III. Eduárd angol király

III. Eduárd
Anglia királya
Uralkodási ideje
1327. február 1. – 1377. június 21.
Koronázása	1327. február 1.
Elődje	II. Eduárd angol király
Utódja	II. Richárd angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Plantagenêt-ház
Született	1312. november 13. Windsori kastély, Berkshire
Elhunyt	1377. június 21. (64 évesen) Sheen Palota, Richmond
Nyughelye	Westminsteri apátság, London
Édesapja	II. Eduárd angol király
Édesanyja	Franciaországi Izabella
Házastársa	Hainaut-i Filippa angol királyné
Gyermekei	Eduárd Izabella Johanna Vilmos Lionel János Edmund Blanka Mária Margit Vilmos Tamás
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Eduárd témájú médiaállományokat.

III. Eduárd (Windsor, 1312. november 13. – Richmond, 1377. június 21.) angol király volt a Plantagenet-házból, II. Eduárd és Franciaországi Izabella fia. Az angol hagyomány az utolsó angol lovagkirálynak, nagy formátumú hadvezérnek tartja.

Élete

Amikor 1330-ban elérte nagykorúságát, uralkodása kezdetén megbüntette apja halálának okozóit: anyját száműzte, annak szeretőjét, Roger Mortimer grófot pedig kivégeztette.

Halidon Hill melletti, 1333-ban kivívott győzelmével visszaállította Anglia fennhatóságát Skócia fölött, 1338-ban pedig a Capetingek egyenes ágának kihalása után, a francia koronára is igényt támasztott. 1340-ben felvette a francia királyi címet és a háborút kezdett Franciaország ellen. A sluysi (1340), crécyi (1346) és a poitiers-i (1356) nagy győzelmek után megkötötte a brétignyi békét (1360. május 8.), melyben a francia koronáról ugyan lemondott, de megkapta Franciaország nyugati felét, Gascogne, Guyenne, Poitou tartományokat, Ponthieu grófságot és Calais városát teljes királyi joggal. Közben a franciákkal szövetkezve Skóciát pusztította végig és kényszerítette újabb meghódolásra. Amikor azonban V. Károly francia király 1369-ben a háborút újra elindította, Eduárd öt év alatt, Calais kivételével, összes franciaországi birtokát elveszítette.

A folytonos háborúk miatt a parlament pénzsegélyére minduntalan szüksége volt, így uralkodása alatt a parlament hatalma és tekintélye jelentősen megnőtt. 50 évnyi uralkodása alatt vagy hetvenszer kellett egybehívnia a parlamentet, amely engedményekért és kiváltságok árán szavazta meg a pénzsegélyt. Eduárd alatt vált szét véglegesen a parlament felső- és alsóháza (1340), mely utóbbit 1343 óta rendszeresen összehívta. A parlament Eduárd óta a békekötésre és a hadüzenetre is jogot formált; a pápával kitört viszályban a parlament törölte el a pápának fizetett hűbéradót; a királlyal karöltve fogadta oltalmába Wycliffe-et, és a trónörökösödést is e testület döntötte el.

Eduárd uralkodása az angol köznyelv és irodalom nagy fejlődésének ideje: az ő idejében szorította ki az angol nyelv a latint a hivatalokból és iskolákból; ekkor írta első műveit Geoffrey Chaucer. A király ugyan még nem tudott folyékonyan angolul és udvarában is a francia volt a társalgás nyelve, de jellemében és szokásaiban tőről metszett angol volt, amiért népe rajongva szerette, bár hosszú uralkodásának végén az anyagi jólét az örökös háborúk miatt hanyatlásnak indult. Az ő idejében Anglia a kontinensen fontosabb szerepet játszott, mint valaha.

Gyermekei

Felesége, Hainaut-i Filippa (1314. június 24. – 1369. augusztus 15.) 9 gyermeket szült Eduárdnak:

Név	Születés	Halál	Megjegyzés
Eduárd walesi herceg	1330. június 15.	1376. június 8.
Izabella	1332. június 16.	1382. október 5. (?)
Johanna	1333. februárja	1348. szeptember 2.
Lionel	1338. november 29.	1368. október 7.
Genti János lancasteri herceg	1340. március 6.	1399. február 3.
Yorki Edmund	1341. június 5.	1402. augusztus 1.
Mária	1344. október 10.	1362
Margit	1346. július 20.	1361. októbere–decembere
Tamás	1355. január 7.	1397. szeptember 8.

Források

• Bokor József (szerk.). Eduárd (5.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Szántó György Tibor: Anglia történelme, Maecenas Könyvkiadó, 1992, ISBN 963-7425-53-5, 86-90. oldal

Előző uralkodó: II. Eduárd

Anglia királya 1327 – 1377

Következő uralkodó: II. Richárd