Ritoók Zsigmond (filológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ritoók Zsigmond
Ritoók Zsigmond 2015-ben
Ritoók Zsigmond 2015-ben
Életrajzi adatok
Született1929. szeptember 28. (89 éves)
Budapest
Ismeretes mint
Pályafutása
Szakterület nyelvészet, irodalomtudomány
Kutatási terület ókori görög irodalom, római irodalom, klasszika-filológia
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem 1986–
Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportja tudományos munkatárs
Jelentős munkái Görög művelődéstörténet
(Németh Györggyel és Sarkady Jánossal)
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia
(1990: levelező, 1993: rendes)

Ritoók Zsigmond (Budapest, 1929. szeptember 28.) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudósa. 2009-ben a Bolyai-díj kitüntetettje. Dédapja Tormay Béla (1838–1906) mezőgazdász, akadémikus; nagyapja Ritoók Zsigmond (1870–1938) orvos, belgyógyász.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem göröglatin szakán kezdte 1948-ban, ahol 1952-ben szerzett bölcsészdiplomát (az egyetem neve ekkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem volt). Emellett 1948-tól annak 1950-es megszűnéséig az Eötvös-kollégium tagja volt. 1965-ben magyar szakos diplomát szerzett a meglévők mellé.

Diplomájának megszerzése után az ELTE görög tanszékének tanársegédje lett, majd 1958 és 1970 között a budapesti Martos Flóra Gimnázium (ma: Óbudai Gimnázium) tanára volt. 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később főmunkatársa lett. 1986-ban az ELTE latin nyelv és irodalom tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. Egy évvel később tanszékvezető is lett, mely tisztséget 1993-ig töltötte be. 1999-ben a rendes professzori nyugdíjkorhatárt elérve ugyan nyugalomba vonult, ám ezzel párhuzamosan professor emeritus címet kapott, és változatlanul folytatja oktatói tevékenységét.

1968-ban védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1986-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1990-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Ezenkívül a római Academia Latinitati Fovendae, az Európai Akadémia, valamint az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává választották. 1990-ben az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese lett, majd 1996 és 1999 között annak elnöke volt (ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett). Ezenkívül az Ókortudományi Bizottság és a Doktori Tanács vallástudományi szakbizottságának tagja. 2007-ben a Vallástudományi Elnöki Bizottság elnöke lett. Ezenkívül 1980-ban a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára lett, majd 1985-ben annak ügyvezető társelnökévé, 1991-ben pedig elnökévé választották. Ezt a tisztségét 1997-ig töltötte be. 1993 és 2003 között az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a görög és római irodalom, az antikvitás esztétikája és az ókortudomány története (klasszika-filológia).

A görög epikus énekmondókkal kapcsolatban azok működésének és társadalmi elhelyezkedésének első rendszeres összehasonlító vizsgálatait végezte el. Az epikus szöveghagyományban és retorikában a szóbeliségből az írásbeliségbe történő áttérés jeleit és alapját vizsgálta.

Ezenkívül kiadta Arany János kéziratban és töredékesen megmaradt Szophoklész-fordításait. Ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy az addigi felfogással ellentétben azokat nem német nyelvből, hanem ógörögből fordította. Jelentős tankönyvírói munkássága is, több ókori témájú egyetemi és középiskolai tankönyv szerzője vagy társszerzője.

Családja[szerkesztés]

Nős, felesége Szalay Ágnes irodalomtörténész, könyvtáros, az MTA Régikönyvek Gyűjteményének vezetője, házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született.

Egyik dédapja a nagyváradi ítélőtábla elnöke, másik dédapja pedig Tormay Ferenc mezőgazdász, az MTA tagja. Nagyapja Ritoók Zsigmond orvos, belgyógyász, a Rókus Kórház igazgatója volt. Távoli rokona (nagyapjának testvére) Ritoók Emma művészetfilozófus, író.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Régi görög hétköznapok (1962)
  • A görög kultúra aranykora (Sarkady Jánossal és Szilágyi János Györggyel, 1968, 1984)
  • Színház és stadion (1968)
  • A görög énekmondók (1972)
  • Sophoklés Philoktétése Arany János fordításában (1973)
  • Történelem a középiskola I. osztálya számára. (Gyapay Gáborral) Nemzeti Tankönyvkiadó 1978. ISBN 963-18-7984-4
  • Von der Mündlichkeit zur Textgeschichte (1981)
  • Források az ókori görög zeneesztétika történetéhez Akadémiai, 1982 ISBN 9630512629
  • A magyar ókortudomány bibliográfiája 1951–1975 (szerk.) Akadémiai, 1986 ISBN 963-05-3466-5
  • Ponori Thewrewk Emil Akadémiai, 1993 ISBN 9630565382
  • Griechische Musikästhetik Peter Lang Publishing, 2004 ISBN 363152210X
  • Görög művelődéstörténet (Németh Györggyel és Sarkady Jánossal) Osiris, 2006 ISBN 9789633898727
  • A Lónyay legendája; szerk. Bor István, Ritoók Zsigmond; Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete, Bp., 2006
  • Retorika és narráció; szerk. Hajdu Péter, Ritoók Zsigmond; Gondolat–Pompeji, Bp.–Szeged, 2007 (deKON-KÖNYVek)
  • Vágy, költészet, megismerés. Válogatott tanulmányok; Osiris, Bp., 2009
  • Homérosszal is Jézushoz. Ritoók Zsigmond ókorkutatóval beszélget Simon Erika; Kairosz, Bp., 2011 (Miért hiszek?)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További hivatkozások[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap