Leucit
| Leucit | |
 | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | Kálium-alumínium-szilikát |
| Képlet | KAlSi2O6 |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Csoport | szilikátok |
| Azonosítás | |
| Szín | szürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros |
| Fény | átlátszó, áttetsző üvegfényű |
| Keménység | 5,5-6 |
| Hasadás | nagyon rossz |
| Törés | kagylós |
| Sűrűség | 2,47 g/cm3 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leucit témájú médiaállományokat. | |
A leucit (KAlSi2O6) kőzetképző ásványi anyag, alakilag a legszebb formájú ásvány. Forró magmából kristályosodva először szabályosan, majd pedig kb. 600°C alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. 1791-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus-geológustól kapta a nevét a görög leukos (fehér) szóból, a színváltozat gyakorisága miatt.
Tartalomjegyzék
Képződése[szerkesztés]
Nagyobb hőmérsékleten képződik kálidús magmákból. Káliföldpáttá alakulhat, és instabillá válik a huzamos kristályosodási állapotok között. Így kizárólag kiömlési kőzetekben fordul elő.
A leucit általában a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér színű, ritkán színtelen. A megjelenése gömbölyded.
Előfordulása[szerkesztés]
Főleg Olaszország vulkánvidéke gazdag leucitban. Gyakori jelenség, hogy szabad leucitkristályok kerülhetnek a felszínre a Vezúv kitörésekor. De említésre méltók még a Kilimandzsáró és Meru, a közép-afrikai nagy vulkánok. Elszórtan a badacsonyi bazaltban is fellelhető. További lelőhelyei: Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kanada.
Műtrágya előállításához káliumtartalma miatt használták fel. Néha fogászatban alkalmazzák adalékanyagként, valamint kerámiához és ékszer készítéséhez.
További információ[szerkesztés]
- Koch Sándor – Sztrókay Kálmán: Ásványtan I-II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. ISBN 963-18-5971-1
Forrás[szerkesztés]
- Leucit. (Hozzáférés: 2018. július 6.)
- Kislexikon: Leucit. (Hozzáférés: 2018. július 6.)
- Leucit (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 6.)
