Szovjetunió

Szovjetunió
1922. december 30. – 1991. december 25.
A Szovjetunió címere A Szovjetunió zászlaja
A Szovjetunió a második világháború után
Mottó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Nemzeti himnusz: Internacionálé (1922–1944), Szovjet himnusz (1944–1991)
Általános adatok
Fővárosa	Moszkva
Terület	22 402 200 km²
Népesség	293 047 571 fő
Hivatalos nyelvek	Orosz
Pénznem	Szovjet rubel
Kormányzat
Államforma	köztársaság
Államfő	Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke
Kormányfő	Népbiztosok Tanácsának elnöke (1923–1946) Minisztertanács elnöke (1946–1991)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjetunió témájú médiaállományokat.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (oroszul: Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, röviden Советский Союз [Szovjetszkij Szojuz] vagy CCCP [SZSZSZR]) kommunista berendezkedésű állam volt Eurázsiában 1922 és 1991 között. Fővárosa és az ország gazdasági, közlekedési, oktatási valamint politikai központja Moszkva volt. Sokszor pontatlanul Oroszországnak nevezték az elődállam, az 1917 után széthullott Orosz Birodalom után. 1945-től 1991-es felbomlásáig az Amerikai Egyesült Államokkal együtt szuperhatalom volt.

A Szovjetunió vált a világ szocialista államainak elsődleges mintájává; a kormányt és a politikai szervezeteket egyetlen párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította. Alapító tagja volt a Varsói Szerződésnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT), a Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE) és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST).

Történelem

A Szovjetuniót hagyományosan az Orosz Birodalom utódaként tartják számon. Az utolsó orosz cár, II. Miklós 1917 márciusáig uralkodott, majd a következő évben családjával együtt kivégezték. A Szovjetuniót 1922 decemberében alapították meg a bolsevik pártok uralma alatt levő Oroszországi SZSZSZK, Belorusz SZSZK, Ukrán SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK uniójaként.

A weimari Németország 1922. április 16-án kötötte meg az új országgal a rapallói egyezményt, ebben lemondtak a háborús jóvátételi követelésekről, továbbá megállapodtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításáról. Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztria és Franciaország 1924-ben ismerte el az uniót. Abban az évben Magyarország is kötött megállapodásokat, ezeket azonban – feltehetően az októberi brit választásokon hatalomra került konzervatívok hatására – nem ratifikálták.

Az elismerés második hulláma 1934-ben folytatódott: Magyarország (február 4.), Románia, Csehszlovákia (június) majd ezt követően Bulgária.

Politika

A Szovjetunió kormánya igazgatta az ország gazdaságát és társadalmát. A fontosabb kérdésekről a vezető politikai szervezet, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) döntött.

Gazdaság

Felbomlása előtt a Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb központilag irányított gazdaságával. Az 1917-es októberi forradalom után a fejletlen paraszti társadalmú ország a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát. A Szovjet statisztikák szerint az 5,5% világpiaci részesedés 1913 és 1980 között 20%-ra nőtt.

A Szovjetunió Kommunista Pártja

A Szovjetunió pártállam volt, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) irányított.

Kultúra

A Szovjetunió kultúrája sok változáson ment keresztül az ország 70 éves fennállása alatt. Az 1917-es októberi forradalom utáni első 11 évben (1918–1929) relatív szabadság állt fenn, a művészek számos művészeti ággal kísérleteztek, hogy megtalálják az igazi szovjet művészeti irányzatot. Lenin azt akarta, hogy a művészet az egyszerű ember számára is elérhető legyen.

A Szovjetunió tagköztársaságai

A Szovjetunió közigazgatási felosztása 1989-ben. A köztársaságokat a színezés különbözteti meg.

A Szovjetuniót 1922-ben négy szovjetköztársaság hozta létre, melyek az Orosz Birodalom területén alakultak meg annak 1917-es megszűnése után, és mindegyikük az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt vagy az ennek befolyása alatt álló helyi kommunista párt irányítása alatt állt. A négy alapító állam az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK), az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (KSZSZSZK) volt.

Az OSZSZSZK-hoz számos autonóm köztársaság, autonóm terület és nemzetiségi körzet tartozott, a KSZSZSZK pedig három köztársaságból (Azerbajdzsáni, Grúz és Örmény) állt, melyekhez több autonóm köztársaság és autonóm terület is tartozott. A négy köztársaságon kívül különleges kapcsolat fűzte a Szovjetunióhoz a Közép-Ázsiában fekvő Buharai és Hivai Népi Szovjetköztársaságot, melyek az Orosz Birodalom vazallus államaiból jöttek létre 1920-ban.

1922. november 15-én a Távol-Keleti Köztársaság csatlakozott Szovjet-Oroszországhoz.

