Irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Benczúr Gyula: Olvasó nő az erdőben (1875)

Irodalomnak nevezzük azokat az írott műveket, szövegeket tágabb értelemben, amelyeket többnyire nagyobb nyilvánosság elé szánnak (kivéve pl. személyes napló művészek esetében). Nem nevezzük a szó szoros értelmében irodalomnak például a napi bevásárló listát. Azonban, ha egy ilyen lista kerülne az 1300-as évekből magyar területről elő, az számunkra mégis az irodalomhoz tartozna, méghozzá a nyelvemlékes korhoz. Az irodalomhoz hozzátartoznak az ún. irodalom előtti korból származó, írott műveket helyettesítő, szájhagyomány útján terjedő, folklorisztikus emlékek. Ilyenek például a mondák, mesék. Irodalomtörténeti-nyelvhasználati szempontból lehet vizsgálni akár pop dalszövegeit, amelyek magyaros (értékmegőrző) szerepvállalással íródtak (aktív anyanyelvhasználati igényt tükrözve).

Nézzük tehát, milyen szempontok szerint lesz egy szöveg irodalmi, azaz literatúra:

-Meghatározza ezt: a kor, a szerző, a szerzőre vonatkozó specifikációk (korosztály, népcsoport, rá vonatkozó szociális tényezők - bevándorlói irodalommá válhat egy külföldön élő személy kisebb naplója, ami egyébként máshol, a saját hazájában különösebb tehetség híján nem volna feltűnő), műfaj, műnem, stb.

Láthatjuk tehát, hogy minden irodalmi szövegnek végső soron egy dolog mindig a sajátja: a specifikáció. Teljesen értelemszerű, hogy korának irodalmát nem mindig ítéli meg helyesen a kortárs emberi közösség (lásd később magasra értékelt lángész, vátesz költők). Ugyanis a specifikáció felismeréséhez nem lehetünk túl közel szemléletünk tárgyához, előfordulhat, hogy egy korszaknak el kell múlnia ahhoz, hogy felértékeljük, illetve helyesen leértékeljük a parlagon hagyott, valamint feleslegesen túlbecsült alkotásokat. Legyen az írott vagy digitális irodalom. Tehát képviselnie kell valami olyan dolgot, ami csak rá jellemző. Hagyományos értelemben véve ez egy hozzáadott érték (csak a L'art pour L'art-nál marad el), ami a többnyire jelenlévő művészi (szöveg)alkotáshoz kapcsolódik.

Az irodalom szorosan összefügg a nyelvvel, nyelvhasználattal, nyelviséggel.

Vizsgálandó az új média irodalmi szempontjából az internet mint irodalomforrás (blogok, trend- és értékteremtő YouTube-videók). Hozzáadandó értéket nem szabad elvetni csak azért, mert nem a Gutenberg-galaxis darabjait gyarapítja.

Mind az irodalomnak, mind a nyelvtannak van története, fejlődési iránya. Érdemes ezeket külön vizsgálni, áttekinteni. Logikusan épülnek fel mindketten.

Az irodalmi műalkotások, műnemek megjelenési formája a lélekben feszülő kifejeződési forma, világnézet, személyiségek, stb. egyfajta változását mutatják. Így könnyedén megjegyezhető egy irodalomtörténeti vázlat.

Irodalmi halmazokat különíthetünk el igény szerint: emberi csoportosulásokra bontva. E csoportosulás lehet iskola, város, ország, kontinens, történelmi kor, korszak, cégek.

A kalocsai Érseki könyvtár egy polca

Általánosan elfogadott, hogy egy nemzet irodalma azon szövegek halmaza, melyek azt nemzetté teszik. A héber Biblia, a görög Iliasz és Odüsszeia, a magyar himnusz vagy Magyarország alaptörvénye mind az irodalom fenti meghatározásába illik.

