Donald O. Hebb
| Donald O. Hebb | |
| Született |
Donald Olding Hebb 1904. július 22.[1] Chester, Nova Scotia |
| Elhunyt |
1985. augusztus 20. (81 évesen) Chester, Nova Scotia |
| Állampolgársága | kanadai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Harvard Egyetem |
| Kitüntetései |
|
Donald O Hebb (1904. július 22. – 1985. augusztus 20.) német származású kanadai neuropszichológus. A neuropszichológia atyja, fő érdeklődési területe az idegsejtek működése, és ennek hatása az olyan pszichológiai folyamatokra, mint a tanulás.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Donald O. Hebb 1904-ben született az új-skóciai (kanadai tartomány) Chesterben. Szülei, Arthur és Clara Hebb orvosok voltak. Édesanyjára erőteljes hatást gyakorolt az olasz orvos, Maria Montessori (1870-1952) elképzelése, miszerint a gyereknevelésben először a képességek fejlesztésére és a személyiség formálására kell helyezni a hangsúlyt, és csak aztán a tudás bővítésére. Ennek szellemében Donald egészen nyolcéves koráig otthon nevelkedett. Mikor iskolába került, teljesítménye lenyűgözte tanárait, tudása jóval meghaladta társaiét. Érettségi után a Dalhousie Egyetemen folytatta tanulmányait, leghőbb vágya az volt, hogy regényíró legyen. 1925-ben diplomázott, majd egykori chesteri iskolájában helyezkedett el tanárként. Donald, vagy ahogy barátai hívták D. O., akkor fordult a pszichológia felé, amikor megismerkedett Sigmund Freud, William James és John B. Watson műveivel. Beiratkozott a McGill Egyetemre, ahol elsősorban a pavlovi kondicionálás iránt érdeklődött, szakdolgozatát A feltételes és feltétlen kondicionálás és gátlás címmel írta. Doktori tanulmányait a neves behaviorista pszichológus, Karl Lashley irányítása mellett végezte, akivel a sötétben és normál körülmények között nevelt patkányok agyműködést vizsgálta. 1936-ban, miután a Harvard Egyetemen megszerezte doktori címét, Lashley kutatási asszisztense lett. Később visszautazott Montreálba, ahol a Neurológiai Intézetben a neves kanadai pszichológussal, Penfielddel az emberi agy működését kutatta. Két évre rá Lashley meghívta Hebbet Floridába, ahol öt évig a főemlősök agyműködést tanulmányozta: “Ez alatt az öt év alatt többet tanultam az emberi lényekről, mint életemben bármikor. Leszámítva életem első öt évét. Amit nem lehet észrevenni az emberben, kimutatható egy másik fajban” – nyilatkozta. Az élménydús időszak után visszatért a McGill Egyetemre, és megírta fő művét The Organization of Behaviour címmel, melynek alapgondolata, hogy az egyszerre tüzelő idegsejtek között erősebb lesz a kapcsolat. Tézise a pszichológiára és a fiziológiára egyaránt óriási hatást gyakorolt. 1947-ben a McGill Egyetem pszichológia professzorává nevezték ki, 1972-ben vonult vissza. Tiszteletére Donald O. Hebb-díjjal jutalmazzák az arra érdemes kanadai tudósokat.
Magánélete[szerkesztés]
Második házasságából két lánya született: Mary Ellen és Jane Paul. Kedvelte az irodalmat, gyakran szavalt verseket, és énekelt lányainak.
Ismert tanítványai[szerkesztés]
- Donald Forgays
- Steven Harnard
- Helen Mahut
- Brenda Milner
- Mortimer Mishkin
- Ronald Melzack
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Hebb, Donald O. (1975). A pszichológia alapkérdései. Budapest: Gondolat.
- Hebb, Donald O.; Gibson, James J.; & Natsoulas, T. (1975). A tanulás szerepe az emberi észlelésben. Budapest: Gondolat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Canadian Medical Association, http://www.cdnmedhall.org/laureates
Források[szerkesztés]
- www.psych.ualberta.ca/GCPWS/dhebb.html
|
