Izomorfia
Az izomorfia két matematikai struktúrának az a tulajdonsága (kölcsönös viszonya[1]), hogy elemeik a strukturális tulajdonságokat megőrizve egymásra kölcsönösen egyértelműen (bijektíven) leképezhetők. A struktúramegőrző és kölcsönösen egyértelmű (bijektív) leképezést, amely az izomorfia létét bizonyítja, nevezzük izomorfizmusnak.
Szemléletesen ez azt jelenti, hogy a két struktúra „tulajdonképpen” ugyanaz, csak az elemeik másképp vannak elnevezve, jelölve.
A modern algebra alapvető fogalma. Két halmaz, amelyeken ugyanolyan algebrai struktúra (pl. csoport, gyűrű stb.) van értelmezve izomorf, ha megadható a két halmaznak olyan egymásra való, kölcsönösen egyértelmű leképezése, amely a struktúra műveleteivel összhangban van.
Példák:
- ha adott az struktúra, vagyis a természetes számok halmaza az összeadással, továbbá a struktúra, vagyis a páros természetes számok halmaza az összeadással, akkor az algebrai leképezés egy izomorfizmus, és így a két struktúra algebrailag izomorf. A leképezés ugyanis 1). kölcsönösen egyértelmű, hiszen minden természetes számnak van kétszerese, mégpedig pontosan egy; továbbá 2). művelettartó, vagyis struktúramegőrző, mert Tehát a függvény „megőrzi” a műveletet: ha az egyik struktúrában két elem összege valami, akkor ennek képe a másik struktúrában a két elem képének összege.
- két csoport és izomorf, ha megadható -nek olyan -re való kölcsönösen egyértelmű leképezése, hogyha G a, b és c elemeinek G'-ben megfelelő elemeket a', b' és c' jelölik és ab = c, akkor a'b' = c'. Más szóval G két eleme szorzatának „képe” -ben a két elem -beli „képének” szorzatával egyenlő. Ha a képhalmaz azonos az eredeti halmazzal, az izomorfizmust automorfizmusnak nevezzük.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ha a matematikai struktúrákat egy előre rögzített alaphalmazból vesszük, ez a viszony matematikai szempontból relációnak tekinthető.
Forrás[szerkesztés]
Pelikán József: Algebra (PDF/Postscript). összeállította Gröller Ákos. ELTE TTK