Meditáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
বাংলা.svg
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
A meditációt bárki, bármikor megtanulhatja

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.

Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.

A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során szemlélődünk. Mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki, akkor egy zajos piactéren tud a legjobban meditálni.

A meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás. A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen. Ha tudatunk meditálás közben is világi ügyekkel és vágyakkal foglalkozik, az megzavarja a meditációt. Ebben az esetben szilárd elhatározásra van szükség, hogy megszabadulhassunk a tudatunkban felbukkanó összes, figyelmünket elvonni kívánó gondolattól.[1]

Sokan úgy vélik, a meditáció valami egzotikus dolog, amely kizárólag a keletről érkező vallásokhoz kapcsolható. Vannak, akik úgy gondolják, ez valami olyasmi, amihez egy bizonyos módon kell ülni. Talán azt hiszik, ilyen gyakorlatot csak a „szent emberek” végeznek. Ám ezen feltételezések egyike sem igaz. Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra hosszabb ideig összpontosítja. Valójában egy könyv olvasása vagy egy film nézése ugyanúgy egyfajta meditáció.

A meditáció se nem misztikus, se nem másvilági, se nem nehezen elsajátítható. Nem csak egy bizonyos „elit” élhet vele, és nem csak azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert a keleti vagy egyéb vallásokban. A meditáció nagyon is kézzelfogható, praktikus, és mindenki számára elérhető módszer. Ha semmilyen spirituális gyakorlatot nem folytatunk, és nem hiszünk semmiféle istenben vagy felsőbb hatalomban, a meditáció gyakorlatával akkor is boldogabb életet teremthetünk magunknak. Minden emberi lény, aki ismeri az élet hátterében húzódó igazságot, aki már megvizsgálta és hiányosnak találta a világ örömeit, felismeri, hogy a meditáció nélkül nem lehet elégedett, nem érezheti valóban jól magát.[1]

A meditációt évezredek óta, több kultúrában alkalmazzák, mivel számtalan előnye van. Mind a testünkre, mind az elménkre, mind az érzelmeinkre hatást gyakorol. A rendszeres meditáció eredményeképpen

  • egészségesebbek leszünk, mert amikor a légzésünkre figyelünk, csökken a vérnyomásunk, lelassul a szívverésünk, nyugodtabbá válunk;
  • élesedik az elménk, amely hatékonyabbá teszi a kommunikációnkat mind a munkahelyünkön, mind a társunk, a barátaink, a családunk körében;
  • könnyebben tudunk koncentrálni, ezért kevésbé érezzük magunkat leterheltnek;
  • tudatosítjuk az érzelmeinket, ezért ritkábban fordul elő, hogy túlreagáljuk a dolgokat;
  • hamarabb megtaláljuk a megoldást életünk azon területein, ahol úgy érezzük, elakadtunk;
  • közelebb kerülünk önmagunk, a körülöttünk lévő emberek, az életünk, az életfeladatunk megértéséhez.[2]

A meditációt nem lenne szabad kulturális és vallási értékekkel átszínezni. Nincs olyan hogy buddhista meditáció, keresztény meditáció, hindu meditáció stb. A meditáció az meditáció. A meditáció a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.[3]

A meditáció, a medical (orvosi, orvostudományi) vagy a medicate (gyógykezelni, gyógyítani) szavak egy tőről fakadnak. A közös szótő magába foglalja azt a jelentést, hogy figyelmet vagy gondot fordítunk valamire. Ha meditálunk, akkor önmagunk kevéssé ismert dimenzióira figyelünk - lényünk legmélyebben rejlő, legbenső szintjeit vesszük figyelembe. Lényünk e szintjei mélyebben rejlenek a gondolkozási, elemzési folyamatoknál, a nappali álmodozásoknál, vagy az érzelmek, esetleg emlékek átélésénél. A meditáció egyfajta csendes, összpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent.[1]

