Alexandria (Egyiptom)

	Alexandria; (الإسكندرية)
	Kikötői látkép
; Alexandria; címere	; Alexandria; zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Egyiptom
Kormányzóság	Alexandriai kormányzóság
Alapítás éve	i. e. 331
Polgármester	Adel Labib
Irányítószám	21500
Körzethívószám	889
Testvérvárosok	Lista Pozsony; Casablanca; Konstanca; Durban; Kazanlak; Kánpur; Yevlakh; Gjumri; Odessza (1968–); Sanghaj (1992–); Szentpétervár; Szaloniki; Dzsidda; Kuching; Le Mans; Alicante; Limassol Municipality (1972. november 25. – ); Cleveland;
	Népesség
Teljes népesség	4 870 000 fő (2016)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	−1,0 m
Terület	2,679 km²
Időzóna	EET (UTC+2)
	Elhelyezkedése
	Alexandria; Pozíció Egyiptom térképén
	é. sz. 31° 12′, k. h. 29° 55′Koordináták: é. sz. 31° 12′, k. h. 29° 55′
	Alexandria; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandria; témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az egyiptomi kikötővárosról szól. Hasonló címmel lásd még: Alexandria (egyértelműsítő lap).

Alexandria (görögül Αλεξάνδρεια – Alexandríja, koptul Ⲁⲗⲉⲝⲁⲛⲇⲣⲓⲁ, Ⲣⲁⲕⲟⲧⲉ – Alexandria, Rakote, arabul الإسكندرية – el-Iszkanderíjjah) Egyiptom második legnépesebb városa a Földközi-tenger partján a Nílus deltatorkolatában, Kairótól 208 km-re északnyugatra, Alexandria kormányzóság székhelye.

A várost Kr. e. 331-ben alapította Nagy Sándor makedón király, kinek halála után a Ptolemadia-fáraódinasztia székhelye annak i. e. 30-as bukásáig, valamint Egyiptom fővárosa egészen a 641-es arab hódításig. A Ptolemaidák tették a várost a tudomány fellegvárává és a világ egyik legnagyobb városává. Itt állt az ókori világ hét csodájának egyike, a pharoszi világítótorony, valamint az ókor legnagyobb könyvtára, a Muszeion. Ma fontos ipar-, és kikötőváros, mintegy 32 km hosszan húzódik a tengerparton. Kulturális és vallási csomópont, a kopt ortodox egyház egyik központja. Területe 2,679 km2, lakosainak száma 4 984 387 fő volt 2016. november 27-én.

Tartalomjegyzék

1 Éghajlat
2 Az ókori Alexandria
- 2.1 Az alexandriai világítótorony
3 Látnivalók
4 Galéria
5 Testvértelepülések
6 Kapcsolódó szócikkek
7 Források
8 Jegyzetek
9 További információk

Éghajlat[szerkesztés]

Alexandria éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	18,4	19,3	21,0	24,0	26,5	28,6	29,7	30,4	29,6	27,6	24,1	20,0	25,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	9,0	9,3	10,8	13,4	16,6	20,3	22,8	23,1	21,3	17,8	14,3	10,6	15,8
Átl. csapadékmennyiség (mm)	53	29	14	4	1	0	0	0	1	9	32	53	196
Forrás: World Meteorological Organization, Hong Kong Observatory

Az ókori Alexandria[szerkesztés]

III. (Nagy) Sándor alapította i. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt. Híres volt, mint a tudományok székhelye. A monda szerint Nagy Sándornak egy aggastyán jelent meg álmában, és Homérosz sorait idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi; ez bírta rá, hogy ott építse meg a várost. A tenger és a Mareotisz nevű parti tó közötti homokos partszegélyen épült, Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km volt a kerülete. Az előtte fekvő Pharoszt egy hatalmas, 7 stadion (1290 m) hosszú gáttal (Heptasztadion) a parthoz csatolták, így keletkezett a nyugati (Eunosztosz) és a keleti (ún. Nagy-) kikötő – ma is ez Alexandria két kikötője. A masszív Heptasztadiont idővel 500 méter szélesre növelte a tenger, ami folyton kavicsot és homokot rak le mellé. A két kikötőt összekapcsoló csatornák rég eltömődtek.

A város legszebb része az ún. Brukheion vagy Basaleza volt a „nagy kikötő” déli szélén, amelyben a királyi palota volt összes melléképületével. Ott állt a világhírű Muszeion, mely több évszázadon át a világ szellemi középpontja volt: benne helyezkedett el az állítólag 700 000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közelebb emelkedett Poszeidón temploma és a színház. A Brukheion keleti végén álltak az ún. Kleopátra tűi, két karcsú obeliszk az I. e. 16. századból, amelyek egyike 1878 óta Londonban, másika pedig 1880 óta New Yorkban van. A Brukheiontól délre emelkedett a pompás Gümnaszion 200 méteres oszlopcsarnokával és ettől keletre, a Kanoposz-kapu előtt terült el a nagy Hippodrom (lóversenypálya).

A várostól délnyugatra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb épülete volt s 200 000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a Kr. u. 4. században egy római praefectus, Pompeius, Diocletianus császár tiszteletére hatalmas oszlopot állíttatott, amely a romok között még ma is áll, és a Pompeius oszlopa nevet visel. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20, átmérője pedig 2 és fél méter. A korinthoszi stílusú oszloptalapzatával és fejezetével együtt összesen 32 méter magas. Napóleon Bonaparte tábornok rendeletére belevésték a francia katonák nevét, akik 1798. július 2-án, a város ostroma közben estek el, és sírjaik az oszlop tövében találhatók.

Az egész városnak azon a hatalmas területen volt a központja, amelyen derékszögben szelte egymást Alexandria két, 30 méternél is szélesebb főútja. Nagy romhalmazok, oszlopok és számos ciszterna jelzi még most az utak irányát. Nyugaton volt a föld alatti nagy Halottak városa (Nekropolisz), amely egészen az ún. Kleopátra fürdőjéig terjedt.

Az idők folyamán sok régi márvány- és gránitszobor került Rómába és később Konstantinápolyba, sok mást pedig a tenger öntött el. Mikor a rómaiak Kr. e. 30-ban Alexandriát elfoglalták, a városnak körülbelül egy millió lakosa volt. Az alexandriai lakosság etnikai összetételét tekintve igen kevert volt: leginkább görögök, egyiptomiak és számos zsidó élt itt, azonkívül az akkor ismert világ minden részéből megfordultak itt.

Az alexandriai világítótorony[szerkesztés]

Bővebben: Pharoszi világítótorony

A Pharosz sziget keleti fokán emelkedett a híres világítótorony, amelyet a Kr. e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített; nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 sztadionnyira (50–60 km) látszott a tengeren.