Toszkánai Nagyhercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Toszkánai Nagyhercegség
Granducato di Toscana
15691860
(1801 és 1815 között nem létezett)
Toszkánai Nagyhercegség címere
Toszkánai Nagyhercegség címere
Toszkánai Nagyhercegség zászlaja
Toszkánai Nagyhercegség zászlaja
Toszkána barnával
Toszkána barnával
Általános adatok
Fővárosa Firenze
Hivatalos nyelvek olasz
Vallás katolicizmus
Kormányzat
Államforma nagyhercegség
Dinasztia Medici-ház, Habsburg–Lotaringiai-ház
ElődállamUtódállam
 Firenzei KöztársaságOlasz Királyság 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkánai Nagyhercegség témájú médiaállományokat.

A Toszkánai Nagyhercegség történelmi állam Közép-Itáliában, amely 15691860-ig állt fenn. Székhelye Firenze az Arno partján. Ma Toszkána (olaszul Toscana) néven Olaszország régiója az ország középső részén.

Történelme[szerkesztés]

A Nagyhercegség címere kikiáltásától 1737-ig (a Medici-ház uralma idején.

Az antik Európa területén fekvő Toscana egyike volt az Augustus által létrehozott 14 itáliai tartománynak. 570 körül a lombardok foglalták el, majd 774-ben a frankok; a Karolingok uralma alatt őrgrófság lett. Utolsó ura, Toszkánai Matilda őrgrófnő (10761115) a pápára hagyta, de az uralkodók kételkedtek a végrendelet hitelességében, hosszadalmas harcot folytattak a pápával, aminek eredményeképpen Toscana városköztársaságokra aprózódott fel, úgymint: Firenze, Siena, Pisa, Lucca; 1434-től 1494-ig és 1512-től 1527-ig, valamint 1530-tól függetlenségének elveszítéséig a Mediciek kormányozták. Első arisztokrata kormányzata két pártra szakadt a guelfek és ghibellinek harcában, az 1250-es új alkotmány a középosztály számára biztosította a hatalmat. Csak a 15. században (a Medici-család uralma alatt) nyerte vissza egységét. 14941512 és 15271530 között köztársaság. 1532-től 1569-ig hercegség.

I. Cosimo de’ Medici uralma alatt lett nagyhercegség (1569. augusztus 27.). A 16. századra Firenze túlszárnyalta korábbi riválisait, a Genova kezére került Pisát, Luccát, Sienát. Nemcsak jelentős nemzetközi kereskedelmi és textilipari központtá vált, de művészeti centrummá is, a humanizmus és a reneszánsz kultúra egyik székhelyévé.

Később, a Mediciek kihalása után (1737) a Habsburg–Lotaringiai-ház érdekzónájába került. 1801-től 1807-ig a Napóleon által létrehozott ütközőállam, az Etruriai Királyság legfontosabb városa Firenze lett. 1807-ben a Francia Császársághoz csatolták, de 1814-ben visszakerült a Habsburg Birodalom fennhatósága alá. Az 1848-1849-es itáliai forradalmak során itt is kikiáltották a köztársaságot, de az császári haderő leverte a felkeléseket.

1859-ben a szárd–francia–osztrák háború nyomán megszűnt a Habsburg-uralom, Toszkána elveszítette a nagyhercegség címét. 1860. március 22-én a Szárd–Piemonti Királyság annektálta, majd 1861-ben az egységes Olasz Királyság részévé vált.

A Toszkánai Nagyhercegség uralkodói[szerkesztés]