A buddhista meditáció[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Buddhista meditáció

A buddhista meditáció a tudat megszelídítésére és megismerésére utal. A legfőbb meditációs technikákat megőrizték az ősi buddhista szövegek. Ezek a technikák a tanító-tanítvány közötti átadásokkal terjedtek és sokféle formát öltöttek. A buddhisták számára a meditáció jelenti a nirvána és a megvilágosodás felé vezető egyik ösvényt.[4] A klasszikus buddhista nyelvű irodalmakban a meditációhoz legközelebbi kifejezések a bhávaná,[5] a dhjána és a vipasszaná. A buddhista meditációs technikák egyre népszerűbbek a világ minden táján. Sok nem-buddhista alkalmaz ilyeneket teljesen különböző indíttatásból. A különböző buddhista iskolákban a meditációs gyakorlatok meglehetősen homogének – mint a légzéses meditáció vagy a különböző felsorolós meditációk (anusszati) – és egyben eltérőek is. A théraváda buddhizmusban több mint ötvenféleképpen fejlesztik a tudatosságot és negyven módszer van a koncentráció fejlesztésére. A tibeti buddhizmusban több ezerféle vizualizációs meditációt használnak.[6] A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Első szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetővé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmező távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul szamatha-nak, tibetiül siné-nek hívják. A tudatállapot megtartása fokozatosan megvalósítható a hétköznapokban is. Ez a fejlődésünk első lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja.

A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki.

A Quan Yin meditáció[szerkesztés]

A "Quan Yin" kínai kifejezés a hangrezgésen való elmélkedést jelenti. A Quan Yin Módszer egyedi és egyben a legősibb meditációs technika, amely segít, hogy újra felfedezzük a bennünk lévő Mindenható Erőt, amely a Belső Fényen és Hangon át jelenik meg.

„Ezt az Igét vagy mennyei rezgést minden vallás említi. Mi Yin-nek hívjuk, mások mennyei zenének, Logos-nak, Tao-nak stb. Ez rezeg minden életben, és táplálja az egész világmindenséget. Ez a belső melódia meggyógyíthat minden sebet, beteljesíthet minden vágyat, és enyhíthet minden világi szomjat. Ez mindenható és csupa szeretet. Mivel mi ebből a Hangból vagyunk, ezért az ezzel való kapcsolat szívünkbe békét és elégedettséget hoz. Miután ezt a Hangot halljuk, egész lényünk változik, és az életről alkotott minden nézetünk nagymértékben megváltozik a legjobb irányba.”

Részlet az „Azért jöttem, hogy hazavigyelek” c. könyvből, 136. old. Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde

„A belső békét elérve minden mást is elérünk. Minden elégedettség, az összes világi és mennyei vágy beteljesülése Isten Országából fakad – ami örök harmóniánknak, örök bölcsességünknek és mindenható erőnknek belső felismerését jelenti. Ha ezeket nem érjük el, sosem találunk beteljesülésre lehet akármilyen sok pénzünk vagy hatalmunk, vagy bármilyen magas pozíciót tölthetünk be.”

Keresztény meditáció[szerkesztés]

A kereszténységben is számos meditatív gyakorlat létezik, ilyen például a rózsafüzér, a Jézus-ima, a ritmikus ima,[7] a taizéi közösség énekei, az ignáci szemlélődés,[8] az examen vagy a labirintusjárás,[9] de akár a zarándoklat is felfogható meditációs gyakorlatként.[10]

Transzcendentális meditáció[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Transzcendentális meditáció

Hinduizmus[szerkesztés]

A sorozat témája
Hinduizmus
Hinduism symbol.png
Hindu források
Vallási élet
Összehasonlítása
más világvallásokkal
Kapcsolódó fogalmak
Szanszkrit szavak
Sablon:Hinduizmus

A hindu iratok kijelentik, hogy az erényes élet önmagában nem elég Isten (Ísvara) felismeréséhez. Elengedhetetlenül szükséges az elme összpontosítása.

