Juhász Gyula (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Disambig.svgEz a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Juhász Gyula (egyértelműsítő lap).
Juhász Gyula
Született 1930. szeptember 11.
Bia
Elhunyt 1993. április 10. (62 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
pedagógus
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1986 – 1993
Előd Havasi Zoltán
Utód Poprády Géza

Juhász Gyula (Bia, 1930. szeptember 11. – Budapest, 1993. április 10.) történész, a történelemtudomány kandidátusa (1963) és doktora (1978), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1985), majd rendes (1990) tagja. A második világháború és az azt közvetlenül megelőző korszak magyarországi politika-, diplomácia- és eszmetörténetének kutatója volt. Juhász Ferenc költő öccse.

Életútja[szerkesztés]

A Váli utcai polgári iskola után az Eötvös József Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1948-tól 1950-ig a Diákszövetség budapesti bizottságában a káderosztály vezetői tisztségét töltötte be.[forrás?] 1949–1951-ben a Magyar Dolgozók Pártjának pártfőiskoláját, annak történelmi szakosítóját végezte el. 1951-ben belépett a Magyar Néphadseregbe, és 1955-ig századosi rangban a Sztálin (később Petőfi Sándor) Katonai és Politikai Akadémia történelem tanszékének vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1951–1953-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen a párttörténet meghívott előadójaként oktatott. 1953-tól az MTA Történettudományi Intézetének levelező aspiránsa, 1955-től aspiránsa volt. Végül történettudósi ambíciói miatt 1956-ban a néphadseregtől leszerelt, s 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező tagozatán történelemtanári oklevelet szerzett.

1958-tól tudományos segédmunkatársként, 1960-túl tudományos munkatársként, 1970-től főmunkatársként, majd tanácsadóként dolgozott a Történettudományi Intézetben. Ezzel párhuzamosan 1963-ban meghívták a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakára a diplomáciatörténet előadójának, ahol 1977-től egyetemi tanárként oktatott. 1985-ben a Történettudományi Intézetből általa szervezett Magyarságkutató Intézet élére került. Egy év igazgatói munka után, 1986-ban az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává nevezték ki, s ezt a posztot egészen haláláig betöltötte. 1986-tól a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, 1989-től haláláig társelnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő szakterületei a két világháború közötti és a második világháború alatti Magyarország politika- és eszmetörténetének kutatása, valamint a magyar diplomáciatörténet volt. Vizsgálatai jelentősen hozzájárultak a második világháború alatti Magyarország külpolitikai helyzetének és lehetőségeinek tényszerű megítéléséhez. 1972–1985 között a Történelmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként 1977-ben Akadémiai Díjat kapott, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjai közé választották. 1990-től haláláig a II. (Filozófiai és Történettudományi) Osztály elnökhelyettese volt. 1967-től a Második Világháború Történetének Nemzetközi Bizottsága (International Committee for the History of the Second World War) magyar nemzeti bizottságának titkára, később elnöke volt, s ugyancsak elnökként irányította a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (International Committee for Documentation) magyar bizottságának munkáját.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Magyarország és a második világháború: Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez, Budapest, Kossuth, 1959 (Ádám Magdával és Kerekes Lajossal).
  • A Teleki-kormány külpolitikája 1939–1941, Budapest, Akadémiai, 1964.
  • Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története I.: 1918–1945, Budapest, Tankönyvkiadó, 1965.
  • Magyarország külpolitikája 1919–1945, Budapest, Kossuth, 1969.
  • Uralkodó eszmék Magyarországon 1934–1944, Budapest, Kossuth, 1983.
  • A háború és Magyarország 1938–1945, Budapest, Akadémiai, 1986.
  • Magyarország nemzetközi helyzete és a magyar szellemi élet 1938–1944, Budapest, 1987.
  • A történész józansága: Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, OSZK, 1994.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

Az Országos Széchényi Könyvtár őrei és (fő)igazgatói

Miller Jakab Ferdinánd (1803–1815) · Horvát István (1815–1846) · Mátray Gábor (1846–1875) · Fraknói Vilmos (1875–1879) · Majláth Béla (1879–1893) · Szinnyei József (1893–1894) · Fejérpataky László (1894–1919) · Melich János (1919–1922) · Hóman Bálint (1923) · Lukinich Imre (1924–1929) · Jakubovich Emil (1930–1934) · Fitz József (1934–1945) · Györke József (1945–1946) · Tolnai Gábor (1946–1947) · Varjas Béla (1948–1957) · Jóború Magda (1958–1966) · Sebestyén Géza (1966–1968) · Jóború Magda (1968–1982) · Zircz Péter (1982) · Molnár Ferenc (1982–1984) · Havasi Zoltán (1984–1986) · Juhász Gyula (1986–1993) · Poprády Géza (1993–1999) · Monok István (1999–2009) · Sajó Andrea (2010–2013) · Szemerei Péter (2013–2014) · Káldos János (2014) · Tüske László (2014–)

Országos Széchényi Könyvtár 2.jpg
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Juhász_Gyula_(történész)&oldid=20961937”