1924-ben teljesen átszervezték a közép-ázsiai területek köztársasági felosztását. Megszüntették a két népi szovjetköztársaságot és az Oroszországhoz tartozó Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, és helyükön a nemzetiségi elvnek megfelelően létrehozták a Türkmén SZSZK-t és az Üzbég SZSZK-t, valamint a kisebb nemzetiségek számára több autonóm köztársaságot és autonóm területet szerveztek.

1926-ban csatolták a Szovjetunióhoz a Ferenc József-földet.

Az 1924-ben szervezett autonóm köztársaságok egyikének átalakulásával jött létre 1929-ben a Tádzsik SZSZK, amivel a köztársaságok száma hétre emelkedett.

A sztálini hatalomátvétel befejezéséhez kapcsolódott a Szovjetunió második alkotmányának megalkotása 1936-ban, ami egyúttal a köztársaságok számának további növekedését is hozta. Egyrészt az Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai autonóm köztársaságok közül újabb kettőből alakult önálló köztársaság (Kazah SZSZK és Kirgiz SZSZK), másrészt megszűnt a KSZSZSZK, és az ezt alkotó három köztársaság szintén önállóvá vált és közvetlenül lett tagja a Szovjetuniónak. Ezen átszervezések következtében a Szovjetuniónak 1936-tól már 11 tagköztársasága volt.

1940-ben öt újabb köztársaság alakult, de ezek már nem – illetve nem kizárólag – a meglévő területek újrafelosztásával, hanem a második világháború kezdetén a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében megszerzett új területeken jöttek létre. Az Észt, a Lett és a Litván SZSZK-t a megszállt balti köztársaságokból hozták létre, a Moldáv SZSZK-t a Romániától megszerzett Besszarábiával kiegészített, addig Ukrajnához tartozott Moldáv ASZSZK-ból, a Karél-Finn SZSZK-t pedig a Finnországtól megszerzett területek egy részének az addig Oroszországhoz tartozott Karél ASZSZK-val való egyesítésével. A Szovjetunió tehát 1940-től 16 köztársaságból állt.

1944-ben az Oroszországi SZSZSZK-hoz csatolták a Szovjetunió által bekebelezett Tuvát.

A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Itoropura, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen „északi területeknek” nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a két ország között.

1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták Kárpátalját.

Az 1947-es párizsi békeszerződés a Szovjetuniónak juttatta a Kígyó-szigetet.

1956-ban a Karél-Finn SZSZK-t ismét beolvasztották az OSZSZSZK-ba Karél ASZSZK-ként, így végül a Szovjetuniót 1956 és 1991 között 15 köztársaság alkotta.

Összefoglalva, a Szovjetunió köztársaságai 1922 és 1991 között az alábbiak voltak:

1. Oroszországi SZSZSZK
2. Ukrán SZSZK
3. Belorusz SZSZK
4. Kaukázusontúli SZSZSZK (1936-ig)
5. Türkmén SZSZK (1924-től)
6. Üzbég SZSZK (1924-től)
7. Tádzsik SZSZK (1929-től)
8. Azerbajdzsáni SZSZK (1936-tól)
9. Grúz SZSZK (1936-tól)
10. Örmény SZSZK (1936-tól)
11. Kazah SZSZK (1936-tól)
12. Kirgiz SZSZK (1936-tól)
13. Észt SZSZK (1940-től)
14. Lett SZSZK (1940-től)
15. Litván SZSZK (1940-től)
16. Moldáv SZSZK (1940-től)
17. Karél-Finn SZSZK (1940–1956)

A Szovjetunió utódállamai

A Szovjetunió 15 köztársasága a Szovjetunió megszűnésének évében korábbi határait megtartva vált önálló állammá. Szoros értelemben Észtországot, Lettországot és Litvániát nem tekintik a Szovjetunió utódállamainak, ugyanis ezek még a Szovjetunió felbomlása előtt kiléptek az államszövetségből, illetve hivatalos álláspontjuk szerint jogszerűen soha nem is csatlakoztak ahhoz.

Tagköztársaság	A Szovjetunió tagja	Mai országok	GUS	NATO	Európai Unió	EURASEC	GUUAM	háború a biztonságért	SCO
Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság	1936–1991	Azerbajdzsán	1991	–	–	–	1997	–	–
Észt Szovjet Szocialista Köztársaság	1940–1991	Észtország	–	2004	2004	–	–	–	–
Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság	1922–1991	Fehéroroszország	1991	–	–	2002	–		–
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság	1936–1991	Grúzia	1993	–	–	–	1997	–	–
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság	1936–1991	Kazahsztán	1991	–	–	2002	–		1996
Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság	1936–1991	Kirgizisztán	1991	–	–	2002	–		1996
Lett Szovjet Szocialista Köztársaság	1940–1991	Lettország	–	2004	2004	–	–	–	–
Litván Szovjet Szocialista Köztársaság	1940–1991	Litvánia	–	2004	2004	–	–	–	–
Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság	1940–1991	Moldova	1991	–	–	megfigyelő	1997	–	–
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság	1936–1991	Örményország	1991	–	–	Megfigyelő	–		–
Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság	1922–1991	Oroszország	1991	–	–	2002	–		1996
Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság	1929–1991	Tádzsikisztán	1991	–	–	2002	–		1996
Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság	1925–1991	Türkmenisztán	1991 – 2005	–	–	–	–	–	–
Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság	1922–1991	Ukrajna	1991	–	–	megfigyelő	1997	–	–
Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság	1925–1991	Üzbegisztán	1991	–	–	–	1999–2005	–	2001