Területét tekintve irodalommal bírnak a tudományágak (szakirodalom), illetve - szűkebb értelemben - az irodalom olyan történetek, költemények és színdarabok összessége, amelyek művészeti alkotásként határozhatók meg. Az ilyen irodalmat szépirodalomnak nevezzük. Az irodalom másik nagy területét az ismeretközlő irodalom vagy tényközlő irodalom jelenti. Mint alkotótevékenység, a szépirodalom a művészetek egyik ága. A szépirodalmat csoportosíthatjuk forma, műnem, műfaj, ábrázolásmód, stílus, előadásmód, téma és korszak, illetve országok, nyelvek és nemzetek szerint.

A irodalmi művek létrehozásával foglalkozó személyek az írók és a költők. A szépirodalom vizsgálatát az irodalomtudomány végzi. Ezen belül az irodalmi művek, stílusok és mozgalmak történetével, az egykori szerzők személyével és értékelésével az irodalomtörténet, az alkotások egyetemes törvényszerűségeivel az irodalomelmélet és az összehasonlító irodalomtudomány, a kortárs szépirodalom értékelésével pedig az irodalomkritika foglalkozik. Egy adott nyelv irodalmát és nyelvészeti kérdéseit együttesen a filológia vizsgálja. Az irodalomtudomány fő társtudományai az esztétika, a művészettörténet és a nyelvészet.

A szépirodalom körébe tartozik – főleg a 19. század előtt – a vallási, politikai és tudományos irodalom jelentős része, a történetírás és önéletírás, valamint a régi és mai esszéirodalom. Szépirodalmi művek gyakran születnek az ismeretközlő irodalomra jellemző műfajokban (például értekezés, levél vagy napló), illetve a szóbeli kommunikáció egyes narratív műfajaiban is, miután lejegyzik őket (népdal, népmese, szónoki beszéd, prédikáció). A szépirodalom mellett az újságkészítés esetében publicisztikáról (a szépirodalommal gyakran átfedésben), a különböző tudományok és szakmák esetében pedig szakirodalomról, tankönyvirodalomról és ismeretterjesztő irodalomról beszélünk. A lejegyzett zenei művek összességét zeneirodalomnak nevezzük. A szépirodalommal rokon művészeti ágak a színházművészet, a filmművészet és a zeneművészet.

Szócikkünkben a továbbiakban az irodalom kifejezés alatt a szűkebb értelemben vett szépirodalmat értjük.

Az irodalmi mű formája[szerkesztés]

Az irodalmi alkotás lehet prózai mű vagy verses formájú költemény. Ez alapján beszélhetünk prózai irodalomról vagy költészetről. Mindkettőnek megvannak a maga sajátos nyelvi és stilisztikai eszközei: az írói eszközök, illetve a költői eszközök, ezen belül a versformák.

Az irodalom műnemei[szerkesztés]

Az irodalom műnemek szerinti felosztását Arisztotelész alkotta meg Poétika című művében. Ő a költészetet tragikus, komikus és epikus válfajokra osztotta. Később az első kettőt drámává összevonva, a harmadik fő csoportnak a lírai műveket kezdték tekinteni. Így alakult ki a klasszikus hármas felosztás:Líra, Dráma és Epika.

Ez a kategorizálás sokáig csak a költészetre, tehát a verses formájú művekre vonatkozott. Később, ahogy az elbeszélő (narratív) műveknél mindinkább elterjedt a prózai forma, az ilyen alkotásokat az elbeszélő irodalom külön csoportjába sorolták. Manapság már ezt is az epika keretében osztályozzuk.

A műfajok és műnemek fentihez hasonló elkülönítése több szempontból is támadható, ennek ellenére széles körben elfogadott. A szépirodalom egyik műfaja, az esszé azonban nem illik bele ebbe a rendszerbe, ezért manapság egyre többen a negyedik műnemként kezdik emlegetni.[1]

Irodalmi műfajok[szerkesztés]

A legismertebb lírai műfajok az ókori görögöknél kialakult dal, elégia, epigramma, himnusz és óda, a Bibliából származó zsoltár, a középkori eredetű szonett és a haiku, valamint a rapszódia és a tudatlíra.

