Okság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az okság[1] (latin kauzalitás (néha oksági összefüggés, ok - okozati összefüggés vagy okozati összefüggés néven is említik – jelentése valamely végső okra vonatkozó, okozati viszonyban lévő dolog vagy jelenség; filozófiai kategória, olyan egymással összefüggésben lévő események jelölésére, amelyben az egyik esemény (az ok) kiváltja a másikat (az okozatot).[2] Az okság összefüggése a büntetőjognak is az egyik alapvető fogalma. (Az okságot gyakran nevezik ok - okozati összefüggésnek is; régiesen kauzális nexus.).

A filozófiában[szerkesztés]

A filozófia területén az okozati összefüggés két vagy több jelenség, történés, hatás, dolog között állhat fenn, amelyben valamely jelenség (stb.) kiváltó vagy végső oka egy vagy több másik jelenségnek (stb.).

A büntetőjogban[szerkesztés]

A büntetőjogban az okságnak döntő szerepe van a bűnösség megállapításában.

A teológiában[szerkesztés]

Platón formáló elvnek az ideákat tekintette, ebből fejlesztette ki Arisztotelész a négy okról (mozgás, anyag, forma, cél) szóló klasszikus tanítását, amelyet aztán átvett a skolasztikus filozófia, leginkább Aquinói Szent Tamás.

Irányítástechnikában[szerkesztés]

A generált kimenőjel egy adott időpontban nem függ a bemenőjel jövőjétől. Ha a kimenőjel csak a bemenőjel múltjától függ, akkor a rendszert szigorúan kauzálisnak nevezzük.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. lásd pl. Magyar katolikus lexikon
  2. Filozófiai Kislexikon, Szigeti, Vári, Simon, Földesi, Kiss, Csibra, Józsa, Köves, Zalai, 5. (magyar nyelven), Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 420. o. (1980) 
  3. Bokor J. - Gáspár P., Irányítástechnika járműdinamikai alkalmazásokkal, TypoTex Kiadó, Bp., 2008.

Források[szerkesztés]