Devecseri Gábor

	Devecseri Gábor
	A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Született	1917. február 27.; Budapest
Elhunyt	1971. július 31. (54 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Huszár Klára
Szülei	Devecseriné Guthi Erzsébet
Foglalkozása	költő; műfordító; író; egyetemi oktató; filológus; politikus;
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj; József Attila-díj; Baumgarten-díj;
Sírhely	Farkasréti temető
	Devecseri Gábor aláírása
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Devecseri Gábor témájú médiaállományokat.

Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusainak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.

„	Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában.	”
– Hegedüs Géza^[2]

Életpályája[szerkesztés]

Harci jelenet az Iliaszból

Devecseri Gábor sírja Budapesten
Farkasréti temető: 25-1-112.
Fekete Tamás alkotása

1917-ben született Budapest, Devecseri Emil bankhivatalnok és Guthi Erzsébet fiaként.^[3] Tanulmányait is Budapesten végezte, református gimnáziumban érettségizett. Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, Karinthy Gáborral közös kötete Somlyó Zoltán előszavával megjelent. Első önálló verseskötete: A mulatságos tenger (1936). Kerényi Károly antikvitás-felfogásával, Kosztolányi nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan Szerb Antal és Babits Mihály sem.

1938-ban lefordította és Kerényi Károly bevezetésével jelentette meg Catullus összes verseit, ezután éles vitába keveredett Csengery Jánossal, a neves klasszika-filológussal. 1939-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán, miközben már a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a Szép Szóban megjelent verseivel. 1941-ben doktorált, doktori disszertációja címe: A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében. 1942-ben tanári diplomát szerzett. 1942-től 1945-ig a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa. Egymás után jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943).

1945-ben publikálta Az élő Kosztolányi című esszékönyvét és az Állatkerti útmutató című, gyermekek számára írt, szellemes és eredeti verseskötetét.

1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. A sztálinista diktatúra kiteljesedése során belépett az MKP-ba (1948-tól MDP) és egyik vezéralakja lett az új, Révai József és Horváth Márton irányította irodalompolitikának. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. Rendkívüli formaérzéke révén bármit képes volt megverselni, ő készítette el az Odüsszeia (1947) és az Iliasz (1952) korszerű magyar fordítását, lefordította a homéroszi himnuszokat, sőt a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét is, ezzel irodalmunk antikvitás-élményét alapvetően megváltoztatva; munkáját 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

1956-ban személyesen és műveivel is szerepelt a forradalomban, 1956 után költeményekből, műhelytanulmányokból, útirajzokból, önéletrajzi jellegű írásokból élt, drámát írt Odüsszeuszról, kiteljesítette a Catullus-fordítások sorát. A perzsa irodalom kedvéért ezt a nyelvet is elsajátította. 1971-ben halt meg Budapesten. Hosszú betegsége alatt is, még a kórházi ágyon is írt – A hasfelmetszés előnyeiről.

Tagságok, díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Baumgarten-jutalom (1939, 1946)
1949-től 1951-ig a Magyar Írók Szövetségének főtitkára
József Attila-díj (1950, 1952)
Kossuth-díj (1953) (Homérosz fordításáért)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1955)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1970)

A család[szerkesztés]

Guthi Soma igen művelt újságíró és író unokája. Édesanyja, Devecseriné Guthi Erzsébet író és műfordító. A híresen szellemes asszony vonzáskörében a nagy formatudású Kosztolányi Dezső, a szellemdús Karinthy Frigyes és a romantikusan csapongó Somlyó Zoltán szinte saját szellemi gyermeküknek érzik a serdülő Devecserit. Felesége Huszár Klára operarendező, zeneíró, zeneszerző, karmester, műfordító.

Művei, publikációi[szerkesztés]

Epidaurosz, Aszklépiosz-templom, Harc az amazonokkal

Magyar Rádió Online A szerző egy műve, saját előadásában
Devecseri Gábor, Karinthy Gábor versei; előszó Somlyó Zoltán; Fórum Ny., Bp., 1932
A mulatságos tenger, vers, 1936
Devecseri Gábor: Villon „Átköltése”, Nyugat 1937. 11. szám
Barátaimhoz, vers, 1939
A művészi tudatosság Kallimachos költészetében, tanulmány, 1941
Ál-állatkereskedő, vagy Az igaz szerelem diadala. Vígopera szövegnek szánt verses komédia; Vajna-Bokor, Bp., 1942
De amore, vers, esszék, 1943
Állatkerti útmutató, gyermekvers, 1945 [5. felújított kiadás 1994]
Margitszigeti elégia (Budapest, 1945)
Az élő Kosztolányi, kismonográfia, 1945
Margitszigeti elégia, vers, 1945
Budapest, tündérváros, tanulmány, vers, 1946
Levél a hegyről. Válogatott versek; Hungária, Bp., 1946
Terjed a fény (Budapest, 1950)
Budapest tündérváros (tanulm. és versek, Budapest, 1946)
Önkéntes határőr, elbeszélő költemény, 1951
Jövendő tükre (versek, Budapest, 1954)
Három hét egy esztendő. Verses útinapló a Szovjetunióból. 1954. november 27. – december 21., 1955
Műhely és varázs (1959) (tanulmánykötet)
Anselmus diák, verses operaszöveg, 1957* Műhely és varázs, görög-római tanulmány, 1959
Homéroszi utazás. Görögországi útinapló, 1961
Horatius összes versei, szerk. [Borzsák Istvánnal], 1961
Odüsszeusz szerelmei (színmű és versek, Budapest, 1964)
Lágymányosi istenek (visszaemlékezések, Budapest, 1967)
Csak annyi meleget (versek, Budapest, 1968)
Epidauroszi tücskök, szóljatok. Görögországi útinapló [fotó: Gink Károly], 1969
Ithaka, vers [fotó Gink Károly], 1969
Öreg fák, vers [fotó Vajda Ernő], 1969
Kalauz Homéroszhoz, tanulmány, 1970
Variációk. A pamutszamár keservei, átváltozásai és végső boldogsága, vers [rajz: Reich Károly], 1970
Balatoni almanach. Csoóri Sándor, Devecseri Gábor versei a Balatonról; Múzeumi Ismeretterjesztő Központ–Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 1970
Bikasirató (Budapest, 1971)
A meztelen istennő és a vak jövendőmondó (regény Budapest, 1972)
A mulandóság cáfolatául (Hátrahagyott versek, bevezette Somlyó György, Budapest, 1972)
Beszalad az idő (válogatott versek, Budapest, 1972)
A hasfelmetszés előnyei, emlékezések, vers [sajtó alá rendezte Vajna János], 1974
Összegyűjtött versek (Budapest, 1974)
Műveinek gyűjteményes kiadása (Budapest, 1977).

Vörösalakos váza i. e. 460 – 450

Lágymányosi istenek. Összegyűjtött esszék, 1979
Torna-tér; Magvető, Bp., 1984
De amore, elbeszélés [szerk. Huszár Klára], 1993
Töredék-óda Budapesthez. Lágymányosi Istenek; Belvárosi, Bp., 2000
A keresztre feszített múlt. Szikra a szűz motorban; Publio, Hédervár, 2014

Műfordításai[szerkesztés]

Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek közt Ovidius Átváltozások, Firdauszí Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) és több száz lírai mű (köztük a teljes Catullus-életmű) magyar nyelvű változata.

89 író közel ezer versét, drámáját és regényét fordította magyarra.

Homérosz: Odüsszeia ^[4]
Homérosz: Iliasz ^[5]
A világirodalom szerelmes verseiből^[6]
Anakreón versei. Anakreóni dalok (1962)
Firdauszí: Királyok könyve (1959)
Ovidius: Átváltozások (1964)
Fohász a múzsákhoz – Tíz ógörög költő
N. Morland: Az árny-gyilkos, bűnügyi r., 1936
Catullus összes költeményei, 1938
Homérosi himnuszok Herméshez, Dionysoshoz, 1939
Homérosi himnuszok Aphroditéhez, az Istenanyákhoz, Hestiához, a Naphoz és a Holdhoz, 1941
Plautus: A hetvenkedő katona. Három ezüst. Vígjátékok, 1942
Aristophanes: Lysistrate. Vígjáték, 1943
Hérodotos: Kyros és Kroisos története, 1943
Kallimachos himnuszai, 1943
Steffen Albert válogatott versei, 1943
R. L. Stevenson: A kincses sziget, ifj. r., 1943
Platon: Sokrates [későbbi kiadásokban Szókratész] védőbeszéde, 1944
A. A. Milne: Hatévesek lettünk, gyv., 1945
Görög versek [Trencsényi Waldapfel Imrével], 1947
Homérosz: Odysseia. [későbbi kiadásokban Odüsszeia], 1947
Homéroszi himnuszok, teljes kiad., 1948
Homérosz: Iliasz, eposz, 1952
M. Iszakovszkij: Válogatott versek, 1954
Szophoklész: Élektra, tragédia, 1956
Firdauszi: Királyok könyve, eposz, 1959
Shakespeare: A windsori víg nők, vígjáték, 1959
Euripidész: Iphigeneia Auliszban, tragédia, 1960
Euripidész: Iphigeneia a taurosok között, tragédia, 1961
R. Bradford: Ádám apánk és gyermekei. Szatirikus mesék felnőtteknek [Majoros Istvánnal], 1961
Plautus-Terentius: Római vígjátékok [Kárpáty Csillával], 1961
Anakreón versei. Anakreóni dalok. Töredékek, 1962
Aiszkhülosz drámái, 1962
Ovidius: Átváltozások, költemény-ciklus, 1964
Görög drámák [Arany Jánossal, Trencsényi Waldapfel Imrével], 1965* Catullus összes versei, 1967
Euripidész: Bakkhánsnők, tragédia, 1968
Menandros: Epitrepontes. Ítéletkérők, komédia, 1971
Homérosz: Iliasz. Odüsszeia. Homéroszi költemények, 1974
Plautus vígjátékai, I-II. [s. a. r. Szilágyi János György], 1977
Arany lant, műford. I-II. [vál., szerk. Somlyó György], 1979
Szophoklész drámái [D. G. és Babits Mihály], 1979
Görög tragédiák, 1980
Görög komédiák, 1982
Aiszkhülosz: Oreszteia. Áldozatvivők. Eumeniszek, d., Szentendre, 1994