A drámának a görögöknél kialakult két fő műfaja a tragédia és a komédia. Tágabb értelemben ide sorolható a drámai költemény, a modern abszurd dráma, a színmű, a filmdráma, valamint szinte minden színházi műfaj, így az opera, az operett, a musical (az operett sajátosan amerikai változata), a balett, a táncjáték, a bábjáték vagy a pantomim is.

Az epikus műfajokhoz eredetileg csak az eposz tartozott, ám ez később kibővült valamennyi további elbeszélő műfajjal, amelyek közül a legismertebbek a mese, széphistória, históriás ének, krónika, az elbeszélő költemény, a skandináv eredetű saga (egy kaland vagy hőstett hosszas leírása), az életrajz, az önéletírás, a napló, a humoreszk, a regény, a novella, az egyperces novella, az elbeszélés, és bizonyos fokig az értekezés (esszé). Tágabb értelemben ide tartozik a film és különböző műfaji ágai, valamint az interneten vezetett napló, azaz blog, a legújabb műfaj. Irodalmi megítélése sokszor nehéz az adomának, a példázatnak, a viccnek, valamint a képregénynek, amely különböző irodalmi igényű szövegeket, azonkívül rajzokat tartalmaz.

A két műnemhez is besorolható műfajokat átmeneti műfajoknak nevezzük. Jellegzetes példája a ballada vagy az episztola.

Irodalom nyelv és régió szerint[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Világirodalom

A világirodalom valamennyi nyelv, régió és nemzet irodalmának összefoglaló elnevezése.

Irodalom korszak és történelmi fejlődés szerint[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Irodalomtörténet
Caetani Homérosz ókori szobra a Louvreban

A világirodalom története jellegzetes világirodalmi korszakokra osztható, mivel az írók – más művészeti ágak alkotóihoz hasonlóan – általában az adott korszak uralkodó művészeti stílusát, irányzatait követték.

Az irodalom eredete és fejlődése[szerkesztés]

Az írás nélküli, szóbeli társadalmakban a beszéden kívül a mítoszok, mondák, mesék és balladák, valamint a népdal, zene és tánc tartják össze a közösség tagjait. A nagy népességű városok kialakulásával és az írás megjelenésével (i. e. 4. évezred) ezt a szerepet fokozatosan átvette az irodalom, mint a kommunikáció új formája. Az irodalom alkotója, az író és a közönsége közötti személyes kapcsolat azonban évezredeken keresztül megmaradt (felolvasás, színház, énekes előadásmód), és az írásos rögzítés elsősorban a művek megtanulását, illetve megőrzését és továbbadását szolgálta. Az irodalom művelése szűk réteg kiváltsága volt. Mindez csak a könyvnyomtatás feltalálásával (Kína 11. század, Európa 15. század), a nyilvános könyvtárak, a könyvkereskedelem és az újságok megjelenésével (18. század), majd az írástudás általánossá válásával változott meg gyökeresen. A sikeres írót és költőt ettől kezdve anyagilag is el tudta tartani az olvasóközönsége. Az esztétikai igényeket mutató szépirodalom mellett ugyanakkor megjelent a kommersz jellegű ponyvairodalom is. Az irodalom nagymértékben alakítja a modern társadalom emberének nyelvét, műveltségét, ízlését, világképét és nemzeti tudatát.

A 20. század óta a tömegkommunikációs eszközök nagy kihívást jelentenek az irodalom számára. Az internet interaktív lehetőségei pedig végképp átalakítják a hagyományos irodalmi formákat és tevékenységeket.