El nem ismert államok a volt Szovjetunió területén

• Abházia – Nemzetközi jogilag Grúzia autonóm tartománya, ténylegesen pedig független állam, Oroszország támogatásával.
• Dél-Oszétia – Nemzetközi jogilag Grúzia autonóm tartománya, ténylegesen pedig független állam, Oroszország támogatásával.
• Hegyi-Karabah – nemzetközi jogilag Azerbajdzsán autonóm tartománya, ténylegesen pedig független állam, Örményország támogatásával.
• Dnyeszter Menti Köztársaság – Nemzetközi jogilag Moldova autonóm köztársasága, ténylegesen pedig független állam, Oroszország támogatásával.

Média

Újságok

• Argumenti i Fakti
• Bakinszkij Rabocsij
• Donyeckij Proletarij
• Izvesztyija
• Krasznaja Zvezda
• Moszkovszkij Komszomolec
• Pravda
• Rabocsaja Gazeta
• Rabocsij
• Rabocsij i Szoldat
• Trud

Ünnepek

Dátum	magyar neve	orosz neve	Megjegyzés
január 1.	Újév	Новый Год	A legnagyobb ünnep az évben, az orosz hagyomány szerint
január 7.	Karácsony	Рождество	ortodox karácsony
február 23.	A Szovjet Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta napja	День Советской Армии и Военно-Морского Флота	Ezen a napon alakult 1918-ban a Vörös Hadsereg, munkanap
március 8.	Nemzetközi nőnap	Международный Женский День	-
április 12.	Az űrhajózás napja	День Космонавтики	Ezen a napon tett Föld körüli utat 1961-ben Jurij Gagarin
május 1.	A munkások szolidaritásának ünnepe	Первое Мая - День Солидарности Трудящихся	a felvonulások napja
május 9.	A győzelem napja	День Победы	1945-ben ezen a napon lett vége Európában a második világháborúnak (a háborúnak május nyolcadikán lett vége, de az egyik kapitulációs okmányt május kilencedikén írták alá)
október 7.	A Szovjetunió Alkotmányának napja	День Конституции СССР	-
november 7.	A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napja	Седьмое Ноября	A bolsevik forradalom ezen a napon volt 1917-ben.

A Szovjetunió felbomlása

A Szovjetuniót merev ideológiája és idővel egyre korszerűtlenebb gazdasága az idő előrehaladtával számos politikai és gazdasági nehézségnek tette ki, melyek erodáló hatására előbb bizonyos reformkísérletekbe kényszerült, majd fenntarthatatlan mivolta miatt a nyolcvanas évek végére összeroppant és szuperhatalmi státuszát feladva önálló tagköztársaságokra esett szét (lásd fentebb).

További információk

• Kenéz Péter: A Szovjetunió története – A kezdetektől az összeomlásig, Akkord Kiadó KFT., 2008. ISBN 9789632520186
• Krausz Tamás: A Szovjetunió története, Kossuth Kiadó, 2008. ISBN 9789630958615
• Szónokyné Ancsin Gabriella, Krajkó Gyula, Kovács Csaba: A Szovjetunió utódállamai, JATEPress, 2001. ISBN 3159780001060
• Font Márta, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula: Oroszország története, Pannonica Kiadó, 2001. ISBN 9789639252370
• Romsics Ignác: A 20. század rövid története, Rubicon-Ház Bt., 2011. ISBN 9789639839076
• Dolmányos István: A Szovjetunió története II: 1917-1961. Budapest: ELTE BTK (egyetemi jegyzet). 1965.  
• Az orosz forradalom
• A Nagy Októberi Szocialista Forradalom
• Tanulmányok Szovjetunióról
• Szovjetunió képei - Fotógyűjtemény a Szovjetunió mindennapi életéből.
• John Dewey benyomásai Szovjet-Oroszországról
• Bokor Pál: Vlagyivosztok, Kamcsatka, Szahalin (riportkönyv, Kossuth, 1978)

Kapcsolódó szócikkek

• A Szovjetunió kormányfőinek listája