Monizmus

Azokat a metafizikai elképzeléseket nevezzük monistáknak (görögül, monosz: egy, egyetlen), amelyek csak egyféle szubsztancia létezését fogadják el. Kétféle monizmus ismeretes: a materialista és az idealista.

Materialista monizmus

A mechanikus materialista monizmus csak a materiális szubsztanciák (fizikai létezők) létezését fogadja el. A monizmus ezen értelmezése szerint a lelki tulajdonságok vagy azonosak a fizikai tulajdonságokkal, vagy azokra épülnek fel.

A materialista monizmus egyik értelmezése a "azonosság-elmélet". Példának felhozható az, amikor például egy erős fényforrásba tekintünk, majd behunyjuk a szemünk. Ilyenkor sajátos utóképet fogunk látni, annak ellenére, hogy az inger már megszűnt. Az utókép látása azzal magyarázható, hogy az idegrendszer még egy ideig abban az állapotban marad, amely megfelel a fény okozta ingerületnek. Következményként az vonható le, hogy a lelki állapotok azonosak az idegrendszer meghatározott állapotaival, azaz a lélek azonos a testtel.

A dialektikus materializmus elveti az azonosság-elméletet, eszerint a tudat jelenségei nem azonosak az anyaggal, hanem annak tükröződései.

Idealista monizmus

Az idealizmus, azon változatát amely a materiális szubsztanciák létezését kétségbe vonja, tagadja a külvilág létezését idealista monizmusnak nevezzük. Ezen irányzat fő képviselője George Berkeley volt.

Berkeley érve a következő volt:

[P1] Minden, ami létezik szellemi és nem materiális.

[P2] A tárgyakat közvetlenül érzékeljük

[K] A tárgyak szellemiek.

Berkely szerint lenni és észleltnek lenni ugyanazt a dolgot jelenti. A tárgyak léte pedig semmi más mint érzéki lét, az észleltté válás, a szubjektumok léte pedig az észlelés. Következésképp nincs más szubsztancia, mint a szellem, aki észlel.

Irodalom

• Huoranszki Ferenc: Modern metafizika; Osiris Kiadó BUdapest, 2001. ISBN 9633890349
• George Berkeley: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről és más írások; Gondolat Budapest, 1985.