Irodalom témák szerint[szerkesztés]

Az irodalom fejlődése során az egyes műfajokhoz kapcsolódóan sokféle jellegzetes téma alakult ki, amelyek már szinte külön műfajok létrejöttéhez is vezettek. A legismertebb ilyen tematikus irodalmi ágak a történelmi regény, családregény, a nemzeti eposz és dráma), a vallásos irodalom és az ezoterikus irodalom; a gyermek- és ifjúsági irodalom, a tudományos-fantasztikus irodalom (science fiction), a valószínűtlen történet (fantasy); a szórakoztató irodalomhoz tartozó bűnügyi és borzalomkeltő regény, humoros irodalom, kémtörténet, romantikus történet, és a western. A tágabb értelemben vett szépirodalomba tartozik ezenkívül az önéletírás, valamint a régi tudományos, teológiai irodalom és történetírás is.

Természethez való viszony az irodalomban[szerkesztés]

Vannak olyan regények, önéletrajzi írások, amelyeknek kiemelt témája az emberek, vagy egy bizonyos ember természethez való viszonya. Önéletrajzi ihletésű Henry David Thoreau társadalomból való időleges kivonulását napló formában feldolgozó Walden.[2] Szintén önéletrajzi ihletésű és foglalkozik a témával Faludy György: Jegyzetek az esőerdőből című írása.[3]

Daniel Quinn trilógiájának első részében, az Izmael[4] című regényében egy gorilla és egy ember telepatikus beszélgetése zajlik, amely az emberi civilizáció történetét a gorillák szemszögéből igyekszik láttatni. Ernest Callenbach Ecotópia című regénye egy utópia, amelyben az Amerikai Egyesült Államok egy állama kiválik a szövetségből és egy elzárt, öko-közösséget hoz létre.[5]

Az ember jövőbeni fejlődését - a több problémát, mint előnyt okozó - emberi agy visszafejlődésével vezeti vissza a természetbe Kurt Vonnegut: Galápagos című regénye.[6]

Az arab irodalom egy alkotása "A tisztaság testvérei - Az állatok és az emberek pere a dzsinnek királya előtt", melyben az istenek által elrendelt egyensúlyt felrúgó embert az állatok a dzsinnek királya elé viszik.[7]

Meszlényi Attila több mese öko átiratát készítette el, pl. A tücsök és a hangya,[8] Az aranyhal meséje.[9]

A zöld mozgalomban több irodalmi alkotásnak van kiemelt szerepe, ilyenek pl. Seattle törzsfőnök beszéde, amely egy valós személy valós beszédének filmforgatáshoz készült átirata.[10] Szintén fontos a környezetvédelmi értékrend szempontjából Heinrich Böll Beszélgetés a tengerparton[11] című írása.

Jellegzetes irodalmi ábrázolásmódok[szerkesztés]

Jellegzetes hangulatot és hatást kölcsönöz az irodalmi műveknek az abszurd, az allegorikus, a groteszk, a naiv, a parodisztikus és a szatirikus irodalmi ábrázolásmód.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Archivált másolat. [2007. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 8.)
  2. ↑ Walden
  3. ↑ Jegyzetek az esőerdőből
  4. ↑ Daniel Quinn: Izmael Budapest: Katalizátor, 2009
  5. ↑ Ernst Callenbach: Ecotópia Budapest, Göncöl 1992
  6. ↑ Kurt Vonnegut: Galápagos Budapest, Maecenas, 2008
  7. ↑ A tisztaság testvérei Budapest, Corvina, 2010
  8. ↑ A tücsök és a hangya
  9. ↑ Az aranyhal meséje
  10. ↑ Seattle főnök beszédei Meszlényi Attila in: Napkút 2003.7.
  11. ↑ Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irodalom témájú médiaállományokat.
Wikiszótár
Nézd meg irodalom irodalom címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Magyar költők, írók listái
Világirodalmi listák
Európai irodalom
Ázsiai irodalom
Észak-amerikai irodalom
Latin-amerikai irodalom
Ausztrál és óceániai irodalom
Afrikai irodalom
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Irodalom&oldid=20667380”