írást használták. Ez az írás 1600 éve nem használatos, így 1822-ig senki nem tudta elolvasni az óegyiptomiak írásbeli emlékeit. Néhány francia katona 1799-ben az egyiptomi Alexandria közelében egy írással telerótt követ talált. A szavak hieroglifákkal és görög betűkkel is fel voltak rá vésve. Így Champollion görög tudására támaszkodva meg tudta fejteni a hieroglifák jelentését.

Rosette-i kő

Kapcsolódó szócikkek

• magyar ábécé
• fonomimikai ábécé, ujj-ábécé (a magyar siket közösségek ábécéi)
• szlovén ábécé
• moldovai ábécé
• román cirill ábécé
• orosz ábécé
• ukrán ábécé
• Wikipédia:Különleges írásjelek