Deixis

A nyelvészetben a deiktikus utalás vagy deixis (görög-latin rámutató, valamire utaló): nyelvi elemeknek, elsősorban névmásoknak az a funkciója, amellyel adott kontextusban rámutatásszerűen utalnak tárgyakra, személyekre vagy a kontextus egyéb vonatkozásaira, tényezőire. Többnyire a helyet (itt, ott, innen, onnan), az időt (akkoriban, ma, mesélték, utánajárok), vagy a személyt (én, mi, veletek) jelöli.

Például az „Ott a medve!” mondatban az „ott” szó deixis.

A deixisnek fontos szerepe van a szövegen belül, biztosítja annak konnexióját (nyelvtani kapcsolóelem).

Források

• Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008.
• http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Deixis.htm
• http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/abv0014.htm
• George Grigore, La deixis spatial dans l’arabe parlé à Bagdad, Estudios de dialectologia arabe n.7, Zaragoza, pp 77-90 [1]