Szemantika
| Nyelvészet |
|---|
| Általános nyelvészet |
|
Fonológia · Morfológia |
| Leíró nyelvészet |
|
Fonetika |
| Alkalmazott nyelvészet |
|
Anyanyelv-pedagógia |
| Nyelvészeti irányzatok |
|
Formális nyelvtan |
| Interdiszciplínák |
|
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
| Kapcsolódó területek |
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a terminus az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de az 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.
Hasonlóképpen a formális nyelvek elméletében a szemantika az adott formális nyelv szintaxisa által meghatározott szavak jelentését definiáló szabályok összessége.[1]
Tartalomjegyzék
Irányzatai[szerkesztés]
Jeles közreműködő tudósok a szemantika területén[szerkesztés]
- Gottlob Frege
- Bertrand Russell
- Alfred Tarski
- Rudolf Carnap
- Peter Frederick Strawson
- Herbert Paul Grice
- John Langshaw Austin
- Charles Egerton Osgood
- Saul Kripke
- John Perry
- Noam Chomsky
- Barbara Partee
- David Kaplan
- Jürgen Habermas
- Ray Jackendoff
- Richard Montague
- Charles Sanders Peirce
- Benjamin Whorf
- Samuel Ichiye Hayakawa
- Alfred Korzybski
- Ludwig Wittgenstein
- George Lakoff
- Willard van Orman Quine
- Donald Davidson
- Michael Dummett
Megjegyzés[szerkesztés]
A Wikipédiában az egyértelműsítő lapok feladata az adott betűsor szemantikai szempontú értelmezése, ha több ilyen értelem van.
Források[szerkesztés]
- Gecső Tamás (szerkesztő): Lexikális jelentés, aktuális jelentés, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2000.
- Kicsi Sándor András: Szószemantika, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2007.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csirmaz, László & Hajnal, András: Matematikai logika egyetemi jegyzet, ELTE Bp, 1994 (Postscript változat)
|

