Szórend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje. Szokás beszélni kötött és szabad szórendű nyelvekről. A különböző nyelvek mondaton belüli szórendje különböző mértékben kötött, teljesen szabad szórendű nyelv nem létezik.

A magyar nyelvet a szabad szórendű nyelvekhez sorolják. A magyar szórend alapja a hangsúlyozással is összeköthető értelmi kiemelés, például más-más mondatrészt emelnek ki az alábbi, ugyanazon szerkezeti elemeket tartalmazó szavak: János megy ma a boltba.; Ma megy a boltba János.; A boltba megy ma János. Ha a magyar szórend szabad volna, akkor a szórend megváltoztatásának nem lennének következményei. A szórend vizsgálata a nyelvtipológiához és a mondattanhoz tartozik.

A nyelvtipológiai felosztás a szórend alapján[szerkesztés]

A nyelveket a három legfontosabb mondatrész, az alany, az állítmány / ige és a tárgy (Szubjektum, Predikátum / Verbum, Objektum) sorrendje alapján hat csoportba lehet foglalni.

Az SOV (Szubjektum, Objektum, Verbum) szórendi csoportba tartozik a nyelvek 45%-a, ilyen többek között az akkád, a japán, a koreai, az örmény, a török és a magyar nyelv is. Pl. Richárd kávét főz.

Az SVO (Szubjektum, Verbum, Objektum) szórendi csoportba tartozik a nyelvek 42%-a, többek között az angol, az arab, a görög, a német és a spanyol nyelv. Pl. Richard is making coffee.

A további négy szórendi csoportba kevés nyelv tartozik. A csoportok – a legtöbb nyelvre jellemzőtől a legkevesebbre jellemzőig haladva: VSO, VOS, OVS, OSV.

Természetesen ez csak az alapszórendet jelenti, előfordulhat egy nyelven belül bizonyos esetekben a sorrend megváltozása. Például a magyar nyelvre a SOV szórend jellemző, de előfordulhat SVO vagy OVS szórend is (Richárd főz kávét, nem János.; Kávét főz Richárd, nem teát.); a német nyelvre az SVO szórend jellemző, de némely esetben, pl. a weil kötőszó esetén megváltozik a sorrend (Richard ist nicht schläfrig, weil er Kaffee gemacht hat.).

A magyar mondat szórendje[szerkesztés]

A magyar mondat szórendjére az SOV szórend a legáltalánosabban jellemző. A mondatok építése csak viszonylag szabad, a kifejezni kívánt jelentés (pl. hangsúlyozott mondatrészek) és az egyes nyelvi elemek használati jellemzői (pl. a névelő mindig a főnév előtt) nagyban meghatározzák a szavak és szószerkezetek sorrendjét.

A semleges mondatok szórendje[szerkesztés]

A semleges mondatokban a mondat fő alkotóelemére, a predikátumra (leggyakrabban ige) eső szemantikai hangsúlyon kívül más mondatrész nem hangsúlyozódik. A hangsúlyozandó mondatrészt jelölő fókuszpozíció kitöltetlenül marad. Ezekben a mondatokban gyakrabban érvényesül a SOV szórend a kötelezően az ige előtti pozícióban lévő mondatrészek miatt (pl. névelő nélküli tárgy: Richárd kávét főz.; összetett állítmány névszói része: Richárd újságíró lesz.).

Az a, az határozott névelős tárgy esetén a tárgy a predikátum után kerül, a szórend SVO lesz: Richárd megfőzi a kávét.

Szabadon mozgó bővítmények is szerepelhetnek a mondatban. Ezek leggyakrabban mikor? kérdésre felelő időhatározók, melyek szerepelhetnek a mondat elején, az alany és a kötött szórendű szintagmák között vagy a kötött szórendű szintagmák után.

A fókuszpozíciós mondatok szórendje[szerkesztés]

A fókuszpozíciós mondatokban irányító alapelv a fókuszképzés szabálya, melynek értelmében a hangsúlyozandó mondatrészt a predikátum, az ige elé kell helyezni. Az ige utáni mondatrészek szabadon mozgathatóak, kivéve az igekötők esetében.

Az alábbi fókuszképzéses eseteket különböztethetjük meg:

Források[szerkesztés]