A jó és erényes élet csak alkalmas eszközzé teszi az elmét a koncentrációra és a meditációra. A koncentráció és a meditáció az, ami végül elvezet az Önmegvalósításhoz. A meditáció segítsége nélkül nem ismerhetjük fel az önvalót, nem juthatunk az isteni állapotba, nem szabadíthatjuk meg magunkat az aljas elme béklyójából, és nem érhetjük el a halhatatlanságot.[11]

A hinduizmus iskolái alapján meditáció nélkül nincs "megismerés". A rendszeres meditációval fokozatos spirituális fejlődést érünk el. A meditáció elhozza az örök világosságot, felébreszti az intuíciót. A koncentráció és a meditáció gyakorlásával az elme olyan tiszta és átlátszó lesz, mint egy kristály. A világi dolgokért folytatott harc zaja elcsitul és az anyagi haszon és a gyorsan elérhető örömök hajszolása egyre kevésbé lesz fontos. Az Úron való meditációval az ember meghaladja a test-tudatot, és megtapasztalja univerzális hatalmát.[11] A meditáció az egyetlen királyi út az üdvösség vagy móksa eléréséhez. E titokzatos létra a földről a mennybe, a tévedésből az igazságba, a sötétségből a fénybe, a fájdalomból a boldogságba, a nyugtalanságból az állandó békességbe, a tudatlanságból a tudásba vezet.[11]

Fokozatok:

  • pratjáhára (a tudatos magunkba tekintés, elmélyedés, befelé tekintés),
  • dhárana (koncentráció, a meditáció első fázisa),
  • dhjána (mély meditáció)
  • szamádhi (az önvalóval való eggyéválás - transz, az abszolút való megismerése)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Szvámi Ráma: Meditáció, 2007
  2. ↑ igazából Szerelem - Hétköznapi emberek meditációja
  3. ↑ Szvámi Ráma : Óm, az örök Tanú, 2012
  4. ↑ Például, Kamalashila (2003), p. 4, azt állítja, hogy a buddhista meditációba beletartozik bármely fajta meditáció, amelynek a legvégső célja a megvilágosodás. Hasonlóképpen, Bodhi (1999) ezt írja: "To arrive at the experiential realization of the truths it is necessary to take up the practice of meditation.... At the climax of such contemplation the mental eye ... shifts its focus to the unconditioned state, Nibbana...." Egy hasonló, ámbár valamelyest tágabb értelemben vett definíciót ad Fischer-Schreiber et al. (1991), p. 142: "Meditation – general term for a multitude of religious practices, often quite different in method, but all having the same goal: to bring the consciousness of the practitioner to a state in which he can come to an experience of 'awakening,' 'liberation,' 'enlightenment.'" Kamalashila (2003) hozzáteszi továbbá azt is, hogy egyes buddhista meditációk előkészítő jellegűek. (p. 4).
  5. ↑ A páli és szanszkrit bhāvanā szó szó szerint "fejlődést" jelent. Lásd Epstein (1995), p. 105; valamint, Fischer-Schreiber et al. (1991), p. 20.
  6. ↑ Goldstein (2003) a Szatipatthána szútrával kapcsolatban azt írja, hogy több mint 50-féle gyakorlatot tartalmaz. Az ezekből az tudatosságot fejlesztő alapgyakorlatokból eredő meditációkat nevezik vipasszanának... (p. 92). A negyvenféle felsorolást nevezik úgy, hogy Viszuddhimagga. A tibeti vizualizációs technikákról azt írja Kamalasíla, hogy a tara meditáció ... ezer közül csak az egyik (p. 227).
  7. ↑ [1]
  8. ↑ [2]
  9. ↑ [3][4]
  10. ↑ [5]
  11. ↑ a b c Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz: Meditáció, 2014

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Meditáció&oldid=20328684”